Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)
1974-10-01 / 7. szám
ERŐS VÁR 7. oldal gyülekezeted, lelkiismereted csendes hangján megszólal Benned, nagyon jól tudod, hogy Neked mondja: Ne engedjétek, hogy kicsiny magyar templomaitok oltárán kilobhanjon a gyertyák lángja. Testvérem, — értsd meg, — nem azt várja Tőled az Isten és egyházad, hogy katedrálisokat tarts fenn, mégcsak azt se, hogy mások helyett fizesd az egyházfenntartás költségeit. De valamit mégiscsak kíván és kér Tőled. Azt akarja, hogy Téged a helyeden találjon. A Te kis templomod árva padsorai között egy hely, a Tied a hűség jegyéhen foglalt legyen: amikor Isten Igéjét hirdetik, amikor az úrvacsora vételéhez terítik meg a kegyelem asztalát. És ha százak borítékja hiányzik is, a Tied ott legyen, melyre láthatatlan betűkkel rá van írva az emberi szív köszöneté, a Tied, azért, hogy Isten gyermeke lehetsz életedben és halálodban. Buffalo nagy város, a mi magyar evangélikus templomunk kicsi, naggyá a Te a hited, a hűséged és szereteted teheti. Nagyon sok minden fordul meg Rajtad, még akkor is, ha egyedül vagy. A számadás napján újra keres Téged az Isten, vájjon Megváltó Krisztusod mit mond veled kapcsolatban a kevesek hűségéről? Legyen áldottá Számodra is a gyülekezet hálaadó ünnepe.” GYÜLEKEZETI hírek DETROIT Lelkész: Asbóth Gyula Templom és lelkészi hivatal: 8141 Thaddeus St. (48209). Tel.: (313) 841-3077. Istentisztelet minden vasárnap 11-kor. Megkereszteltük: május 12-én Michael R. Andrews-t. Eltemettük: 1973. dec. 6-án Szalai Károlyt (v.t.b főgondnok), dec. 31-én Mary Zambót. Jan. 12-én Neráth Vilmost (v. gyülekezeti jegyzőt), jan. 29-én Mrs. Joseph Rosanyt, feb. 23-án Pomay Sándort, feb. 26-án Győrfy Istvánt, máre. 21-én Pogány Dánielnét, szept. 14-én Mrs. Sophie Kozmát (v. oltáregyesületi tb. elnöknöt). Feltámadunk! Okt. 13-án oltáregyesületünk jólsikerült bazárt rendezett. Okt. 20-án az istentisztelet keretében, nagyszámú rokonság jelenlétében áldotta meg a lelkész a 25 éves házassági évfordulójukat ünneplő Horváth Sándor és felesége szül. Pintér Hona házaspárt. Horváth Sándor gyülekezetünk főgondnoka. Luther a művelődésért 1524 450 évvel ezelőtt izgalmas üggyé lett a reformátor Luther számára az ifjúság oktatása. Németország városainak tanácstagjaihoz külön iratot intézett: felhívást iskolák állítására és fenntartására. Ügy látta, hogy a reformáció ügyéhez hozzátartozik az iskolák reformja s a buzdítás a gyermekek és fiatalok iskoláztatására. Mi lendítette arra, hogy világgá kiáltsa véleményét? Elsősorban az, hogy keserű tapasztalatai voltak a legilletékesebbek: a szülők nemtörődömsége felől. Vagy általában nem gondoskodnak, vagy nem elegendőképpen gyermekeik művelődéséről és jó nevelkedéséről. Luther azonban maga is belátta, a szülők önmagukban nem alkalmasak és képesek a fiatalok oktatására. Közös nevelőkre van szükség. Ezért intézte a szavát a városi tanácsokhoz. A szülőktől rájuk átháramló feladatként szervezzenek és tartsanak fenn iskolákat. Másodsorban az a megfigyelés késztette Luthert erre a máig érdekes írásra, hogy még mindig a papok dolgának vélik a tudományok elsajátítását. Bosszantotta az a nézet, hogy az iskolák főképpen a papok képzésére valók. Ezért sértő, hogy