Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-08-01 / 7. szám
6. oldal ERŐS VÁR TÜRMEZEI ERZSÉBET: Szonettkoszorú PETŐFI SÁNDOR SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA Elhangzott Kiskőrösön a Magyarországi Evangélikus május 20-án megtartott országos Petőfi ünnepélyén. HOL MONDJUK EL? Hol mondjuk el az “áldó imádság’’-ot, ha nem borul porodra sírhalom? Hova vigyünk koszorút és virágot? Hol sirasson keserű fájdalom? Álljunk meg a kis zsuppfödelü háznál, ahol valaha bölcső ringatott, sugaras kék eget először láttál, először szívtál virágillatot? Közel a templom. Harang szava szólal. Szálljon áldó imánk a harangszóval, szálljon Istenhez hálaénekünk! Hisz gyújtó lángnak, vigasztaló dalnak, vereségek mélyén is diadalnak, Petőfi — téged Ő adott nekünk! HOL TALÁLUNK PORODBÓL NŐTT VIRÁGOT? Hol találunk porodból nőtt virágot, hogy leszakítsuk és vigyük magunkkal, és megkeressük szép Tündérországot, élet vízének tavát virágunkkal?! Ha elénk lépnél újra! Meddő álom! Hisz porodból nőtt piros rózsánk sincsen! — De szívedből nőtt száz meg száz virágon osztozhatunk, mint mesebeli kincsen! S ha verseid szívedből nőtt virága magyar szívek titokzatos tavába hullik... te mindig új életre kelsz, és fiatalon, lángolóan, frissen, hogy dalod gyújtson, tettre lelkesítsen — magyar szívekben tovább énekelsz! TE FIATAL MARADSZ! Te szívedben a lángsugarú nyárral, benne virító egész kikelettel hagytál itt minket, mint a vihar szárnyal — Illés szekéren!... Maga Isten vett el. Fehér fejjel soha senkise látott. Nem írtál Epilógust, Öszikéket. Mint szent tüzeket gyújtó, tiszta lángot, mi fiatalnak őrizhetünk téged. Huszonévesnek. Örök ifjúságnak! Mi megöregszünk. Évek telnek, szállnak ... Te fiatal maradsz, amilyen voltál. Nem írtál "Kapcsos könyv”-be Öszikéket. Mégsincs miért siratnunk veszteséget: te fiatalon — mindent eldaloltál! LEGYÖZHETETLENÜL ÉS LÁTHATATLAN Belém döbben: mi is várt volna rád? Bitófa, börtön? Bujdosás talán? Hulló véred így lett bíborvirág magyar szabadság bús ravatalán. S műveden pecsét. Beteljesedés. Meglett, ahogy kívánta éneked. Mi várt volna? Gyalázat? Tespedés? így tűzben-vérben — “elvégeztetett". S amíg csörögtek kínzó rabbilincsek, s keresett néped, mint elvesztett kincset, te szabadon és új meg új alakban tovább énekelted a szabadságot, jártad a hazát, szítottad a lángot legyőzhetetlenül és láthatatlan. IKERCSILLAG Eljöttem Petőfi szülőhelyére, s Madách városának búcsút intettem. Ünnepév ez! Hiszen százötven éve egy évben születtek ők mind a ketten. 150 év! Mi az, 150 év?! János vitéz elér Tündérországba__ Ádám a régiből új korba lép... új küzdelem és új csalódás várja. Küzd és bízik. Ma is, mint régen! ... Ragyogj tovább, ragyogj a magyar égen, szép tisztafényű ikercsillagunk! Segíts eligazodni, irányt venni... csillagfényes útunkon bízva menni... és talpraállni, hogyha roskadunk! Egyház
