Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)

1974-08-01 / 6. szám

6. oldal ERŐS VÁR EGYHÁZTÖRTÉNETI NAPTÁR AUGUSZTUS 2. Százhatvan évvel ezelőtt, 1814. au­gusztus 2-án született a szepességi Igló városában Tavasi (Teichengräber) Lajos, a pesti, majd iglói evangélikus gimnázium tanára és igazgatója, a haladó magyar pedagógia úttörője, az első egyetemes tanítógyűlés szervezője (fl877). 4. Kétszáz éve, 1774. augusztus 4-én ik­tatták be Eperjesen a tiszakerületi püs­pöki tisztbe Fábry Gergely eperjesi lel­készt (1718—1791). 16. Száz éve, 1874. augusztus 16-án szü­letett Eohoncon Ziermann Lajos soproni lelkész, majd esperes. Több évtizeden át elnöke volt az Egyetemes Gusztáv Adolf Gyámintézetnek, a mai Gyülekezeti Se­gély elődjének (fl952). 26. Gályarabságra ítélt lelkészeink és tanítóink lipótvári szenvedéseiről többek között ezt írta háromszáz éve Kocsi Cser­gő Bálint pápai rektor: “Augusztusnak 26. napján 1674-ben egy Ploss Maximilián nevű káplár által mind hívattatnak a colonellus háza eleibe; az holott leültetnek a porba, onnan Kubinyi István és Kellio (jezsuita) eleibe behívattatnak egyenkint, kik kérdéssel examináltattal:, igaz lelkek esméretik és száz pálcáknak ígéretek alatt... ki tudna, hogy a rebelliseknek pénzt adott volna? Mennyit? Es vajon nem adott-e ő maga?...” Eod Péter for­dítása.) 29. Kétszázhuszonöt évvel ezelőtt, 1749. augusztus 29-én halt meg Pozsonyban Bél Mátyás lelkész, iskolaigazgató, korának egyik legnagyobb tudósa, a korai felvilá­gosodás képviselője (sz. 1684). 30. Négyszáz éve, 1574. augusztus 30-án született Szenczi Molnár Albert reformá­tus lelkész, a nagy székely származású nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, író és műfordító (|1639). SZEPTEMBER 8. Négyszázötven éve 1524. szeptember 8-án nyílt meg Rákos mezején az az or­szággyűlés, amely első ízben mondta ki határozatban, amit azután az 1525:4. tör­vénycikk törvényerőre is emelt: “A luthe­ránusok . .. mind megégetendök”. 12. Százhuszonöt éve, 1849. szeptember 12-én szervezte meg Lőhe Vilmos német lelkész (1808—1872) Neuendettelsau-ban a “lutheri szellemű bel- és külmisszió tár­saságot”. A nyugat-német posta erre az alkalomra szép emlékbélyeget adott ki. 14. Kilencven évvel ezelőtt, 1884. szep­tember 14-én halt meg Eperjesen Vandrák András, az eperjesi Evangélikus Kollé­gium kiváló professzora, pedagógiai és filozófiai író, a Magyar Tudományos Aka­démia levelező tagja, a jénai és budapesti egyetemek bölcsészkarának tiszteletbeli doktora (sz. 1807). 17. Négyszáz éve fejezték le, majd égették meg Bécsben az ausztriai refor­máció első vértanúját. Tauber Gáspár jó­módú bécsi polgárt. 27. Százhuszonöt éve, 1849. szeptember Levelesláda Nagytiszteletű Szerkesztő Úr! Az PROS VÁR egyik utóbbi számában Bernhardt Béla megkérdőjelezte a hazai, egyházi vonatkozású hírek tárgyilagossá­gát. Nekem is hasonló tapasztalataim vannak. Példaként hozom fel a tavaly elhunyt dr. Lotz János professzor halál­hírét. Előre bocsátom, hogy ez a híres tudós iskoiatársam volt a bonyhádi evangéli­kus gimnáziumban, ahol egy évvel fölöt­tem járt. Naponta találkoztunk. Szegény szülők tehetséges gyermeke és az intézet ösztöndíjas növendéke volt. Mindenki fé­nyes karriert jósolt Jánosnak és nem is csalódtunk benne. 