Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-06-01 / 6. szám
4. oldal ERŐS VÁR ERŐS ©VÁR vniilt.M MAÜYAli EVANO.tLIKIISOk LAPJA A „Lutheran Church in America” Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. “ERŐS VÁR” (“MIGHTY FORTRESS”) P.O. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued monthly October to May, bi-monthly in June/.Tuly and Aug./Sep. No. 6. (162) Vol. 39. JUNE—JULY 1973 Subscription: §3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: ‘'ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OHIO 44102 Az “ERŐS VÁR" előfizetési díja egy évre csak 3 dollár. Szíveskedjenek a lejárt előfizetéseket késedelem nélkül beküldeni a fenti címre. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesítlietetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “Zip Code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl.. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónában azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland O. 44102 MAGYAROK . . . EVANGÉLIKUSOK . . . Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján és az Úr házában lakozom hosszú ideig. (23. Zsoltár) Mindig voltak emberek, akik életük alapjává tudták tenni ezt a vallomást. Azokra gondolok, akik életük minden napján vallották: Uram, szeretem a te házadban való lakozást és a te dicsőséged hajlékának helyét. (26. zsoltár) Ilyen lelkűiét vezérelte át a tengeren az új hazába Jóskát is, meg Juliskát is vagy 60—70 évvel ezelőtt s lett belőlük a gyülekezet-alapító Mr. & Mrs. öregamerikás magyar. Ott voltak a bevándorolt magyarok öszszegyűjtésénél és hallgatva pásztoraik hívó szavára gyülekezetét formáltak, amely magyar is és evangélikus is legyen. Figyelemre méltó, hogy abban az időben a Magyarhoni Evangélikus Egyház lelkileg vezérelte, anyagilag támogatta a gyülekezetei szervező lelkészeket. A másnyelvü egyházak is nyújtottak támogatást. így egy gyülekezet megalakulása három forrásból táplálkozott rendszerint: az óhazai és az újhazai egyház, valamint a helyi hivek összefogásából. Számomra mindig örömöt jelentett, ha találkozhattam nemcsak a magunk gyülekezetében, hanem a többiekben is ezekkel az áldott lelkű Jóskákkal és Juliskákkal, akikből az évek során Jóska bácsi és Julis néni lett, s ma az élet alkonyán járva várják Uruknak az igazi hazába hívó szavát: Jól vagyon jó és hű szolgám, menj be a te Uradnak örömébe. (Máté 25.) Tévedés ne essék. Nem minden öregamerikásról van itt szó. Csak azokról, akik mindvégig hivek maradtak Urukhoz, magyarságukhoz és gyülekezetükhöz. Mind a háromhoz. Azokra gondolok hálaadással, akik 60—70 éven keresztül ott voltak az egyház szívverésénél. Számukra minden vasárnap, minden ünnepnap az Úr napja volt és igyekeztek buzgó énekkel, fohásszal áldani azt, Aki őket oly kegyelmesen vezette és megtartotta. Azokra gondolok, akiktől nemcsak a feleslegből került néhány penny, hanem sokszor nehéz gondjaik között is hűségesen teljesítették kötelességüket és évről évre hűségesen megadták dollárjaikat az egyháznak. Azokra tekintek, akik nem húzódtak vissza, hanem elvállalták és hűséggel teljesítették a gyülekezeti tisztségeket, hogy hitben elöljárói legyenek a nyájnak. Hajlandók voltak időt, fáradságot áldozni a szolgálatra. Azokat dicsérem az Úr előtt, akik nem riadtak vissza a gyülekezet társadalmi életében sem a sok fáradságot és tudományt kívánó szolgálattól. Ők azok, akik híressé tették a magyar konyha finomságát amerikai barátaik előtt. Nemcsak néha, nemcsak ímmel-ámmal, hanem mindig meghallották a hívó szót erre a szolgálatra. Azokat illesse elismerés, akik mind a fent említetteken meg tudták tenni gyülekezetükért az alázatos szolgálat jegyében. Nem hivalkodtak fel, nem kívántak hajbókolást paptól és hívektől egyaránt, szinte követelvén: lássátok, ki vagyok én? Hova jutnátok nélkülem? Megelégedtek boldogan a léleknek azzal a nemes érzésével, mely ugyancsak hitből, a Bibliából fakadt: a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. (Máté 6.) Megtanultak jól angolul is. Némelyik sikeres üzletember lett, jó iparos, vagy előmunkás a gyárban. Mégsem felejtették el, hogy még a jó angol nyelvismeret mellett is igazán, bensőségesen csak magyarul juthat a szívünkhöz legközelebb Isten Igéje. Ezért maradtak mindvégig hívek a magyar gyülekezethez. Az Isten sok áldást adott gyülekezeteinknek ezekben a ma már idős testvéreinkben. Szolgálatuk, hitük, magyarságuk fel van jegyezve a gyülekezeteink évkönyveiben. De még fontosabb: feljegyezték azokat az Isten angyalai is az Élet Könyvébe. Buthy Dénes NE FÉLJ! című áhítatoskönyviink megjelenési ideje közbejött akadályok miatt többször eltolódott. Reményünk van arra, hogy ez akadályok elhárulásával a könyv még az év vége előtt a megrendelők kezéhez juthat.