ma is sokan képtelenek meglátni Luther iskolai reformköveteléseit és ezek nagy hatását. Nem igaz, hogy Luther folytatta, legfeljebb csak foltozgatta a középkori iskoláztatást. Ellenkezően. Fordított egyet rajta. Szidta azt a közfelfogást, amely szerint „szégyen volt, hogyha egy tanult ember megházasodott, és azt kellett hallania: no, ez világivá lesz, nem akar papi ember lenni, mintha bizony csak a papi rend lenne kedves az Isten előtt, és a világi egyenesen az ördögé és keresztyénellenes volna”. A Luther által elítélt művelődési rendszernek a magyar nyelvben máig fennmaradt emléke a deák változatban is használt diák szavunk. Ez a diakónusból származik. Nem érdekes, hogy ma milyen s mennyiféle jelentése van annak a szónak. Akkor a papi renden belül egy alacsonyabb fokozatot jelentett. A diakónusnak már van tanultsága, latin nyelvtudása, félig-medclig papnak számít, de áldozópappá még nincsen szentelve. Aki megrekedt ezen a fokon, azt nevezték diáknak. Ügy látszik, már a reformáció ezt a szóhasználatot találta hazánkban, már a XVI. században egyszerűen a nem pap értelmiségi embert értették deák-diákon. Mégis nyilván tovább éreztette a félbernaradást a társadalmi felemelkedésben.- Nos, Luther a maga hazájában éppen azért biztatott iskolák fenntartására, hogy a városokban céltudatosan képezzenek ki értelmiségieket, „sok művelt, tanult, értelmes, tiszteletre méltó, jól nevelt polgárt”. Ne a kolostori, vallásos alapítványi iskolákból kerüljenek ki a nem papi értelmiségiek, a világi vezetők. Ne tekintsék őket többé félbemaradt embereknek. Ha leginkább a városi iskolákról írt is, éppenséggel nem feledkezett meg az általános iskoláztatásról. Sőt, még azt is szükségesnek és megvalósíthatónak tartotta, hogy a leányok szintén mind részesüljenek iskolai oktatásban. Mindebben nem volt Luther kezdeményező. Szórványosan megtalálhatók ezek a törekvések a reformáció előtt is. De Luthernak ez az irata harcot indított a fejlődést fékező tényezők ellen, és új erőket vetett be a hasznos iskolák javára. Kíméletlenül kritizálta a hagyományos oktatási anyagot és módszert. Annak ellenében dicsérte a nyelvek tanításának a megújulását. Magasztalta a latin, görög és héber nyelv hasznát és újra tanítását. Amit erről írt, mindenkit meggyőzhet, hogy a reformátor méltányolta a humanisták érdemeit. Innen szemlélve a magyarországi humanisták működését, még tisztábban láthatjuk például Sylvester János és az erdélyi szász Honterus János tevékenységét a reformációban. Luther a nyelvek tanításán kívül hangsúlyosan kívánta a történelem: a krónikák, históriák felvételét a tananyagba. Ajánlotta a közkönyvtárak megszervezését is. Mindezekkel az iskolaügyi gondolataival Luther egyszersmind az evangélium védelmezője is volt —, féltette azt a rajongóktól is, akik handabandázva „újítottak” és haszontalannak hirdették a tudományokat. Viszont Luther iskolaügyi szolgálatára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy 1530-ban, amikor Augsburgban (Ágostában) a német birodalmi gyűlésen az evangélikusok hitvallástétele volt a nagy esemény, ő Coburg várában megint írt egy iratot a gyermekek iskolába járatásáról — most már a szülőkhöz fordulva. Akkor is, ott is szívügye volt az iskola. Sólyom Jenő
