Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-12-01 / 10. szám
6. oldal ERŐS VÁR Á NEGYEDIK NAPKELETI BÖLCS Régi írás beszéli el a negyedik napkeleti bölcs történetét. Artabánnak hívták. Már előzőleg megállapodott a napkeleti bölcsekkel, hogy a csillag feltűnése után Borsippában a templom előtt találkoznak, ahol tíz napig várnak reá a többiek. Amikor Jézus csillaga feltűnt, Artabán eladta mindenét és az árán három gyönyörű gyöngyszemet vásárolt Jézus számára: egy zafírt, egy rubint és egy igazgyöngyöt. A tizedik nap estéjén mindössze pár kilométer választotta el a borsippai találkozótól, amikor rablóktól leütött embert talált az útszélen. Lehajolt hozzá és reggelig ápolta. Reggel azután neki adta minden élelmiszerét és besietett a városba. De lekésett. A többiek már útnak indultak. Hogy ő is útra kelhessen, az útravaló élelemért odaadta az első gyöngyszemet, a kék zafírt. Hosszú út után megérkezett Betlehembe. Itt megtudta, hogy hiába tette meg a fáradságos utat. Jézus szüleivel már Egyiptomba ment. Szomorú szívvel ült szállásán, amikor híre járt, hogy Heródes király kegyetlen parancsával szertejárnak a katonák, hogy megöljenek minden két éven aluli csecsemőt. Még fel sem ocsúdott a borzalmas hírből, amikor katonák rontanak be a kapun. Artabán ekkor habozás nélkül előveszi második gyöngyét, a piros rubintot és megmenti vele szállásadójának gyermekét. Most már mindennek vége — gondolja magában — és elbolyong. Faluról falura, városról városra jár és egy életen át keresi Jézust. Nem tud lemondani erről a találkozóról. Minden új úton, minden forrás tövén felragyog előtte á reménység — hátha most megtalálja Jézust. Harminchárom esztendő után Jeruzsálembe ér. Szíve azt súgja, hogy Jézust itt fogja megtalálni. Hajlott háttal, fáradt léptekkel így megy a Golgota felé. Egyszer csak látja, hogy fiatal lányt akarnak elhurcolni rabszolgának. A bölcs ekkor előveszi utolsó drágakövét, az igazgyöngyöt. Ez a legszebb, a leggyönyörűbb ajándék, amit Jézusnak tartogatott. Ebben a pillanatban nem lehet tudni, melyik a fényesebb: az igazgyöngy-e, vagy a fáradt vándor kifényesedő szeme. A körülállók csak annyit látnak, hogy az öreg, rongyos vándor reszkető kezével odacsúsztatja a rabszolgasorsra szánt leányka kezébe a drágakövet, hogy azon megvásárolja a szabadságát. És ebben a pillanatban — így mondja el a régi írás — hatalmas földrengés támad és egy repülő kődarab halántékon sebesíti az öreget. Haldokló arcára ráhajol Jézus és ezt mondja: — köszönöm az ajándékot. Artabán arcát ebben a pillanatban széppé simítja a boldogság: — amikor mindenét odaadta — megtalálta Jézust! Karácsony előtt így hallgatta végig az elcsöndesedő gyülekezet Artabánnak, a negyedik bölcsnek a történetét. És a beszélgetés csöndjében és szünetében egyszer csak megszólalt valaki. — Kicsoda ma a negyedik napkeleti bölcs?! És a kérdésre megszólaltak egymás után a válaszok. — Mindenesetre nem az — mondta az első —, aki karácsonykor a szeretteinek viszi az ajándékot. Ez csak annyi lett volna, mintha Artabán a családja között osztotta volna szét a gyöngyeit, a kincsét, a gazdagságát. — Mindenesetre nem az — mondta a másik —, aki a gyöngyszemeit, a pénzét a templom perselyébe dobja ünnepi áldoztuk Hiszen ha ez így lett volna, akkor Artabán otthon a hazájában, a templom ünnepi perselyébe szórta volna a gyöngyeit. — Mindenesetre nem az — mondta a harmadik —, aki magának akar mindent megtartani. Hiszen a negyedik napkeleti bölcs gyöngyökre váltotta a vagyonát. — Azt hiszem — mondta valaki — hogy ma az a negyedik napkeleti bölcs, aki hozzá hasonlóan embereknek adja át a karácsonyi Krisztusnak készített karácsonyi ajándékát. Azt hiszem — mondta tovább —, mi mindnyájan, karácsony felé tartó emberek, emberekkel találkozunk össze a karácsonyi úton és Isten ezeken a találkozókon nézi meg ünnepelni kívánó arcunkat. Isten bizonyára azt figyeli, hogy hivő és imádkozó arcunk, Krisztussal megajándékozott életünk mit ad, vagy mit nem ad azoknak, akikkel az életünk útján összetalálkozunk. A karácsonyt váró gyülekezet áment mondott az utolsó szavakra. — Igen, így kell készülni a karácsonyra: a jóság gyöngyeire kell vál-
