Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-05-01 / 5. szám
6. oldal ERŐS VÁR A BIBLIA NÉLKÜL NEM ÉRTHETŐ A MAGYAR IRODALOM: EGY KÜLÖNÖS KÖNYV SIKERE (FE) — Még tavaly a budapesti rádió tizenkét részes intervjú sorozatot sugárzott “A Biblia világa” címmel. A különös műsort Rapcsányi László szerkesztette, aki teológusokat, papokat, rabbikat és ateistákat kérdezett ki, hogy mit tartanak a Bibliáról. Az intervjúk anyaga a Magyar Rádió és a Minerva-kiadó gondozásában könyvalakban is megjelent, a háromszázoldalas, hatvan színes és egyszínű reprodukcióval illusztrált munkát a karácsonyi vásárlási lázban szinte napok alatt elkapkodták. A kritika általában kedvezően fogadta, Faragó Vilmos pl. “Mindenki Bibliája” címmel ezt mondotta róla a budapesti rádióban január 13-án: “Jegyzetem címe nem valami jelképes Bibliára utal, hanem a Bibliára, — a könyvecskéknek arra a gyűjteményére, melyet Szentírás néven is emlegetnek. Hadd kezdjem egy baranyai folklór-gyűjtéssel, ebből valók a következő találós kérdések: ki ölte meg a világnak negyed részét? A válasz: Káin. — Egy másik találós kérdésre, hun ordított a szamár, hogy minden élő meghallotta?, ez a válasz: Noé bárkájában. Könnyű válaszok. De rájuk találnának-e ugyanolyan könynyedén a mai gyermekek, ahogyan a régebbiek rájuk találtak? Aligha. Ismerni kell hozzájuk a Bibliát. Mihez kell még ismerni? Felsorolhatatlan. Az egész magyar költészethez, irodalomhoz, művészethez, meg az európaihoz. A Bábel tornya c. gyűjtemény utószavában 114 olyan magyar verssort idéz Homorőczy Géza, amelyet nem érthetünk meg, ha nem ismerjük a Bibliát. Magyar tanárok a megmondhatói, hogyan akadnak meg nemcsak a Bibliás Adynál, de még Petőfinél is, a gyermekek nem értik a bibliai utalásokat. Mi az a lángoszlop, ki az a Mózes, mi az ígéret földje? Mintha az anyanyelvűket nem tudnák, mintha megszakadt volna az anyanyelv folytonossága, az érdeklődő gyerek mitológiai szótárért kapkod, ha érteni akarja, amit a magyar kultúra a Halotti beszédtől a Jónás könyvéig, s tovább, mondjuk Nagy László verseiig üzen. Vissza kell állítani a folytonosságot! — Ezért örülünk a Biblia világa című könyvnek, a legnagyobb lépés volt eddig a folytonosság visszaállítása felé: 50.000 példányban jelent meg, a kiadó nyilvánvalóan népkönyvnek szánta, minthogy az is, Elolvasása arról győz meg, hogy az a világi szemléleti tárgyalásmód, amely ezt a szöveggyűjteményt megfosztja Szentírás jellegétől, magyarázatát kiemeli a különböző egyházak szűkös vitáiból, végre igazi jelentőségére emeli; mindenki Bibliájává teszi az ókori kelet e páratlan hagyatékát. Hogy a szavakkal játszszam, a világ Bibliájává avatja a Biblia világát. Mert miként a homéroszi époszokból, ebből is gyerekkorunk, az egyetemes emberiség gyerekkorának tükörképe pillant vissza ránk. Különös érdeme Rapcsányi Lászlónak, hogy a legkiválóbb hazai tükörkép-magyarázókat sikerült megnyernie, hogy célratörő és beavatott kérdéseivel mindvégig a legjobb népszerű tudományosság szintjén tudta tartani a beszélgetéseket. Az egyházi tudós partnerek egy pillanatig sem tévedtek a hit ösvényeire, a világi tudós partnerek pedig egyetlen szóval sem sértettek hitbeli érzékenységet, a tárgyalás a kritikai bibliatudomány tárgyszerű keretei között maradt, anélkül, hogy a tárgyalásmód beletévedt volna a zsákutcába, amelyet a tudományoskodó szóhasználat tohuva-bohuja jelent. Ennek köszönhető, hogy amíg gyerekkori emlékeink szerint hitem erősítését szolgáló unalmas lecke volt, addig ismereteimet szolgáló érdekes tudásanyagként bukkan elő. Egy többezer éve elmúlt, mégis elevenen élő világ egész vízrajza, növény- és állatvilága, gazdaság- és művelődéstörténete, jogrendje és szokásrendje, ünnepe és hétköznapja, Isten- és emberképe, hiedelme és valóságérzéke, — felsorolhatatlan, amit újdonságként megtudok, vagy tudottként végre megértek. — Ebből a könyvből tudtam meg, hogy amíg az ókori irodalom általában az uralkodó rétegek eszméjét őrzi, a Biblia kivétel, mert különösen a próféták könyveiben a kor népi gondolkodását is ránk hagyományozta. Hogy a jézusi visszatérés volt a népigyökerü prófétai hithez, minthogy később is minden vallásreform a visszatérés jelszavával indult: Jézus lazábban értelmezte a formális törvényeket és szigorúbban az erkölcsieket, ezért mondta, hogy nem jött eltörölni a törvényt és a prófétákat, hanem betölteni jött. Hogy egyenes az út az ókori kelet népeinek dallamaitól a magyar népdalig, hiszen a biblia-zsoltárdallamok átmentek a gregóriánba, a gregorián pedig megtermékenyítette az európai népdalt, tehát a magyart is. Ebből a könyvből értettem meg azt a szemléleti változást, amely a magyar történelmi gondolkodásban a reformáció hatására végbement. Az Árpádkori latin krónikaírók számára a Biblia a történelmi folytonosság kerete, igazolni kell a királyi család ősi származását, a krónikairók beleépítik a Bibliába az ősmagyarok történetét. — A reformáció prédikátorai szervesebb kapcsolatot teremtenek, felépítik szinte a Bibliából az új magyarságképet, érzelmi azonosságot sugalnak a bibliai nép és a magyar nép között, ahogy Rónai György mondja: sorsbeli szimbiózis. Hálás tanulóként vettem tudomásul, hogy egy arany talentum kb 2 millió forintnak felel meg, hogy jóval gazdagabb volt az ókori palesztin táj növényzete, mint a mostanié, s hogy ligeteiben oroszlánok is tanyáztak, amíg a keresztes lovagok ki nem irtották őket; hogy a harcba induló katonák váló leveleket adtak feleségeiknek, menj, ahová akarsz, nehogy eltűnésük esetén a feleség örökös özvegy maradjon; hogy az ókori Izraelben többen tudtak írni-olvasni, mint egy középkori európai, vagy legújabbkori fejlődő országban; hogy a honfoglalás előtti magyarság tudhatott a Bibliáról, a kazárok közvetítése révén. És hogy a Biblia mindezek miatt nemcsak történelmünk szerves része és gondolkodásunk egykori befolyásolója, hanem kiapaszthatatlan forrása új, meg új megfejtésre váró ismereteknek is, aféle Noé bárkája, még mindig nem tudjuk pontosan, mi mindent mentett át számunkra a történelem özönvizeiből. Ismernünk kell a könyvecskéket, melyeknek együttesét Hahn István professzor emberi dokumentumoknak nevezte, s amelyről Scheiber Sándor ezt a szép minősítést adta: vannak emberek, akik hosszú árnyékot vetnek a történelemben, mint az asztronauták a holdon. Vannak ilyen könyvek is: a Biblia közéjük sorolandó: ezért örülünk a Biblia világa c. könyvnek.” A fentiekhez csak néhány megjegyzést fűzünk: 1) A Bibliának nincs szüksége arra, hogy a kommunisták felfedezzék és “szalonképessé” tegyék a népidemokráciában. De mégis jó, hogy ez így történik, mert 2) bár ők most a magyar irodalom megértéséhez tartják szükségesnek a Biblia olvasását — bízzuk csak Istenre, hogy Ő hogyan és hol használja fel az Ige ébresztő hatását. “... Az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám
