Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-06-01 / 6. szám
ERŐS VÁR 7. oldal A Magyar Konferencia közgyűlése (Folytatás a 3. oldalról) nyerése nem mindig történt az “egyházi etikett” szabályai szerint. Ugyancsak megkérdőjelezhető az a gyakorlat, hogy a Bethlen Naptár az evangélikus gyülekezeteket és lelkészeket sokszor “protestáns”-nak minősíti. Az elnöki jelentéshez hozzászólt: Bell Lajos, dr. Lestyán János, Juhász Imre, Bojtos László, Tessényi Kornél, Vásári Ferenc, Boros József és Egyed Aladár. Vacsora után a MÁSODIK ÜLÉSSZAK a tárgysorozat egyik fötémájával foglalkozott: Egy magyar evangélikus intézmény létesítése az idős testvérek számára. Bevezetésül Brachna Gábor főesperes tájékoztatta a közgyűlést a gyülekezetében e téren fennálló lehetőségekről, majd Bojtos László építészmérnök a szakember szemszögéből ismertette az öregotthonok létesítésével kapcsolatos problémákat. A jelenlegi társadalmi változások közvetlenül érintik a magyar negyedeket, legtöbbször népünk ottreked a gettó közepén. Menekülés helyett inkább erősíteni kell a magyar szigeteket. Állami kölcsönökkel és segítséggel megoldható, hogy véreink saját megszokott környezetükben, a templomuk közelében találjanak otthont öreg napjaikra. A gyülekezetre nézve ez még anyagi haszonnal is jár. Jól járnak az öregek és jól jár a gyülekezet. Az előadó ezután részletekbemenően foglalkozott a clevelandi Első Egyházban kivihető tervekről, amikor is a meglevő épületeket alakítanák át öregotthon céljára. A közgyűlés érdeklődéssel hallgatta az előterjesztést, majd egyhangú határozatot hozott, mely szerint “a Konferencia helyesli és magáévá teszi gyülekezeteink minden olyan törekvését, amely öregotthonok létesítését célozza”. A szerda reggeli úrvacsorái istentisztelet után, melyen Bernhardt Béla és Juhász Imre lelkészek szolgáltak, következett a HARMADIK ÜLÉSSZAK. Elnök előterjeszti a körzeti lelkészség felállítására vonatkozó elgondolását, melyet valószínűleg clevelandi központtal indítanánk el. A lelkészhiány miatt elárvult, illetve az alacsony lélekszám miatt saját lelkész eltartására képtelen gyülekezeteink számára szükséges lenne egy utazó lelkész beállítása. Dr. Marshall, országos egyházunk vezető püspöke, előzetes érdeklődésünkre azt a választ adta, hogy egy ilyen lelkészi állás megszervezése csakis az országos egyház engedélyével lehetséges és az Észak-Amerikai Belmisszió ügykörébe tartoznék. Ez a válasz teljesen kielégítő számunkra, mert hiszen az országos egyház támogatása nélkül úgysem tudnánk tervünket megvalósítani. Egyelőre 3—4 gyülekezet lelkészi ellátásáról kellene gondoskodnunk, havi egyszeri, vagy többszöri istentisztelet tartásával. A méltányos időbeosztás valószínűleg szükségessé tenné, hogy ne csak vasárnap délelőttre, hanem más napokra és órákra is állítsunk be istentiszteleteket. Az illető gyülekezetekben a lelkész megegyezés szerint beosztott időkben hétköznap is szolgálatban állana. A körzeti lelkész fizetésére nézve Bernhardt Béla és dr. Lestyán János tartalmas hozzászólásai után a közgyűlés úgy vélekedett, hogy az ily módon pásztorolt gyülekezetek a reájuk eső költséghányadot a Konferencia pénztárába fizetnék be s így a lelkész javadalmazása két forrásból adódnék: a) Magyar Konferencia, b) LCA (országos egyház). A közgyűlés határozata: Az érdekelt gyülekezetek beleegyezésével