Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-08-01 / 7. szám
ERŐS VÁR 3. oldal =T\„nnMÍ}MS fim**0 Írja: Asbóth Gyula A HALÁLBÜNTETÉST a Legfelsőbb Bíróság, alkotmányellenesnek ítélve, eltörölte. A gyilkosságok száma azóta ugrásszerűen emelkedett. Ezért a halálbüntetés visszaállításáért különböző mozgalmak tovább folytatják a harcot. A közvéleménykutatások azt bizonyítják, hogy a lakosságnak 80%-a helyesli a halálbüntetést. Keresztyén tanításunk alapján az államhatalom kezében nem megtorlás, hanem eszköz a bűnözés elleni harcban, kivételes esetekben, a halálbüntetés is. Többen embertelennek tartják. Álemberségből sajnálják a kivégzésre ítélteket. Ugyanakkor nem éreznek szánalmat a sok ártatlan áldozat iránt, akiket előremegfontolt szándékkal, hidegvérrel, szenvtelen kegyetlenséggel minden megokolás nélkül, sokszor csak pár dollárért tesznek el lábalól. A halálbüntetés fenntartását keresztyén szempontból is rendkívüli erős viszszatartó, visszarettentő hatása indokolja. A halálbüntetés nem szünteti meg teljesen a gyilkosságokat, de feltétlenül csökkenti azok számát. A gyilkosságok árjának megállítására nem elegendő eszköz a halálbüntetés. Ez igaz. Mellette szükség van elsősorban az erkölcs tanítására a családban, az iskolában. Mennyire szükség lenne a vallásos hitnek a pusztító ösztönöket fékentartó belső erejére. Sajnos, mindez ma már sok ember szemében idejét múlt, megmosolyogni való követelmény. Az ember ma saját ura, istene akar lenni. Semmiféle erkölcsi korlátot nem tűr meg. Ezért, az ösztönöket szabadjára engedő korlátlan szabadsáNE FÉLJ! című áhítatoskönyvünk megjelenési ideje közbejött akadályok miatt többször eltolódott. Reményünk van arra, hogy ez akadályok elhárulásával a könyv még az év vége előtt a megrendelők kezéhez juthat. gért, fizetni kell. A bűnözések szenynyes árja sodorja el a család, a társadalom, a nemzet eddig szilárdnak hitt tartó oszlopait. Hit nélkül, erkölcs nélkül, a bűnt büntetni nem akaró álemberségű engedékenységünkkel idáig jutottunk. Belső, lelki megújulásra van szükségünk, különben a teljes erkölcsi összeomlás, zűrzavar, fejetlenség állapotába kerülünk. BUENOS AIRES Munkában és eseményekben gazdag időszak volt a gyülekezet életében a húsvétiéi lezárult időszak is. A magyarnyelvű istentiszteletek megszakítás nélkül folytak, míg a spanyolnyelvü istentiszteletek április hónapban indultak meg újból, mégpedig új időpontban: vasárnap du. 5 órakor. Az istentiszteletek ideje alatt magyar illetve spanyolnyelvü vasárnapi iskola van a gyermekeknek, szombat de. pedig magyar óvoda. Az istentiszteletek látogatottsága ez évben örvendetesen emelkedett. Még januárban végleges elintézést nyert a gyülekezet jogi személyisége. Március 25-én volt a gyülekezet rendes évi közgyűlése, amelynek beszámolói megjelentek a gyülekezet értesítőjében, a Hitünkben. Márciusban három böjti áhitat volt, ugyancsak akkor kezdte munkáját a Nöicsoport; márciusban dr. Vácz Elemér: Evangélikus-református dialógus, áprilisban pedig v. Hefty László: Miért eredményesebb a szekták munkája? címen adott elő. A Nöicsoport április 28-án látta vendégül a gyülekezeti otthonban a pilari és jósé c. pazi öregotthonok magyarjait. Lelkészünk áprilisban meglátogatta a paraguayi magyarokat Asunciónban és ott több szolgálatot végzett. A gyülekezet megfesttette első felügyelőjének, dr. Pajor Győzőnek az arcképét; a kép leleplezése — Dipl. Ing. Gallus Géza alkotása — június 10-én az evangélikus nap keretében volt. Az elmúlt hónapokban szinte megszakítás nélkül folytak a templom és a gyülekezeti ház javítási munkálatai, amit részben maguk a gyülekezet tagjai végeztek. V. E. vitéz Nyíregyházy Pál Torontói gyülekezetünket ismét súlyos veszteség érte. Nemrégen Láng Ferenc lévitától búcsúztak el a magyar evangélikusok, most pedig a gyülekezeti élet másik oszlopa dőlt ki v. Nyíregyházy Pál halálával. Az állandó lelkésszel nem rendelkező gyülekezet lelkes vezetői voltak ők ketten és felváltva végezték az istentiszteleteket azokon a vasárnapokon, amikor Brachna Gábor főesperes, vagy más beszolgáló lelkész nem tudott odamenni. Nyíregyházy Pál közel 80 esztendős földi vándorútján Istenének, családjának, hazájának élt és ezt a hármas fundámentumot az emigráció viszontagságai sem ingatták meg. Gyászjelentésén ezek a szavak: “Nyíregyháza város v. polgármestere, a torontói Magyar Evangélikus Egyház gondnoka, a Kanadai Magyarság főmunkatársa” — csak sejtetik emberi nagyságát, Istentől ajándékba kapott gazdag és sokrétű tehetségét. Életével és szolgálatával mindig bizonyságot tett arról, hogy tudta, kiben hisz: Megváltó Krisztusában. Az összmagyarság és a testvéregyházak részvéte mellett nagy gyülekezet jelenlétében temették el június 25-én. A Bond Street-i templomban Brachna Gábor clevelandi, a temetőben Bernhardt Béla toledói lelkész hirdette a Krisztusban elkészített örökéletről szóló igét. Gyászolja felesége, sz. Prok Judit, akivel nemrégen házasságuk 50 esztendejét köszönték meg Isten színe előtt, továbbá Miklós fia és Mária leánya családjaikkal, valamint nyolc unokája. “Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem.” (János 16:5.)
