Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)

1973-08-01 / 7. szám

2. oldal ERŐS VÁR HOVÁ LETT A NYÁR? kérte felvételét az Evangélikus Világszövetségbe, mely immár 88 tagegyházból áll, 54.5 millió egyház­taggal. Appel ugyancsak sajnálatosnak tartotta a legutóbbi vatikáni nyilat­kozatot, mely újból megerősítette a pápai csalatkozhatatlanság dogmá­ját. "Ezzel a Vatikán mintegy hátba­­döfte azt a közeledést, melyet mind­két egyház teológusai az utóbbi öt év alatt a római katolikus—evangé­likus párbeszédek során elértek.” A 23-tagú végrehajtóbizottság a haj­nali órákba nyúló tanácskozásokon többek között foglalkozott a namí­­biai (volt német Délnyugat-Afrika) 350 ezer lelkes néger ev. egyház ál­tal elszenvedett fajüldözéssel, a világ­béke és az emberi jogok kérdésével, az európai evangélikus és reformá­tus egyházak együttműködését célzó ún. Leuenbergi Konkordia jóváha­gyásával, stb. Örömmel fogadták el az 570 ezer lelket számláló Tanzá­niai Evangélikus Egyház meghívá­sát, hogy az EVSz 1977-ben esedékes hatodik világgyülését náluk tartsák meg. Az AM EK új pénztárosa Néhai Holéczy Sámuel örökét vet­te át 1960-ban dr. Lestyán János, csi­­kágói gyülekezetünk tagja, amikor az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia pénztárosnak választot­ta meg. Közel 13 évig végezte ezt a munkát lelkiismeretesen, nagy hoz­záértéssel és pontossággal. Most, amikor nyugdíjbavonulása és elköl­tözése miatt e tisztségéről július 12-i hatállyal lemondott, e helyen is meg­köszönjük dr. Lestyán hűséges szol­gálatát és Isten további áldását kér­jük életére. A Konferencia elnöke — az 1974- es közgyűlésig — Vásári Ferencet, a clevelandi Első Egyház tagját bízta meg a pénztárosi teendők ellátásá­val. Az új pénztáros címe: 3626 Tullamore Rd., Cleveland, OH 44118. LELKÉSZEK CÍMVÁLTOZÁSA Kunos Jenő ev. lelkész új címe: 2315 Melrose Avenue, Waukegan, IL 60085. Tel.: (312) 662-6590. Ormai János ev. lelkész új címe: P. O. Box 189, Bethlehem, PA 18015, vagy: 1520 Irene St., Apt. 204, Bethlehem, PA 18017. Tel.: (215) 867-6816. A naptárra pillantva szomorúan megállapítjuk, hogy elszaladtak a szép nyári napok. Vége a kellemes elernyedésnek, megszólal a csengő, vissza az iskolába, vissza az alkotó munka mezejére! Bár igaz az, hogy az Istentől nem lehet és nem szabad vakációt venni, mert Ő szüntelenül viseli gondunkat, (mi is lenne, ha egyszer ő is azt mondaná: most nyá­ri szabadságra megyek, nem tudok veled törődni) — mégis a keresztyé­­nyek közül sokan valahogyan fella­­zultnak érzik nyáron az egyházukkal való kapcsolatukat. Meggyérül a templomlátogatás, lecsökken az ada­kozás. Ezért erősebb most az Anyaszent­­egyház hívó hangja: VISSZA A TEMPLOMBA! Megújult hűséggel, áldozatkészséggel, szeretettel és lel­kesedéssel táplálkozzunk az Ige ke­nyeréből és éljünk az Úrvacsora drá­ga ajándékával! Minden szülő nagy-nagy felelőssé­ge, hogy gyermeke kivétel nélkül minden vasárnap résztvegyen a va­sárnapi iskolai oktatáson. Minden egyháztag kötelessége a rendszeres templomlátogatás és az egyház fenn­tartására való igazán áldozathoza­talt jelentő rendszeres adakozás. Római katolikus testvéreink na­gyobb egyházfegyelme szigorúbban kezeli ezt a kérdést: náluk a vasár­napi misehallgatás elmulasztása SÚ­LYOS BŰN. Itt az ideje, hogy mi is szembenézzünk a templomkerülés protestáns betegségével és komo­lyan vegyük az 1. és 3. parancsola­tot. "Ne legyenek más isteneid!” azt jelenti, hogy Isten legyen a közép­pont, a legelső az életünkben, s ha a szombatesti kimaradás, vagy a va­sárnapi házfestés fontosabb, mint Teremtő Urunk imádása, akkor sú­lyosan vétkezünk. Az ünnepnap meg­szenteléséről szóló parancsolat ma­gyarázata pedig világosan kimondja: "Isten igéjét és annak hirdetését meg ne vessük, hanem szentnek tartsuk, örömest hallgassuk és ta­nuljuk”. íme, ilyen komoly BŰNBE keveredhetünk csak egyetlen vasár­napi mulasztásunkkal is! Gondoljunk arra mindnyájan, akik olyan könnyen és közömbösen egy­másután elszalasztjuk az igehallga­tási alkalmakat, hogy minden egyes távollétünkkel szavazatot adtunk le: ZÁRJUK BE A MAGYAR TEMPLO­MOT! SZŰNJÉK MEG A MAGYAR EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET! Ez az állítás nem túlzás, mert sok nem­törődöm magyar evangélikus elma­radása bizony mihamar ilyen szo­morú eredménnyel járhat. Isten igéje arra figyelmeztet ben­nünket, hogy “ne hagyjuk el a ma­gunk gyülekezetét, amint szokásuk némelyeknek, hanem intsük egy­mást annyival inkább, mivel látjuk, hogy az a nap közelget". (Zsid. 10: 25.) Ezért: VISSZA A TEMPLOMBA! Az öntudatos és örömteljes egy­háztagság abban is megnyilvánul, hogy lelkesen vállalunk részt a gyü­lekezet munkájában. Ott vannak szervezeteink a gyülekezeti élet kü­lönböző területein, melyek munkás tagok után kiáltanak. És ne kelljen már végre "kötéllel fogni” presbite­reket és vasárnapi iskolai tanítókat! Hová lett a nyár? Bárcsak inkább azt kérdezhet­nénk már, hogy hová lett ó-embe­rünk bűnös tespedtsége? És a vá­lasz így szólna: Nincs többé, mert Krisztusban új életünk van és új in­díttatásunk minden kötelességünk teljesítésére, amibe beletartozik az Úr házának szeretete is. Legyen ez az ősz az újrakezdésnek és az elrontott élet helyrehozatalának áldott ideje, melyhez az élő Jézus Krisztus ad nekünk erőt, aki a Szentlélek által “hív, megvilágosít, összegyűjt és megtart az egy igaz hitben”! (ze) MIÉRT MÉGY TEMPLOMBA? Jézus követői nem azért, járnak templomba, mert ők “jók”, hanem azért, hogy Istentől hallják azt, hogy nem jók és reáébredjenek bűnös voltukra. Azt kívánják hallani, hogy Isten a jó, Isten a szerető Atya, Isten a megértő és megbocsátó Úr, aki Jézus érdeméért megbocsátotta bűneiket.

Next

/
Thumbnails
Contents