Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-12-01 / 10. szám
ERŐS VÁR 7. oldal tani az életünk, ajándékba kapott vagyonát. Szavainkat, gondolatainkat, szívünket visszük karácsony előtt és karácsony után az emberek jelé. Emberek és világok, családok és népek, otthonok és mezők, templomok és műhelyek testvérei felé. A halál küszöbére érkező Artabánt ezzel fogadta Jézus: — köszönöm az ajándékot. Örök karácsonyi otthonunk küszöbén hiszem, hogy tőlünk is elfogadja az embereknek átadott jóságunk fehér gyöngyeit: — köszönöm a karácsonyi ajándékot! Friedrich Lajos EGYHÁZTÖRTÉNETI NAPTÁR DECEMBER 1. Háromszáz éve, 1673. december 1-én azt jegyezte fel a pozsonyi Liebergott János a ránk maradt Naplójában, hogy német lovasok kíséretében egy szlovák evangélikus lelkészt és egy tanítót hoztak megkötözve Pozsony városába. Bíróság előtt kellett felelniük “bűnükért”: a Trenesénhez közeli gyülekezetük népét — minthogy templomukat a császáriak nemrég elvették — a falu-széli erdőben gyűjtötték össze istentiszteletre. 9. Öt éve, 1968. december 9-én halt meg korunk egyik kiemelkedő református teológusa, Barth Károly (sz. 1886). 14. Kétszáz éve, 1773. december 14-én született a bajorországi Hausenben Johannes Evangelista Gossner, aki római katolikus papból lett — 1829-i áttérése után — Berlinben a német evangélikus bel- és külmisszió egyik nagy hatású szervezője (+1858). 20. Százötven éve, 1823. december 20-án halt meg Matkovich Pál udvari tanácsos, a Türelmi Rendelet utáni korszak dunántúli egyházkerületi felügyelője (sz. 1743), aki egyúttal kiváló teológiai képzettséggel is rendelkezett és több egyházi éneket is szerzett, így énekeskönyvünk 47. és 66. énekét. 21. Harminc éve, 1943. december 21-én halt meg Budapesten a harkai születésű Petz Gedeon filológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (sz. 1863). Korábban a Deák téri Evangélikus Gimnázium tanára volt. 22. Huszonöt éve, 1948. december 22-én iktatta be Turóezy Zoltán, a Dunántúli Egyházkerület akkori püspöke Nyíregyházán dr. Vető Lajos volt diósgyőrvasvári esperest, püspöki tisztébe. Ev. Élet Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér. Felül törött. Talán semmit se ér. A belén észrevenni már, hogy égett. S én mégse dobom el mint semmiséget. Nézem, elémbe állatom, Majd a kezembe' forgatom. A cirádáit, ferdeségét, törött voltát, sok betegségét mind tudom már, mind ismerem. Igénytelen, értéktelen. Szépsége, ékessége, ára nincs semmi. Mégse dobom el. Félreteszem karácsonyfára. Majd a lángjába néz szemem, s nem lesz nekem igénytelen, értéktelen. Sok betegsége, ferdesége, törött volta nem semmiség-e, ha ott lobog az ágon, s vezérelőm, világom, útmutató fény Betlehem felé? Tekintetem sugarát issza, lelkem száll századokon vissza: a nagy csodát csodálja újra és megremeg belé. Magában semmi. Félredobnám. De ha zöld fenyőről ragyog rám, a szívem fölviszi az égig, az eget meg lehozza hozzám. Kezembe' forgatom, nézegetem, s valami egyre azt súgja nekem, hogy ez a kis gyertya az életem.-oaa/>/VU ■ ~*A/V>_____n*AA*_________________aAJM Görbe, törött, beteg. Valami, amit senki nem keres,, mert észrevenni nem is érdemes. Végigélni se volna érdemes, ha nem lenne karácsony . . . ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával karácsonyesti csodálatos fákon . . . ha Betlehem felé utat mutatva, nem ragyoghatna, nem világolhatna, végigélni se volna érdemes. De van karácsony, s én úgy szeretem kis gyertyaéletem. Ameddig karácsonyra vártam, értelmét, célját soká nem találtam. Míg egy szép, angyalénekes, halk estén Betlehembe értem, s fel nem ujjongtam: „Most már értem. Most már tudom, miért is élek ezen a nagy, sötét világon: hogy világítson kicsi, gyertyalángom előre, Betlehem felé és megváltatlan, Megváltóra váró, sok emberszív dobbanjon meg belé." Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér. Felül törött. Talán semmit se ér. De ha zöld fenyőről ragyog rád, a szíved fölviszi az égig, az eget meg lehozza hozzád. T. E. —aAaa______*aA/v\_______*M/V________ox/IAa-_______ Az embereknek azt mondod: térjenek vissza az anyaföldbe, hogy újra porrá váljanak. Ezer év annyi neked, mint egy nap; mint a tegnapi nap, amely már elmúlt, mint egy rövid óra az éjszakában. Értesd meg velünk, mily rövid életünk, hogy bölcsekké legyünk. Zsolt 90:1-4, 11-12 (Az Amerikai Bibliatársulat fordítása, “Today’s English Version”.) URUNK, te voltál mindig otthonunk. Mielőtt a hegyek lettek, mielőtt a világot létrehoztad, örökké Isten vagy, kezdet és vég nélkül.
