Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)
1974-05-01 / 4. szám
40. JUBILEUMI ÉVFOLYAM! AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 40. ÉVFOLYAM 1974. MÁJUS 4. SZÁM Az imádság iskolája Aki próbált már komolyan imádkozni, vagy pedig rendszeres imaéletet él, bizonyosan érezte magát már ORSZÁGOS EGYHÁZUNK BALTIMORE-I KÖZGYŰLÉSE A “LUTHERAN CHURCH IN AMERICA” kétévenként esedékes közgyűlése július 3-a és 10-e között ül össze Baltimoréban. Az Egyesült Államok, Kanada és a Karib-szigetek területén levő 33 egyházkerületünk képviseletében 679 delegátus lesz jelen, akiknek 18%-a né". A közgyűlés feladatai közé tartozik a 3.1 milliós taglétszámú egyháztest három legmagasabb tisztségének választás útján való betöltése. 4-4 évi időre újra jelölték az eddigi elnököt, dr. Robert J. Marshall-t, valamint a pénztárost, Milton L. Woods ot. Az országos egyház eddigi jegyzője, dr. George I. Harkins lemondott, mert nemrégen a “Lutheran Council in the U.S.A.” főtitkárává választották meg. Megbízatása még hátralevő két évére fogják most utódját megválasztani. Az elnökválasztásnak némi színt kölcsönöz az a tény, hogy a hivatalos jelölttel, dr. Marshallal szemben egyénileg jelölte magát dr. Wallace E. Fisher. Az utóbbi a Lancaster-i (FA) Szentháromság gyülekegyatra imádkozónak. Ebben teljesen egyformák vagyunk. Legfeljebb az bennünk a különbség, hogy egyizet lelkésze 1952 óta s az országos egyház 6129 gyülekezetéhez szétküldött nyilatkozatában “az egyház vezetésével szembeni széleskörű elégedetlenséggel” indokolta meg elhatározását. A közgyűlés plénuma elé kerül majd egy jelentés, amely számos tanulmányi alcsoport 2 éve folyó teológiai munkájának az eredménye: Egyházunk útja a missziói parancs tükrében a 70-es évek derekán. Hasonló alapos előkészítő munka után kerül a delegátusok elé több témakör, közöttük: a nők szerepe az egyházban és társadalomban; kisebbségi érdekek; társadalmi feladataink az Egyesült Államok bicentenáriumán. Élénk vitára számítanak az országos közgyűlések delegátus-létszáma csökkentésével és a közgyűlés gyakoribb (évenkénti) összehívásával kapcsolatos javaslatok nyomán. Jelentések hangzanak el továbbá a karizmatikus mozgalomról, a laikus egyházi szolgálatról és a gyülekezetek struktúrájáról. Számos kisebb jelentőségű ügy mellett a következő két évre szóló költségvetés elfogadása (336.7 millió 1975-re és $37.7 millió 1976-ra!), valamint az egyházkerületektől érkező javaslatok és feliratok egészítik ki a tárgysorozatot. A két másik nagy amerikai evangélikus egyház (ALC és LC-MS) képviselői is jelen lesznek Baltimoreban. Igehirdetéssel szolgál dr. David W. Preus, az “American Lutheran Church” elnöke, a közgyűlést pedig dr. J. A. O. Preus, a “Lutheran Church — Missouri Synod” elnöke köszönti. Az “északi szomszédok” üdvözletét hozza dr. Sverre T. Jacobson, a Kanadai Evangélikus Egyház elnöke. PRT-ze künk többé, másikunk pedig kevésbbé érzi át ezt a nyomorúságot. Ilyenkor születik meg a szívben a kérés: "Uram, taníts minket imádkozni" (Luk. 11.1). Közülünk nagyon sokan azonban nem tudják, mit kérnek ilyenkor, éppen ezért alapos a meglepetésünk, amikor az Úr valóban teljesíti könyörgésünket. Nyomorúság szakad reánk. Ez az Úrnak legegyszerűbb eszköze, amellyel imádságra tanít. Lehet ez a nyomorúság lelki. Eltakarja előlünk bizonyos időre kegyelmes arcát és mi nyomban láthatjuk, mit ér az egész keresztyénségünk. Mint száraz homok az összeszorított tenyérből, hull ki minden vélt keresztyén kincsünk a birtokunkból: nem megy az imádság, gyümölcstelen a bibliaolvasás, erőltetett a szeretet, felszínes a bűnbánat, képtelenek vagyunk önmegtagadásra, szolgálatra és sehol sem tudja megvetni lábát a hitünk. Ilyenkor egészen a mélyéig megalázódik az őszinte lélek. Szegénynek és nyomorultnak érzi magát. Bármibe kezd, sehogysem boldogul. Egyre mélyebbre és mélyebbre hull és minden próbálkozása annyit ér, mint amikor a mocsárba hullott ember a hajánál fogva próbálja kihúzni magát. Lehet ez a nyomorúság testi vagy anyagi természetű is. Betegség, gyász, kudarc, anyagi nehézségek mind alkalmas eszközök arra, hogy megmutassák, mit érnek azok a támaszok, amikben eddig bíztunk. Ilyen nyomorúságban is kifosztódik az ember a magáéból, a reménységeiből és erőforrásaiból és rászorul valaki másra. Ilyen állapotban tanulja meg az emjter az imádkozás iskolájának első leckéjét. Azt, amire addig talán soha nem is gondolt: az imádság a nincstelen emberek számára való. Addig, amíg valaki el van a magáén,
