Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-05-01 / 5. szám
ERŐS VÁR 5. oldal Rflinden gyülekezet és minden pap büszke arra, ha vasárnapi gyülekezetében van valaki, aki éltes kort élhetett meg. Hát még ha az ilyen minden egyes vasárnap jelen van. Ilyen büszkeség jutott ki nekünk Kelemen néniben, aki 91 éves koráig ritkán mulasztott el csak egy ünnepet is, hogy velünk ne legyen Istent dicsérni. Bitka áldás az Úrtél, ha valaki ilyen magas kort élhet meg. Különösen ma, amikor napról napra tapasztaljuk, hogy 40—50 évesek mily hirtelen elmúlnak. Sokszor említettem Kelemen néninek, hogy bizonyára nagyon szerette és tisztelte édesapját és édesanyját, hiszen az Úr azt ígérte életünk egyik alapjaként: Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj és hogy jól legyen dolgod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad tenéked. O mindig megerősítette ezt szüleiről való emlékezésében. Talán a mai “generation gap” problémáinál üdvös lenne erre sokszor gondolni. Sajnos, szeptember óta Kelemen néni már nincs velünk egy vasárnap sem. Vagy csak nagyon ritkán. A saját érdekében egyházunk egyik itteni öregotthonának a lakója. Ott 92 éves kora ellenére is jónéhányan húgomnak szólíthatják. De ő nem bánja ezt. Jól érzi magát közöttük. A gondozás elsőrendű. Minden vasárnap délután résztvesz az Otthon lakói részére tartott istentiszteleten, amit felváltva az itteni lutheránus lelkészek végeznek. Egyszer egy évben kerül a sor egy-egy lelkészre. Az elmúlt januárban rajtam volt a sor. Megjelentünk Éva leányommal, aki orgonistánk, és örömmel köszöntöttük Kelemen nénit is. Azt kérdezte tőlem: — Mond a Tisztelendő úr magyar imádságot is? — Nem itt, Kelemen néni — volt a válaszom, mert csak mi lennénk hárman, meg az Isten, akik megértenénk. A szobájában azonban magyarul imádkoztunk. Jó egészségnek örvend ma is. Csupán nagyon feledékeny. Laci fia, aki maga is közel van a 70-hez és gyülekezetünk presbitere hosszú idő óta, hűségesen felkeresi édesanyját feleségével együtt. Néha hol egyik, hol a másik egyedül is meglátogatja. Gyermeki gondban és törődésben nincsen hiány. Tudtam, hogy a látogatásom előtti na-BEKÜLDTED MÁK MÚLTÉVI ELŐFIZETÉSEDET? 'Kelentw néni pon fia ott volt nála. Megkérdeztem tőle: — Kelemen néni, mikor volt itt Laci? — Már régen. Bitkán jön — volt a válasza. Mindig csodáltam Kelemen néni hűségét hitéhez, magyarságához és hálás voltam érte Istennek. Sokszor eszembe idézte, hogy sok fiatalabb “öregedő” testvérünk tanulhatott volna tőle, Istent szeretni és dicsérni, hitet ápolni. Ha hidegre fordult, ha eső esett, ha tikkasztó meleg volt, Kelemen néni ott volt a templomban. Az élet tisztelete (Folytatás a 3. oldalról.) ként változott: igemagyarázat, vagy biblia-tanulmány, egyízben zenés áhítat, csütörtökön este passióolvasás volt. A passióolvasásben sokan vettek részt: a Máté evangéliumának 26. és 27. fejezetében szereplők mondanivalóját egy-egy fiatal vállalta, az evangélista szövegét egy stockholmi testvérünk olvasta. A szenvedéstörténet részei között régi egyházi énekek szólaltak meg, a bevezető imádság előtt és a záróima után Schweitzer Albert orgonaművészete hangzott fel lemezről. Egyébként az első, virágvasárnap délutánján elhangzó előadások is a híres orvos-misszionáriusról szóltak. Először a