egy részletes tervezetet kell kidolgozni, melyet azután az országos egyházhoz nyújtanánk be jóváhagyás végett. Dr. Lestyán János egy másik felszólalásában felvetette a kérdést, hogy mi lesz a feloszló, vagy megszűnő gyülekezetek vagyonával? Ha az amerikai egyházkerületre száll, akkor elvész a magyar evangélikusság számára. Juhász Imre példaként ajánlotta gyülekezetének az egyházkerület által jóváhagyott alkotmányát, mely szerint feloszlás esetén a fennmaradó vagyon csak magyar egyházi célra használható fel. Az idő előrehaladottsága miatt Juhász Imre szerkesztő csak rövidített formában számolt be az ERŐS VÁR szerkesztési és kiadási problémáiról. Utalt az egyre emelkedő kiadási költségekre és sok-sok “előfizető” sokéves hátralékára. Az anyagiak hiánya sokszor késlelteti a lap megjelenését. Hangsúlyozta a konferenciai határozat alapján minden gyülekezetben évenként megtartandó Sajtóvasámap fontosságát. Mindig a helyi lelkész lelkiismeretességétől és odaadásától függ az eredmény. Dr. Lelbach Antalné, az ERŐS VÁR pénztárosa jelentése szerint: Egyenleg 1970. július 1-én $80.28, bevétel 1972. október 31-ig 4168.00 (ebből 350.00 a Konferencia kiutalása), kiadás 4241.67, ma radvány 1972. október 31-én 6.61. Ugyanakkor a kifizetetlen számlák összege $452.24-et tett ki. Az ERŐS VÁR szerkesztő-kiadói és pénztári jelentése egyhangúlag jóváhagyva. Az angolnyelvű gyülekezetekben szolgáló lelkészek közül elnök felkérésére Bernhardt Béla, Bell Lajos, Markovits Pál és Tessényi Kornél ismertették munkakörüket s gyülekezeteik életét. Jegyző felolvasta egy clevelandi egyháztag memorandumát, melynek egyik tárgya a magyarság és a protestantizmus jövője és felhívja a Konferencia figyelmét a szovjet uralom alóli felszabadulás esetére a szláv nyelvterületekre kiküldendő protestáns misszionáriusok előkészítésének fontosságára. Az ukrán katolikusok és a Vatikán erre már .felkészültek. A memorandum második része a Konferencia figyelmébe ajánlja a világviszonylatban evangélikus többségű és jellegű Johannita rend magyar tagozatában észlelhető jelenségeket, melyek a tagfelvételi eljárás során hátrányos helyzetbe hozzák az evangélikus jelölteket. Tudomásul szolgált. A következő, 1974-ben megtartandó közgyűlés helyét és idejét a tisztikar állapítja meg. A szerdai ülésszak s egyben az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia ezidei közgyűlése du. 12.55-kor Kiss Samu ny. lelkész imádságával ért véget. A résztvevők véleményét tolmácsolta Boros József clevelandi delegátus, aki szerint “tevékeny és jelentős” gyűlésen vettünk részt. Juhász Imre Derűs sorok Egy túristacsoport utazik Palesztinában keresztül-kasul. Meglátogatja azokat a történelmi helyeket, ahol Jézus maga is járt annakidején és csodákat is tett. Egyik nap a Genezáret tó partjára érnek Galileában. Elhatározzák, hogy átcsónakáznak a tavon, ezért érintkezésbe lépnek egy csónaktulajdonossal, de megdöbbennek, mert a csónakos igen borsos árat kér az útért. A túravezető méltatlankodva kérdezi: mennyit kér, hiszen ez rettentő nagy pénz! — A csónakos megijedt, hogy oda a jó üzlet s ezért elkezdte az út szépségeit dicsérni: de hát kérem, ez csak nem sok, ha arra gondol az ember, hogy ugyanezen a helyen maga az Űr Jézus ment a vizen, méghozzá gyalog!? Mire a vezető: Na hallja! Hát lehet ezen csodálkozni ilyen árak mellett? (Útitárs)
