Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)

1973-05-01 / 5. szám

4. oldal ERŐS VÁR EROS18VÄR MUWIfcWM»ÜMIWAWMIimi«IJ»«Ull A „Lutheran Church in America” Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász lnne Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. “ERŐS VÁR” (“MIGHTY FORTRESS”) P.O. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued monthly October to May, bi-monthly in June/July and Aug./Sep. No. 5. (161) Vol. 39. MAY 1973 Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszin­tén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OHIO 44102 Az "ERŐS VÁR" előfizetési díja egy évre csak 3 dollár. Szívesked­jenek a lejárt előfizetéseket kése­delem nélkül beküldeni a fenti címre._______________________ Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költ­ségre különösen nem előfizetők, kése­­delmező előfizetők, vagy többéves hát­ralékban lévők esetében nehéz fedeze­tet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy min den esetben pontosan adják meg címü­ket a “Zip Code” szám feltüntetésé­vel együtt! Az újságot “Zip Code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl.. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónában azonos nevű utcákat csak így lehet megkülön­böztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland O. 44102 JÖVEL SZENTLÉLEK ÚRISTEN! Sokszor elgondolkoztam már azon, hogy a Szentháromság egy igaz Isten három személye közül a Szentlélek Úristent is­merjük a legkevésbé. És talán éppen azért olyan gyenge, kétséges a mi ke­resztyén életünk, mert nincs élő, eleven kapcsolatunk a Szentlélekkel! JÉZUS PÉLDÁJA jut eszembe, amint Nikodémusnak ma­gyarázza a Szentlélek csodálatos munká­ját: “A szél fú, ahová csak akar és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől születik” (Jn. 3:8). Ez az ige — felületesen figyelve — mintha igazolná a nemtudásunkat. De a szavak mögül ki­cseng a tanítvány bizonyságtevése. Ami­kor Jézus szavaira emlékezik, szavaiban benne izzik annak a csodálatos napnak, a Pünkösdnek élménye. Szemléletesen tárja elénk élményét: mintha heves szélvész közeledne, nagy zúgást hallottak, mely lassan az egész házat betöltötte, majd pe­dig szétoszló tüzes nyelvek lobbantak fel előttük és leereszkedtek mindannyiukra. A SZÉLRŐL NEM TUDJUK. honnan jön és hová megy, de érezzük je­lenlétét, kapcsolatba kerülünk vele. Pün­kösd ünnepén az apostolok megtapasztal­ták az Isten élő, eleven erejét. Isten cse­lekvő erejének fizikai megtapasztalása csodálatos élmény volt számukra. Mindez egy pillanatra lenyűgözte őket. De a cso­da, az igazi ajándék csak ezután követ­kezett. A tanítványok mindig tudták, hogy az az ember, akit Jézusban maguk előtt lát­tak, sokkal több, mint ember: valóságos Isten. Mégis megoldhatatlan probléma, érthetetlen rejtély szétválasztani Jézus­ban az embert az Istentől. Ha a Jézusban megjelent Istenre gondoltak, akkor is szükségszerűen az ember Jézus képe, arc­vonásai, egész emberi lénye jelent meg előttük. A feltámadás után megjelenő Fiú megjelenésével, egész viselkedésével azt az eddigi természetes, megszokott együtt­látást semmisítette meg, amely bizony nem egyszer megakadályozta a tanítvá­nyokat, hogy Őt valóságos Istennek is­merjék meg. Csodálatos megjelenései, el­tűnései arra buzdítják a tanítványokat, hogy benne ne a jólismert szeretett Mes­tert, az embert lássák, hanem Isten való­ságos, egyszülött Fiát. A feltámadott Krisztus lelki teste bizonnyal hasonlított korábbi valóságos hús-vér testéhez, de mégsem volt azonos vele. Hiszen az em­­mausi tanítványok sem ismerik fel addig, míg Jézus azért, hogy végre felismerjék, a kenyérmegszegés mozdulatával vezeti őket a felismerésre: a Mester az, akivel beszélnek! A PÜNKÖSDI TÖRTÉNET is arról beszél, hogyan vezeti Jézus tanít­ványait a test szerinti ismerés korábbi útjáról a lélek szerinti ismerés észfeletti, egyedül helyes és igaz, de csak a hit által megragadható útjára. Ami pünkösd nap­ján történik, az ennek a vezetésnek a be­teljesedése. Ennek az útnak a vége. Az Istennél és uralkodik szeretetben és öröm­fizikai lét síkján következik be, hanem azon a nem földi, örökkévaló síkon, ahol nincs már bűn és nincs szenny, ahol az Isten él és uralkodik szeretetben és öröm­ben. Az apostolok találkoznak a Szentlélek­kel, a gyülekezetben munkálkodó Isten­nel. Látják Őt és senkit sem látnak, hall­ják Őt és senkit sem hallanak, s szívük csordultig tele lesz vele és fizikailag sem­mi sem történik velük. Ülnek a szobában, ott, ahol eddig ültek. Mégis Isten ereje betör a szívükbe és egészen átváltoztatja őket. És a csüggedten ülő emberekből a Szentlélek ereje által Krisztus egyházát hatalmasan építő tanítványok lesznek. EZ AZ ISTEN VEZETŐ ÚTMUTATÁSA a láthatóktól a láthatatlanokig, a káprá­­zattól a valóságig, az ideigvalóságtól az Örökkévalóig. Ezért írja Pál apostol: “Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. Azért, ha valaki Krisztusban van, új te­remtés az; a régiek elmúltak, imé újjá lett minden”. (2 Kor. 5:16-17.) Az Atya Istent, a Teremtőt fehérsza­­kállú öregúrnak tudjuk elképzelni, a Fiú Istent ezer és ezer alakban megfestették. De a Szentlelket földi fogalomhoz nem köthetjük, elképzelni nem tudjuk, alakba önteni, anyaghoz kapcsolni lehetetlen. Mindez a nevéből is látható: Szent-Lélek. MIRE VAN MA LEGNAGYOBB SZÜKSÉGÜNK? Szentlélekre, hogy az anyagi világ káp­­rázatától megszabadulva az Isten csodá­latos országára nyíljék meg a szemünk. Szentlélekre, hogy erőt kapjunk a szolgá­latra, szent tüzet, mely lelkeket vezet Krisztushoz. Csermely György

Next

/
Thumbnails
Contents