Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)

1973-05-01 / 5. szám

ERŐS VÁR 3. oldal AZ ÉLET TISZTELETE Schweitzer Albertnek, az elzászi szár­mazású nagy orvos-misszionáriusnak az életbölcseletét foglalja össze ez a cím, mely egyben a témája volt a 14. európai magyar evangéliumi ifjúsági konferenciá­nak. Ezt a nagyheti összejövetelt az el­zászi ev. egyház gyönyörű fekvésű kon­ferenciai telepén, a franciaországi Lieb­­frauenbergben tartották meg. Közel száz volt a résztvevők száma, akik Nyugat-Európa szinte minden or­szágát képviselték, sőt még Jugoszláviá­ból is érkeztek látogatók. A legnagyobb csoportot a svédországiak képezték, akik­nek majdcsak két napot kellett külön autóbuszukon utazni, hogy a konferenciá­ra eljöhessenek. A TALÁLKOZÓ HELYE A liebfrauenbergi konferenciai központ egy hegyoldalon álló, régi ferencesrendi kolostorból átalakított főépületből és több melléképületből áll. Nagyszerűen megfelel céljának: az ősi falak és a régi hagyomá­nyok egyrészt a keresztyénségnek a tör­ténelembe való belegyökerezettségét hir­detik, a lakószobák és előadótermek, sőt a szép kápolna a maguk modernségével az egyháznak a korral való haladását bi­zonyítják; a környező kert és az épület szomszédságában kezdődő erdők pedig jó alkalmat nyújtanak nemcsak a természet­ben való gyönyörködésre, hanem a hosszú sétákra és komoly beszélgetésekre is. A hely egy órányira fekszik Elzász fő­városától, Strassburgtól, melynek dómja messziről látható. A reformáció idejétől a XVII. század végéig, amikor a francia EGYHAZTÖRTÉNETI NAPTÁR MÁJUS Négyszázötven évvel ezelőtt, 1523. má­jusában három hónapos nehéz fogságát töltötte a morvaországi Olmütz várában Speratus Pál német lelkész, későbbi püs­pök (1484—1551), akit éppen Budára is meg akartak hívni a reformáció hívei. 2. Ezerhatszáz éve, 373. május 2-án halt meg Athanasius, a hányatott életű, 17 évi száműzetést szenvedett alexandriai püs­pök, a nevezetes 325-ös niceai zsinat szer­vezője, a keresztyén orthodoxia atyja. Nagy ellenfelével, Arius-szal szemben ő vitte győzelemre a keresztyénségnek azt a hitvallását, amely Jézus Krisztust nemcsak valóságos embernek, hanem valóságos Is­tennek is tartja. király elfoglalta az országrészt, evangéli­kus templom volt ez a székesegyház. A franciák elvették azt az evangélikusoktól és átadták az akkor még kevésszámú ka­tolikusnak. De még így is maradt elég régi templom Strassburg óvárosában az evangélikusok kezén és a falvakon ma is általában két templom van: egy középkori eredetű, mely a reformáció óta evangéli­kus (egyes helyeken református), és egy újabb templom, mely a katolikusoké. Ez a kettősség egyébként a nyelv terén is megtapasztalható Elzászban: faluhelyen inkább németül, ill. “elzászi nyelven” be­szélnek az emberek, míg a városokban in­kább franciául, noha legtöbb ember mind­két nyelvet jól bírja. 18. Százötven éve, 1823. május 18-án halt meg Bécsben a szepességi származású Genersich János professzor (sz. 1761), aki 1788-tól a késmárki líceum tanáraként működött, majd az 1821-ben államilag szervezett bécsi protestáns teológiai inté­zet egyháztörténet és egyházjog tanára lett. Számos tankönyve mellett nevezetes az osztrák monarchiáról írt 8 kötetes mü­ve és egy nagyobb Eusebius-tanulmánya is. 31. Négyszázhetvenöt évvel ezelőtt, 1498. május 31-én végezte ki az inkvizíció kegyetlen kínzások után a Firenze főterén elkészített máglyán Savonarola Jeromos dominikánus priort, a Medicieket elűző, éles eszű aszkéta teológust, a nagy hatású bűnbánati prédikátort (sz. 1452). (Evangélikus Élet) A résztvevők nagycsütörtökön megte­kintették Strassburg nevezetességeit, amikoris Dabóczy Zoltán református lel­kész vezette őket végig a régi város neve­zetességein. Meglátogatták a református egyházi központot, ahol hajdan Kálvin is lakott, aki itt két évig a francia menekült reformátusok (hugenották) lelkigondozó­ja volt. Innen dr. Vajta Vilmos profesz­­szor, az Evangélikus Világszövetség ottani Ökumenikus Intézetének a vezetője vitte tovább a csoportot. Megmutatta az újabb Szent Péter templomot (ez is kö­zépkori eredetű evangélikus templom) és a dómot, mialatt érdekes előadást tartott az elzászi reformációról. Egyesek a kon­ferencia végén Colmar városába is elju­tottak, ahol megnézték Grünewald Má­tyás mester híres oltárképeit, melyek — többek között — Jézus megfeszítését, sír­­ba-tételét és feltámadását ábrázolják. A KONFERENCIA PROGRAMJA Mivel a találkozó a nagyhéten folyt le, így a Biblia nagyheti eseményei különös­képpen a középpontban állottak. Virág­vasárnap reggelén már majdcsak minden résztvevő jelen volt. A megnyitó istentisz­teletet e sorok írója tartotta, a hatféle jeruzsálemi bevonulásról szólt igehirdeté­sében. Nagypénteken egy református lelkipásztorral együtt osztott úrvacsorát, majd a záró istentisztelet alkalmával a húsvét reggelének egyik csodájáról be­szélt. A nap mindig félórás reggeli áhítattal kezdődött, melyet a résztvevő lelkészek, misszionáriusok, vagy teológusok vezettek. A félórás esti áhítatok formája alkalmak­­(Folytatás az 5. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents