Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)

1974-08-01 / 6. szám

2. oldal ERŐS VÁR híre jelentett számára. Márciustól kezdve többször kórházba kellett szállítani, de a szerető szívek aggo­dalma és az orvosok tudománya már nem hosszabbíthatta meg teremtő Urától kapott földi idejét. Ravatalához zarándokolt a város magyarsága, református és római katolikus lelkészek, a magyar szer­vezetek képviselői. A temetést meg­előző este rövid áhítat volt lelkésze, Juhász Imre, valamint a hozzá külö­nösen meleg barátság szálaival fű­zött Asbóth Gyula detroiti lelkész szolgálatával, aki 1 Pt 1:24—25 (Megszárad a fű és virága elhull, de az Ür beszéde megmarad örökké.) alapján szólt: "Egyed Aladár Isten igájában a részére adott napipa­rancsnak igyekezett engedelmes vég­rehajtója lenni. Ez a parancs napról­­napra újabb és újabb feladatok el­végzésére hívta. Ezért sohasem várta tétlenül a szolgálat alkalmait, de mindig türelmetlenül kereste azo­kat ..Az áhítat után dr. Somogyi Ferenc tanár mondott búcsúztatót az Árpád Akadémia és a Szent Lász­ló Lovagrend részéről, majd Sirchich László, a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya üv. elnöke tolmácsolta a felvidékiek gyá­szát. V. Gárgyán Imre dr. a szege­diek nevében szólt és a város színei­ből összeállított kis zászlót helyezett el a koporsóra, Feketéné Nagy Mar­git pedig Ceglédről hozott hazai föl­det tett párnája alá. A nyugat-clevelandi egyház temp­lomában augusztus 3-án de. 11-kor megtartott temetési istentiszteleten nagy gyülekezet vett részt. Igét a gyülekezet lelkésze hirdetett Lk 2: 29 alapján: Mostan bocsátód el, Uram, a te szolgá­dat a te beszéded szerint, békességben, mert látták az én szemeim a te üdvössé­gedet. “Evangélikus lelkész temetésén ne le­gyen a szomorúságé az alaphang, hanem a hálaadásé, a diadalé: hangozzék a győ­zelmi hír egy Ura szolgálatában elégett diadalmas életről! Erről tanúbizonyság­gal szolgálhatnának többen azok közül, akik tegnap este és ma itt vannak ezen a temetésen, akik Egyed Aladár lelkipász­tori munkájának gondozottjai voltak a 61 esztendő alatt, amióta Geduly püspök a szolgálatra kibocsátotta őt: mindegyik állomáshelyéről, Sajőgömörröl, Szegedről, Ceglédről, Bajorországból vannak itt olyanok, akiket keresztelt, esketett, akik oly sokszor hallották tőle a hirdetett evangéliumot és a koporsók mellett az örök élet ígéretét, akiknek szívét meg­nyitotta az ő ajkáról elhangzott köszön­tés: Kegyelem és békesség nektek ... De leghosszabb ideig ez a nyugat-cleve­landi gyülekezet mondhatta magáénak mindazt a kincset — örökkévaló értéke­ket —, melyeket a gazdagon ajándékozó Úristen az ő kezéből adott tovább miné­­künk. Két évtizeden át mind elődömnek, mind nekem, megbecsült munkatársunk volt, atyai jóbarát, aki mindig mellettünk állt és szeretve intett, tanácsolt sokszor göröngyös útunkon. Istentől kapott cso­dálatos zenei tehetségét is az Úr szolgála­tában gyümölcsöztette. Mint egyházi zeneszerző és orgonamüvész nemcsak az esztétikai szépség élvezetét adta, hanem a zenében is hitéről tett bizonyságot. Sokat kellene még elmondanunk irodal­mi tevékenységéről egészen felvidéki éveitől kezdve, majd különösen az Erős Vár hasábjain, mint szerkesztő és fő­­munkatárs: hány messzire szétszórt test­vérnek hirdette Krisztust a nyomtatott betű segítségével! Nemzetének forró szeretete is példa­ként áll előttünk. Ha egy mondatba fog­lalhatnánk mindazt, amit egyházának és magyar népének jelentett, akkor talán így fogalmazhatnánk meg: Krisztusának és magyar népének hű szolgája volt! Isten hívó szava elhangzott, 84 földi esztendő immár az örökkévalóságban foly­tatódik. Mint egykor a jeruzsálemi temp­lomban mondotta az agg Simeon, akinek megadatott, hogy meglássa a gyermek Jé­zust, erre a mi nagyon megfáradt, sokáig szenvedett testvérünkre is vonatkozik az ige: Mostan bocsátód el, Uram, a te szolgádat a te beszéded szerint, békesség­ben, mert látták az én szemeim a te üd­vösségedet. Mostan jött meg az Úrtól rendelt idő, az az óra, amikor a mi teremtő Urunk, aki idehelyezett bennünket ebbe a világ­ba, azt mondja: Elég immár... És mi alázatos hittel elfogadjuk döntését. Beszéded szerint: Isten igéje világosan örök életet ígér mindazoknak, akik Jézus Krisztusban, mint Megváltójukban hisz­nek. Békességben. Ez nemcsak a megnyug­vást jelenti, mert Isten úgy ad békessé­get, ahogyan a világ azt nem adhatja: megbékéltet bennünket Önmagával. Krisz­tusnak a kereszten hozott áldozata révén állt helyre a béke Isten és ember között. Kész a búnbocsánat a megtérőnek. Látták szemeim az üdvösséget. Aki Jézust látta, az üdvösséget látta. Azt mondja az apostol, hogy ebben az életben csak mintegy tükör által, homályosan lá­tunk, de egykor majd színről-színre, tel­jes valójában látjuk az üdvösséget, me­lyet Isten készített el az őt szeretőknek. Egyed Aladár nagyon jól tudta és hir­dette, hogy az üdvösség nem emberi vélt jóságunk jutalma, hanem egyedül kegye­lemből lehet a miénk. És mi is jól tudjuk és valljuk, hogy amikor ő majd számadás­ra Isten elé áll, lehullanak róla azok az emberi érdemek, amelyeket mi olyan na­gyoknak látunk, és nem marad más az Isten előtt, mint a bünbocsánatra és ke­gyelemre szoruló ember. Hisszük, hogy az ítéletnél odaáll Egyed Aladár mellé az a Valaki — a megdicsőült Krisztus —, aki­nek viszont elegendőek az érdemei ahhoz, hogy Isten azt mondhassa Egyed Aladár­nak: fiam, menj be a te Uradnak örö­mébe! Mi pedig, akik Tsten akaratából még több-kevesebb ideig itt maradunk, hálát adunk Istennek ő érte szolgálatáért, pél­dájáért, a sok-sok áldásért, hálát ad az evangélikus anyaszentegyház, hálát adnak volt gyülekezetei, barátai és szolgatársai, de elsősorban a szükebb család. Özvegyé­nek, Vilma néninek egyedül Isten adhat vigasztalást. Hat évtized házastársi kö­zössége és szeretetben való összefonódott­­sága után bizony megrendít, amikor egye­dül kell maradni. De Isten maga a talál­kozás és a kapcsolat, az Ő tulajdonában élnek az élők és benne pihennek az el­hunytak, mint erről bizonyára sok közös imádságban együtt tehettek vallomást. Megrendítő Miklós fia és menye, Baba számára, amikor a nagyon szeretett édes­apa és após, aki mindent megtett és ál­dozattal megadott fiának, amit csak tu­dott, többé nem lesz velük. — De a sze­retetben eltöltött életnek a gazdagsága és melegsége a síron túl is megmarad. Isten, aki maga a szeretet, átöleli az élőket és holtakat a maga örökkévaló szeretetében. Unokái: Sarolta (Polónyi Zoltánná) és Andrea, nagyapjuknak szemefénye, aki élete alkonyán annyi örömöt és boldogságot talált bennük. Életüket irányítsa Isten felé a Krisztusra mutató nagyapának szolgálata és emléke. Továbbá a Eerenczy és Polónyi családok, távolabbi rokonok, a nyugat-clevelandi evangélikus gyüleke­zet, annak presbitériuma és egyesületei, mindnyájan Isten ígéretében bízva bo-

Next

/
Thumbnails
Contents