Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-08-01 / 7. szám
ERŐS VÁR 5. oldal 1ÄÄÄ3» íjtó volt J A hosszú, egyhangú úton Askelontól Jeruzsálemig a kocsihajtó volt minden szórakozása — egy kiszolgált őrmester, aki nem fogadta el a veteránoknak járó harminc iugerumnyi szántót. Nem tudott megválni szerelmétől — a légiótól és belenyugodott a gyeplőbe, — ha már a kardból ki is öregedett. Félszáz garnizont is megjárt már, — fuldokló, mély „h”-kal beszélte a latint, mint a keleti gótok katonái általában és időnként alig lehetett megérteni a sűrűn használt arám és perzsa szavak miatt. Mindent tudott Júdeáról és Jeruzsálemről, sűrűn köpködve kioktatta a Sabhat-ünnep alatt is nyitva tartó görög borkimérésekről, arról, hogy meddig mehetnek be az idegenek a szeszélyes helybeli Isten templomába, és hogy nem tanácsos sisakban megjelenni a szertartásokon, mert ez az egyetlen fejfedő, amit nem tűrnek el a bennszülöttek. A köveket kiáztató, híg sárba köpködve, álmodozva beszélt a tavaszról, mely sehol a világon nem olyan igézetes, mint itt. A két napra kint felejtett kocsi tengelyéből is fű sarjad akkortájt és az őrjáratok borsot rágnak a mentaföldek közti dűlőútakon, hogy el ne aludjanak a bódító júdeai tavaszok idején. Ferroras bóbiskolva hallgatta a kivénhedt őrmestert és tudta, hogy hamarosan ittragad majd idegenben szerzett emlékeivel, gyámoltalan galambfiókákat áldoz a templomváros külső tornácain az igézetes, egyedül uralkodó Istennek, Aki félelemmel és szeretettel tölti el az idevetődő idegent. A kísérő lovasok — három elöl, kettő a kocsi mögött — hunyorogva bámulták az esőfüggönyt, a hegyi rablók kedvelt útszakasza volt ez — de szorongásnak nyoma sem látszott rajtuk. Kezüket lazán fegyverükön tartva bóbiskoltak — időnként a párás útkanyarulatokra pillantva. — Az őrmester épp a Caesariában időző tyrusi hercegnők éjszakai tivornyáiról fecsegett, amikor az elöl haladó lovasok közül a középső, aki néhány lóhosszal mindig a többi előtt haladt, hirtelen megtorpant és kengyelében felállva feje fölé emelte kardját. Az őrség azonnal viszszahúzta a gyeplőket és ugyanazzal a mozdulattal kivonta a hosszú lovassági pengéket. A lovak csattogva körülállták a kocsit, mely szintén megállt — csend volt, csak az eső dobolt a feszes bőrtetőn. Ferroras csomagjai közt felejtett kardja után kapkodott, — az őrmester unatkozva kivette a térde között tartott fegyvert és kihajolva szétnézett. Semmit sem lehetett látni, csak a pocsolyák szélén tipegő hollókat. Egyedül az őrparancsnok tudhatta a megállás okát — ezért mindnyájan őt figyelték. Hórihorgas, görnyedt katona volt — láthatóan élvezve a tanácstalanságot. Nemsokára azonban hüvelyébe lökte fegyverét, vigyorogva hátrafordult és az utat szegélyező sziklák tetejére mutatott. Túl a mindent elmosó eső ferde hálóján, fenn a töredezett sziklák peremén, apró emberalak feszült a kőtömböknek. Vonalnyi teste nekitapadt a toronnyi köveknek, melyek dörögve gördültek alá a sötét mélységekbe. Ferroras elképedve hajolt ki kocsijából, türelmetlen kézmozdulattal sürgette az őrmestert, aki rejtélyesen elhallgatott, és Ferroras csak most fedezte fel, hogy a nyakában lógó Mithras-amulettet tapogatja. (Mithras keleti eredetű istenség, kultusza különlegesen kedvelt volt a római légiók körében.) — Ki ez, beszélj, — napok óta fecsegsz, miért hallgatsz most, te átkozott hülye? — Uram, ez Simon, a cyrénei — suttogta kínlódva az őrmester, és