1956-tól haláláig a New York-i Columbia Egyetemen az általános nyelvészet pro'-sszora volt. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tag­jává választotta. Nemzetközi tekintély, mind a magyar nyelvkutatás, mind az összehasonlító nyelvtudomány területén. Szép nekrológot írt róla az itteni Re­formátusok Lapjában Molnár Ágoston, aki a Rutgers Egyetemen a “Hungarian Studies Foundation” igazgatója s amely intézmény 196S ben a “George Washing­ton Award”-dal tüntette ki dr. Lotz Já­nost. Ez a megemlékezés magától értető­dően felsorolja Lotz iskoláit, köztük a bonyhádi ev. gimnáziumot. Ezzel szemben a hazulról mindenkinek küldött propaganda-lap, a Magyar hírek cikke szerint János barátom, úgy látszik, annyira tehetséges volt, hogy a somogy­­vámosi elemi után egyenesen a Pázmány Péter Tudományegyetemre került. Az is­kolák felsorolásából szépen kihagyták a bonyhádi evangélikus gimnáziumban el­töltött nyolc ösztöndíjas esztendőt. Az elvük, úgy látszik az, hogy ha az elvett egyházi iskolákról hallgatnak, azok nem is léteztek. De most nézzük az érem másik oldalát, ami tulajdonképpen e levél megírására 27-én halt meg szabadságharcunk leverő­jének, Haynau osztrák tábornoknak egyik üldözöttje és áldozata Lőrintsék Sámuel lónyabányai evangélikus lelkész, nemzet­őr. 29. Százötven éve, 1824. szeptember 29- én halt meg Jolsván gömöri esperesként Walaszky Pál tótkomlósi, majd cinkotai lelkész, az első rendszeres magyar iroda­lomtörténet (Conspectus rei publicae literariae in Hungária... Pozsony, 1785), majd Buda, 1808 írója (Sz. 1742.) EV. ÉLET késztetett. A gyanútlan szemlélő szóváte­­hetné, hogy az ERŐS VÁR miért nem írt erről a szakmájában világhírű evangé­likus tudósról? Olyan gazdagok vagyunk tehetségekben, hogy megengedhetnénk magunknak azt a luxust, megfeledkezni értékeinkről? Vagy talán éppen, az tör­tént, hogy a világhírű professzor nem is volt előfizetője és nem vett tudomást egyetlen magyar evangélikus lapunkról? Vájjon Lotz János professzor is azok közé a befutott emberek közé tartozott, akiket a siker elvakított és megfeledke­zett az őt ingyen nevelő szegény evangé­likus egyházunkról? Örülnék, ha sikerülne soraimmal néhány jóhiszemű evangélikus testvérem szemeit kinyitnom. De még jobban örülnék, ha jónéhány befutott és egyházáról megfeledkező híres testvérem is olvasná ezeket a sorokat. Őszinte híve: Egy bonyhádi öregdiák Gyarmathy Irén /(.égzülődés Ul a szobában egyedül, maga. A férje rég holt, nem várja haza. Ahány gyermeke, annyi felé jár, elkopott kulcsa csikorogva zár. Kevés a munka, kevés a remény, nagy lábas helyett csak kicsi edény, kevés a ruha, korhadt a teknő, sok kicsi gyermek, de gyorsan felnő! Van idő bőven készülni csendben, mindenütt mindent elrakni rendben, kidobni, ami fontos volt, drága, mi másnak lim-lom s nincsen már ára. Egy csöpp kis cipő, egy barna hajtincs, ez minden kincse, egyebe már nincs. Ül a szobában egyedül, maga, hol a sok gyermek? Nem járnak haza? Ül a szobában, nincsen már könnye, kezében nyitva az Élet Könyve: s ki egy élten át önmagát adta: orcáját csak a nap simogatja. __________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents