Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)
1974-06-01 / 5. szám
40. JUBILEUMI ÉVFOLYAM! AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 40. ÉVFOLYAM 1974. JÚNIUS—JÚLIUS 5. SZÁM v. Hefty László: Isten sáfárai vagyunk (Előadás a Buenos Aires-i gyülekezet Nőegyletében 1974. május 5-én.) A régi világban a sáfár, mint egy gazdatiszt, javakat kezelt, melyek nem a sajátjai voltak. A gazda érde-EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETEN VETT RÉSZT A HERCEGPRÍMÁS A befejező áldást Mindszenty József mondja a nyugat-clevelandi magyar evangélikus templom oltára előtt. Ez esemény történelmi jelentőségét különösképpen kidomborítja képünk, ahol a r.k. bíboros két oldalán látható az oltárt díszítő Luther-rózsa, felette a felírás: Erős vár a mi Istenünk. További képek és tudósítás a 6. és 7. oldalon. (Simontsits A. felv.) kei szerint kellett a reábízott gazdaságot vagy kincseket kezelnie és minden időben készen állnia a pontos elszámolásra. Amikor azt mondjuk, hogy Isten sáfárai vagyunk, arról a felfogásról beszélünk, melyet az embernek önmagáról és tulajdonáról kell alkotnia, abban a tudatban, hogy Istennek számot kell adnia ezekről. Isten a gazda. Az ember a sáfár. Isten ránkbízott anyagi és lelki javakat, melyeket földi életünkben enged nekünk kezelni. De egyetlen ember sem valódi tulajdonosa mindannak, amije földi életében van. Vigyáznunk kell arra, amikor kijelentjük, hogy Isten sáfárai vagyunk, hogy ne csak általánosságban és nagy vonalakban beszéljünk Istenről, mint tulajdonosról, és az emberről, mint sáfárról, szem elől tévesztve azt a szoros kapcsolatot, melybe az ember Istennel került a Krisztus által való megváltása révén. Pál apostol a korinthusi keresztyénekhez írt 2. levelében világít rá erre a szoros viszonyra a mennyei Atyához, mikor így ír erről a hajtóerőről, mely őt a Jézus Krisztus szolgálatába kényszeríti: "Azért minden erőnkkel azon vagyunk... hogy kedvesek legyünk neki (Krisztusnak)” Amint írja az apostol a következő versben, ez fontos, “Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk” a Krisztus ítélőszéke előtt és számot kell adnunk arról, hogy miként szolgáltunk időnkkel, tehetségünkkel és pénzünkkel életünk során. A számadást és felelősségrevonást senki sem kerülheti el. De itt Pál apostol nem csak az utolsó ítéletre gondolt, hanem amint kijelentette, célja akár testben, akár testen kívül, mindig Krisztusnak tetsző életet élni. Hasonlóképp minden hívőt ebben a vonatkozásban kíván látni a Krisztusban; vagyis a keresztyén embernek állandóan úgy kell élnie, hogy készen legyen a számadásra. Mármost kérdezhetjük, miért gondolja Pál apostol, hogy neki úgy kell élnie, hogy Krisztusnak tessék? Mi a keresztyén ember életének a hajtó ereje? Pál ezzel a mondattal válaszol: “A Krisztus szeretete szorongat minket". Mert Pál érezte, hogy Krisztus iránta való végtelen szeretete veszi körül, azért kötelességének tartotta, hogy az Úr által jelölt szolgálatot hűséggel betöltse. Ezt a szeretetet Krisztusnak a keresztfán való halál-áldozatában ismerte fel Pál apostol. így ír erről: “A Krisztus szeretete szorongat minket, mint akik úgy ítéljük, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámadott.” (2. Korintus 5:14-15.) Az, hogy az ember Krisztus halálát miként értelmezi, az nem mindegy. Hogy valaki az Istennek Krisztus által kijelentett szeretetére miként válaszol, az mutatja meg minden esetben, hogy mennyire értette meg azt, amit az Isten érte tett a Krisztus által. Ennek helyes megér
