Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-12-01 / 10. szám
2. oldal ERŐS VÁR Karácsony este valami furcsa meghatottság lesz úrrá az embereken. Néhány órára abbahagyják a gyűlölködést, egymás marcangolását. Aki csak teheti, hazasiet és a karácsonyfa tövében, színes gyertyácskák libegő fényében szeretteinek ajándékokat ad, kedves, meleg szavakat mond... Ez a meleg, kedves hangulat kivételesen nem búvik meg a család, az otthon féltve őrzött bensejében. Túlárad rajta és átremeg szinte az egész világon. Karácsonyfákat állítanak fel köztereken, utcákon, vasúti pályaudvarokon, karácsonyi ünnepségeket rendeznek kórházakban, iskolákban, gyárakban és hivatalokban. Ünnepi szónokok megható hangon szólnak a szeretetről, meg a jóságról, arról, hogy lám, mi emberek nemcsak harcolni és gyűlölködni tudunk egymással, hanem szeretni is, meg, hogy milyen szép és jó lenne, ha ezentúl békében élnénk és mindig szeretnénk egymást. Szép és kedves dolgok ezek! Nincs oly kérges, kemény szív, mely néha pillanatra meg ne lágyulna és ne merengene el gyermekkora színes emlékein. De — és ez a “de” nem ünneprontás, hanem a becsületes embert kötelező igazmondás bizonyságtevése — nem ez a karácsony lényege. A karácsony nem az emberszeretet ünnepe! Nem arra emlékeztet bennünket, hogy mi emberek szeretjük, vagy szerethetnénk, vagy kellene, hogy szeressük egymást, hanem, hogy Isten szeret bennünket! A karácsony Isten örökkévaló szeretetének kinyilatkoztatása! A karácsony bizonyítja be, hogy Isten a mi jóságos mennyei Atyánk, akinek lényege a jóság, aki maga a szeretet! "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Ján. 3: 16.) Az emberi gondolkodás alapvető jellegzetessége, hogy igazság- és valóság-megismerésünk az ellentétek fe-Karácsony — az idők fordulópontja Karácsony — az isteni szeretet csúcspontja Karácsony — az üdv kiindulópontja Karácsony — az imádás középpontja llatácstoity írta: dr. Reök Iván szükségéből bontakozik ki, mint ahogy a fény is y. sötétben világít. Isten irántunk való szeretetét kinyilatkoztató karácsonyt is akkor értékelhetjük igazában, ha azokra a vallásokra és emberi okoskodásokra gondolunk, melyeknek nincs karácsonyuk. Ki ne borzadna meg az emberáldozatokat kívánó pogány vallások kegyetlen isteneitől, ki ne irtózna a bálványok vérszomjas, gyűlölködő szörnyű ábrázatától és kinek nem fagy meg a vér ereiben annak a szenvtelen közönynek láttán, melyíven az indus vallás Buddhája szemléli, álmodja az emberiség önmagát marcangoló vívódását. És vajon minő vigasztalást találhat a koporsó mellett álló hitves, gyermek, vagy szülő, Hegel, Nietzsche, Schopeiv hauer bölcseleti rendszerében, vagy minő erőt meríthet a megpróbáltatások idején vívódó ember a platoni idea-rendszernek, vagy Kant kategorikus imperatívuszának személytelenségéből? Egyedül és kizárólag a karácsony bizonyítja és igazolja Isten személyes voltát, velünk törődő jóságát és irántunk tanúsított kiapadhatatlan szeretetét. Mert ennek fényében és melegében érthetjük meg, hogy Istent nem kényszer, vagy valami másként ki nem egyenlíthető benső feszültség avagy valami önző cél, dicsőségvágy indította teremtésre. Isten szeretetből boldogságra teremtett bennünket! Nem korai halálra, szenvedésre, felőrlő gondokra, hanem örök életre. Krisztus mondotta: "Tudom, hogy az Ö parancsolata örök élet.” És amikor az emberiség elhagyta tékozló fiú módjára a szülői házat, a paradicsomot és a halál és szenvedés útját járta, történelmének ezt a vérrel és könnyel írott sötét korszakát az eljövendő karácsony ígérete és reménysége világította be. ígéret és beteljesülés a karácsony. Isten soha el nem múló, de elrejtett szeretete lett nyilvánvalóvá azok számára, akik ezt hittel fogadják. Mert egyedül a hit fénye világítja meg annyira a bethlehemi bölcsőt, hogy a kisdeden megláthatjuk, hogy Ő amaz eljövendő és hogy nem kell mást várnunk. Ő, egyedül ő az, akinek ereje és hatalma van arra, hogy a hozzáfordulót megvigasztalja, megerősítse és szívét békességgel töltse meg. És ez a békesség: az emberszeretet és az emberekhez való jóakarat igazi útja! Mert aki a Krisztusban megbékélt Istennel, az tud megbékélni az emberekkel is. És ez a békesség és ez a szeretet, mely belülről, a szívből fakad és innen sugárzik kifelé, ez képes megoldani a felőrlő emberi problémákat. Mert egyedül ez a szeretet képesít bennünket emberhez méltó és Istennek tetsző életre. Mert — mint Pál apostol a korinthusbeliekhez intézett levelében írja: — “A szeretet hosszú tűrő, kegyes; a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra...” Megváltónk születése ünnepén szeretettel köszöntjük kedves Olvasóinkat: ÜDVÖSSÉGES, BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁN a Szerkesztőség