Schweitzer Albert Társaság főtitkára ismertette a nagy emberbarát életét, majd egyik, ma is kórházában dolgozó volt orvostársa, dr. Kopp, vetítettképekkel tarkított előadásában mutatta be a Lambarene-i kórház életét. Hétfőn Cseri Gyula ref. lelkész Schweitzer gondolatait ismertette. A kultúra kríziséről Szabadi Sándor, a természet elszennyeződéséről Nagy Jenő beszélt, mindketten összefüggésbe hozták a problémát az élet tiszteletéről szóló eszmével. Igen érdekes volt Gémes István ev. lelkész előadása, aki a lelki egészség kérdéséről beszélt és dr. Vánky Farkas rákkutató-orvos referátuma, akinek a témája: “Az élet tisztelete a halál küszöbén” volt. A központi témát egy másik oldalról világította meg dr. Kiss Sándor jogtudós, aki az élet minőségének a problematikáját taglalta. Utolsó nap egy jezsuita -teológiai tanár, dr. Vass György “A keresztyén istenhit, mint ökumenikus kérdés” címmel szólott a felekezetek közeledéséről, amely a modern hittudományban megfigyelhető. Több ismertető jellegű előadás is volt, ezeket is megbeszélés követte. így az első Nem félt: hátha megfázom, hátha beteg leszek. Az öreg kor kényelme sem tartotta vissza. Hitte, amit a zsoltáríró oly szépen megénekelt: Ha az Úr nem vigyáz, ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. (127. zsoltár.) Most már aligha lesz velünk Kelemen néni. Talán csak elvétve. De köszönjük Istennek, hogy 91 éves koráig velünk lehetett. Minden ünnepen. 40 és 50 éves korában is. Fiatalságában is, amikor Gömörben minden vasárnap megjárta az utat szüleivel a szomszéd faluba — Isten dicséretére. Buthy Dénes estén a mai evangéliumi irodalom bemutatása volt az előtérben, a hét végén Lökkös Antal genfi író felolvasóestet tartott, egy ízben pedig dr. Yajta a Jézus-regényekről adott elő. Nagy érdeklődés várta dr. Yajta második előadását, amely a Jézus-mozgalmakról szólt; ezeket ő a múlt évben tanulmányozta. Egyik nap a modern magyar zenéről is hangzott el bemutatóval egybekötött előadás. A nemzedékek együttélésének a kérdéséről kerékasztal-vita keretében volt szó; egyszer a kérdés-dobozba helyezett papírszeletek kérdéseire próbált a konferencia feleleteket találni, végül — utolsó este — diákparlament volt, amely a konferencia kiértékelését és jövő terveinek megbeszélését is magába foglalta. A kb. egy tucatnyi konfirmandus kor alatti gyermek számára külön programról gondoskodott a rendezőség, amely a már említett lelkészeken kívül még Szigethy Sándor és Koltai Bezső evangélikus lelkipásztorokból és Kelemen Erzsébet diakonisszatestvérböl állott. A konferencián résztvett a Pax Bomana magyar katolikus főiskolai mozgalom kiküldötte is. Ugyancsak ott voltak olyan környéken élő magyarok, akiknek elszórtságukban már régóta nem volt kapcsolatuk a magyarsággal, mégkevésbbé a magyar egyházi élettel, de valamiképpen értesültek erről az összejövetelről és örömmel jöttek el az előadásokra. így elmondhatjuk, hogy a 14. európai magyar evangéliumi ifjúsági konferencia missziói alkalom is volt. Ahogy az említett colmari múzeumban látható oltárképen Keresztelő János alakja a megfeszített Krisztusra mutat, úgy mutathatott sok ifjú és idősebb számára ez a konferencia is Krisztusra, Aki nélkül az ember nem képes mások életét, de még sajátját sem Isten akarata szerint tisztelni. Pósfay György
