Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)
1974-08-01 / 6. szám
ERŐS VÁR 7. oldal Brunner Emil: f AZ EGYHÁZ "Hiszek egy közönséges, keresztyén anyaszentegyházat” — így hangzik a közös, keresztyén hitvallás. Ebben a mondatban majdnem minden szó érthetetlen a mai ember és az átlag-keresztyén számára is. Már Luther "vak” szónak nevezte az egyház szót, helyette inkább "a keresztyén nép” kifejezést szerette volna használni. Egyház legtöbb nyelven, mint a magyar szentegyház szóban is, templomot is jelent s ezért van az, hogy ha ez a szó elhangzik, majd minden ember arra a nagy, toronynyal és harangokkal ellátott házra gondol, ahol vasárnaponként istentiszteletet tartanak. Persze, hogy az is az egyházhoz tartozik s arra emlékeztet bennünket, hogy a legfontosabb az egyházban, melynek jelentősége felől most kérdezősködünk, az evangélium hirdetése. Csakhogy ugyanekkora a félreértés is. Mintha a kis imaház, ott a nagy templom mellett nem lenne ugyanaz! Mintha egyház csak ott lehetne, ahol pap is van. Mit értettek vajon az Űjtestamentomban azon a szavon, melyet mi egyházzal fordítunk nyelvünkre? Mi az egyház, melyről a hitvallás beszél? Egyház görög nyelven "ekklézia”, azt jelenti: a kihívott sereg. Mint ahogy régmúlt időkben a toborzó eljött valamelyik városkába és ott csalogatta, toborozta a fiatal legényeket, valamilyen nagy úr serege számára, úgy hangzik fel közöttünk a megváltásnak Isten-hívása, a világ Üdvözítőjének a szava: “Jöjjetek énhozzám mindnyájan” és aki toborzó szavának enged, az most már az Ő hadseregéhez tartozik. Az Ő toborzottjainak ez a serege, melyet drága "áron vett meg" — ez az egyház. Mindenki, aki engedi, hogy Krisztus megszólítsa, az egyházhoz tartozik — legyen bár katolikus, vagy evangélikus, vagy református. Egy a lényeges s ez az, hogy valóban tagja vagy-e, vagy csak úgy teszel, mintha az volnál? Minthogy azonban ezt kívülről senki meg nem ítélheti, mert itt a belépés egészen elrejtett, csak Isten előtt ismeretes tény, azért beszélünk láthatatlan egyházról is. Krisztus persze nem láthatatlan hadsereget akar. Olyanok seregét akarja, akikről a világ gyermekei is, akik még semmit sem tudnak, vagy semmit sem akarnak tudni a hitről, észre vehessék, hogy valami különös Az új budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia és Teológus Otthon homlokzata. Szeptember 25-én világraszóló hálaadó ünnep keretében avatta fel hazai egyházunk a lelkészképzés új otthonát, mely Zuglóban épült fel mintegy 10 millió forintos költséggel. E jelentős esemény méltatására még visszatérünk. dolog történik ezekkel. Tudniillik az: ők uruknak engedelmeskednek s többé nem a saját akaratuknak. S Krisztus ezt a sereget "toborzói", "hírnökei” által toborozza. Az első hírnökök az apostolok voltak. Azért nevezik az egyházat "apostoli”-nak. Rajtuk nyugszik ezért az egyház, vagyis az általuk hirdetett üzeneten — a Jézusról, az Isten Fiáról, a megfeszítettről és feltámadottról, az Isten országáról, az Isten uralkodásáról szóló üzeneten. Ez az "egyház” nemcsak "apostoli”, azaz az apostoloktól alapított, hanem "közönséges", "egyetemes” is — amit régebben úgy mondottak, hogy katolikus, azonban ezen ma nálunk mindenki római katolikust ért, ami valami egészen más. Közönséges — egyetemes azt teszi: az egész világon elterjedt. Egy hadsereg mindegy, hogy hol van: Svájcban, Amerikában vagy Japánban, mindenütt, ahol “az Ür Jézusnak a nevét hívják segítségül”, minden helyen. Egyetemes ilyen értelemben is: áthat minden nemzeti egyházon, felekezeten és szektán. Krisztus nem gyűjtötte öszsze egy rakásba a maga embereit, azok nemcsak az összes országokban, hanem a legkülönfélébb egyházi szervezetekben is szétszóródtak. Ez utóbbi nagy nyomorúság. Csak egyetlen egyháznak kellene lennie. Mennyivel több átütő ereje lenne, mennyivel nagyobb tekintélye volna a világban! S fordítva, mennyi gyalázkodás hull Jézus Krisztus nevére azért, mert olyan sokféle egyház, szekta és felekezet van. Miért van ez így? Mert az emberek nem maradtak meg az igazságnál, tudniillik annál az igazságnál, melyet az apostolok hirdettek. És mert sokan közülük gőgből, nagyképűsködésből azt gondolják, hogy nekik még valami különös dologra is szükségük van. Minden elképzelhető kicsiség miatt új szekták alakultak. Persze többnyire azért, mert valamelyik "történelmi” egyház lelkileg elaludt, vagy elsatnyult. Csak egyetlen egyháznak kellene létezni, ezt az egységet azonban csak a hit hatalmas megújulása, egy új, az evangélium mélységeiből fakadt reformáció teremtheti meg. A legfontosabb és a legnehezebb szócska itt: a "szent” egyház. Szent nem azt jelenti, amit általában érte-