Ferroras megenyhülve fedezte fel ázott arcán katonái babonás félelmét, melyet csak istenekkel kapcsolatban látni ezeken a vad fickókon — emberekkel szemben állva soha. — A zsidók iszonyatos Istenének Fiával ment fel a hegyre, és segített cipelni a keresztjét, amelyre felszegezték. Még a tavasszal történt, a páska ünnepen. — Azóta van ez Simonnál, azóta összeroppan kezében a szerszámnyél, eldől a vályogfal, ha nekitámaszkodik. Az Isten ereje költözött belé — mondják, hogy valamikor volt ezeknek egy hősük — Sámson, akiben szintén az Isten rettenetes ereje volt, és palotákat döntött össze. Ez is olyan. Kegyes férfi, nem akar bántani senkit, — ezért ment ki a hegyekbe, hogy ne ártson senkinek se. Itt él, szívettépöen jajgat alkonyatkor — siratja az Egyetlent, a Megígértet, a Megöltet — aki azonban feltámadott azóta. Szent fájdalmában elörli a sziklákat, — ormok hullnak porrá ökölcsapásai alatt. A hegyi falvak lakói bort és árpapogácsát helyeznek el neki a kaptatok alján és ágakból összekötött kereszteket. A lovasok óvatosan nekikészülődtek a csúszós lejtőnek, mely végén tiszta időben már látszik a Város. Ez a nyugtalan, kiáltásoktól terhes város a folyó partján, melynek temploma felett megpihennek a felhők, hogy ne álljon befedetlenül magános, kiábrázolhatatlan Istenének ege alatt. CLEVELAND — NYUGAT Lelkész: Juhász Imre Pastor Emeritus: Egyed Aladár Templom: W. 98 & Denison Ave. — Lelkészi hivatal: 3245 W. 98th St. (44102). Tel.: 961-6895. — Istentisztelet minden vasárnap de. 9:30-kor angolul, 10:45-kor magyarul. — Úrvacsoraosztás minden hónap első vasárnapján és az ünnepnapokon. Vasárnapi iskola 9:30-kor angol, 10:45-kor magyar nyelven. A vasárnapi iskolai oktatás a nyári hónapokban szünetel, szept. 23-én kezdődik újra. A presbitérium bőkezű adományokat kér a gyülekezettől a javítás-karbantartás céljaira, mert egyházi épületeink karbantartása idén is többezer dollárba kerül. Ehhez járul még a gyülekezeti pénztár által jelentett deficit, mely 1540 dollárt ért el az év első 8 hónapjában. Templomlátogatás júliusban (5 vasárnap): angol 19, 15, 13, lő, 9; magyar 42, 31, 28, 38, 38. Augusztusban (4 vas.): angol 18, 10, 13, 21; magyar 34, 47, 33, 45. Az aug. 5-én megtartott clevelandi Magyar Napon egyházunk lelkésze volt a műsorvezető, Oltáregyletünk aszonvai is közreműködtek fánksütéssel és árusítással, valamint a konyhában segítéssel. Az elmúlt hetekben kórházban voltak: Egei György, Berkes Sándomé, Majoros Pálné, Matasofszky Sándorné és Vajda Sandra testvéreink. Köszöntöttük gyülekezetünk legidősebb tagját, Radó Istvánnét, aki aug. 13-án volt 97 éves. Aug. 19-én az istentiszteleten megemlékeztünk első királyunkról. Az őszi rendezvények közül kiemelkedik a szüreti rétesdélután szept. 30-án, majd pedig évi nagy bazárunk október 28-án. Derűs sorok A Pacific Southwest egyházkerület elnökének legutóbbi közleménye a lelkészváltozás lebonyolítására — némi humorral — a hólabda módszert ajánlja (ezt itt “chain-letter”-nek hívják, szószerinti fordításban: lánc-levél). “Egyszerűen küldje el e levél másolatát hat másik gyülekezetnek, ahol már megúnták a papot. Azután pakolja fel a lelkészét és küldje el a lista elején levő egyháznak. A saját egyházának nevét írja a lista aljára. Egy héten belül 16,346 lelkészt fog kapni, akik közül legalább egy megfelelő lesz. Higyjen ebben a levélben. Az egyik gyülekezet megszakította a láncot és a régi papját kapta vissza.”
