Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)
1974-02-01 / 2. szám
ERŐS VÁR 5. oldal Olvasom az újságokat és elcsodálkozom. Még mindig és olyan soknak "érdekes” az, hogy ki volt Jézus? De talán a legérdekesebb mégis csak az, ha elkezdjük az érdeklődések okát keresni. Itt nem soroljuk fel őket, csak annyit állapítunk meg, hogy mindig valamilyen — pozitív vagy negatív — érdekről van szó. A múlt században az volt a nagy kérdés, hogy élt-e egyáltalában egy olyan személy, akit úgy hívtak, hogy Jézus. Ma inkább azt kérdezik, hogy "honnan jött” és hogy "hová tartozott” vagy "hová tartozik”? Röviden: van aki úgy érzi, valamilyen oknál fogva be kell bizonyítania, hogy tulajdonképpen Jézus az ő népének vagy nemzetségének egy előfutára. Ügy érzik, hogy ez "nekünk jó lenne” ... Mások viszont azt gondolják, hogy fontos annak a bebizonyítása, hogy Jézus nem származott közülük vagy hogy Hozzá és tanaihoz semmi sem kapcsolja őket. De minden vita ellenére évről-évre, s sokszor naponta találkozunk azzal, amit nekünk ez a két ünnep jelent: Nagypéntek és Húsvét. Nagypénteken nem egyszerűen az "elmúlással” találkozunk, hanem magával a halállal. Előttünk áll a halál ténye és reális komolysága. Az Ő halálában tudom az én halálomat is. Húsvétkor megjelenik számomra az élet. Nem egyszerűen egy feltámadás majd, hanem egy új életnek, a megint élésnek és a mindig élésnek a realitása. Nagypénteken valakit megaláznak, s ha Vele vagyok, megaláztak és megaláznak engem is. Húsvétkor legyőzetett a megaláztatás anélkül, hogy egy számunkra annyira visszataszító önfelmagasztalásról lenne szó. Ez győzelem! Nagypénteken az emberi sors, élet és történelem mélységeiben járunk. Húsvétkor ellenben olyan pillanatban találjuk magunkat, amit csak ezzel a szóval fejezhetünk ki: magasság. Nagypénteken teljes valóságában mutatkozik a bűn. Húsvétkor tudjuk meg, hogy Nagypéntek magába foglalta már a feloldozást. Nagypénteken felhős égből záporozik a kétségbeesés. Húsvétkor felragyog a megígért reménység. Nagypénteken megjelenik előttünk a forgácsokra szétzúzott emberiség. Húsvétkor tudjuk meg, hogy mindebben már benne volt egy előre mutatott egység. Nagypéntek a hatalmasok győzedelemnek tetsző veresége. Húsvét az elnyomottak újabb reménysége. Nagypéntek a megszállt ország zavaros és kaotikus tájékozatlansága, melyben a gonosznak könnyű az aratás. Húsvét kinyilatkoztatja, hogy az Isten úr a káosz felett is. Isten kezét a történelemben nem lehet végérvényesen keresztre feszíteni! A tétovázást biztonság váltja fel, a kételkedő hivő számára megjelenik az érthetetlen csoda. Isten folytatja gondolatainak és akaratának a kinyilatkoztatását. Számunkra mindenről, még az "anyag”ról is újabb és újabb titkok tárulnak fel — és mások jelentkeznek. Ez a “titok-találás" hozzátartozik az emberiségünket gazdagító elemekhez. — Akik még "merjük” ezt tenni, titokkal találkozunk az Úrvacsorában is. Ez Nagypéntek Húsvéttal való egyesülésének a titka. Meghalunk, hogy éljünk! Leskó Béla AZ EGYHÁZ HlREI MAGYARORSZÁG • A január elején Rómában tartott ev.—r.k. közösbizottsági ülésen magyar részről, mint az európai kisebbségi ev. egyházak képviselője, dr. Hafenscher Károly Bp.—Deák téri ev. lelkész is résztvett. • Sürűházán (most Jugoszláviában) születésének 250. évfordulója alkalmából megemlékeztek Kuzmics István egykori surdi ev. lelkész kimagasló egyház- és iskolaszervező, valamint hitvédő munkásságáról. • Az Ev. Egyház országos presbitériuma ünnepi közgyűlésen emlékezett meg az állammal 1948-ban kötött egyezmény 25. évfordulójáról. • “Magyarországi Evangélikus Egyházunk Névtára” címen az ev. gyülekezetek, lelkészek és felügyelők jegyzékét tartalmazó kiadvány jelent meg. • Az újkiadású, magyarszövegű Biblia nyomdai munkálataiból érdekes megjegyezni, hogy modern példák nyomán egyhasábos szövegtükör mellett döntöttek, s hogy ez a Biblia ötmillió negyvennyolcezer ötszázhetven betűből és betűhelyből áll. • Meghalt Maczák György, Endreffy János, s Kakas József nyug. ev. lelkész, továbbá Darvas József író, politikus, a Déli Ev. Egyházkerület v. felügyelője. • Rákcspalotán Bodrog Miklós az ev. gyülekezet új lelkésze. • Székesfehérvárott Nagy Tibor helyi szolgálatának 25., Tótkomlóson Koppány János lelkész és Zsemberovszky János másodlelkész egyidejű helyi szolgálatának 20., Újpesten fennállásának 100., Felsőpetényen a templomszentelés 189., Pestújhelyen a 40., Angyalföldön a 35., Nyíregyházán a kistemploménak a 20. évfordulójáról emlékezett meg, Bonyhádon új parókiát, Tényőn új temetői ravatalozót, Meszlenben megújított templomot, Sátoraljaújhelyen megújított templomot és parókiát, Dunaegyházán megújított parókiát vett használatba az ev. gyülekezet. • D. Káldy Zoltán ev. püspök tizenöt éve végzi főpásztori szolgálatát. • 1974-re a következő ev. lelkészek kerültek nyugalmazásra: Baráth Pál nemescsói, Farka? Lajos kardoskúti, Kovács Gyula szécsényi, dr. Kősa Pál rákoskeresztúri, Lukács Dezső téti, Miklóssi Endre mezőberényi, Sas Endre gyönki, Sümegi István kővágóörsi, Szepesi István sikátori és Túrmezei János gércei lelkész. • Az “Evangélikus Élet” c. országos
