Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)

1973-05-01 / 5. szám

2. oldal ERŐS VÁR kát megint szolgaság igájába fogni." Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen D. dr. Ottlyk Ernő püs­pök tartott előadást, a 450 év hazai egyháztörténetét értékelve. Ismertet­te a reformáció-ellenes törvények hátterét, amikor az 1523-as ország­­gyűlés a küszöbön álló török táma­dásra való felkészülés helyett az "eretnekek” ellen fecsérelte erejét. Az országgyűlésen uralkodó "inge­rült és túlfűtött hangulatra jellemző, hogy amikor Mária királyné udvari papja a pápa ellen prédikált, a ne­mesek kijelentették a királyi pár előtt, hogy kardjukkal darabokra vágják, aki a római katolikus hit és a pápa ellen mer beszélni”. A jubileumi közgyűlésen köszön­tőt mondott Szamosközi István re­formátus püspök, valamint Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke. Külföldről magasrangú evangélikus egyházi ve­zetők képviselték a szlovákiai, a dél­vidéki szlovák, az erdélyi magyar és erdélyi szász, az osztrák, a nyugat­német, valamint a szovjetunió-beli lett egyházat. Nem adtak magyará­zatot arról, hogy miért nem lehetett jelen a kelet-német egyház képvise­lője. Ez annál feltűnőbb, mert né­hány nappal a jubileum előtt éppen Kelet-Németországból tért haza két­hetes hivatalos látogatásáról az öt­tagú magyar ev. egyházi küldöttség. A Lutheránia és a Budavári Ének­kar számai gazdagították az ünnepi együttlétet. A jubileumi közgyűlés egyébként Mekis Ádám esperes elő­terjesztésében Ünnepi Nyilatkozatot fogadott el, melynek egy részlete így hangzik: "Amikor most a Magyar­­országi Evangélikus Egyház 450 éves fennállását ünnepeljük, az élő Isten nevét áldjuk és magasztaljuk, és bi­zonyságot teszünk arról, hogy ő volt a mi erősségünk nemzedékről nem­zedékre. Istennek adunk hálát azért, hogy az egyetlen Megváltóról, Jézus Krisztusról szóló evangéliumot meg­ismertette kiválasztott szolgájával, dr. Luther Mártonnal, és azután hi­hetetlen gyorsasággal terjesztette el hazánkban, népünk között is. Hálát adunk a magyar reformátorokért és igehirdetőkért, a neves és névtelen bizonyságtevőkért, akik 450 éven át hűségesen gondoskodtak arról, hogy az evangélium átszáll jón apáról fiú­ra, szájról szájra, hitből hitre ... Ezért most az emlékezés órájában ünnepélyesen kérjük egyházunk min­den tagját, őrizzék meg és újítsák meg az atyáinktól kapott reformá­­tori örökséget, ragadják meg az élő Űr Jézus Krisztusról szóló tiszta evangéliumot.. Június 3-án lesz 90 éves Kiss Samu evangélikus lelkész, aki 1883-ban szü­letett a sopronmegyei Vadosfán. Már középiskolás korában irogatni kezdett. A soproni ev. liceum ifjúsági Magyar Társaságában pályamunkáival 10 ara­nyat nyert. Teológus éveiben méginkább kifej­lődött szépírói tehetsége. A soproni Teológián az önképzőkör titkára volt, ahol négy pályamunkával nyert díjat. A helyi lapok, sőt a Pesti Hírlap is többször közölte vezércikkeit és tár­cáit. Még teológus korában megjelent első prédikációja a Protestáns Pap c. folyóiratban. Később az egyházi la­poknak állandó munkatársa volt. Az Igehirdető és Lelkipásztor c. homi­­letikai lapokban sok prédikációt irt. Gyurátz Ferenc püspök 1908-ban avatta lelkésszé Répcelakon, ahol mindjárt segédlelkész lett. A soproni liceum egyik jubileumán az egyete-A húsvét utáni kedden a budavári templomban megült 450 éves jubi­leum az egész világon élő magyar evangélikusok közös nagy örökségét csillogtatta meg. Legyen hála az Egyház Urának kimondhatatlan aján­dékáért! (ze) mes egyház Sopronban tartotta köz­gyűlését, ahol Kiss Samu az evangé­likus sajtóról tartott előadást. Utána Raffay püspök megkérdezte, hogy el­vállalná-e mellette a kápláni állást. — A legnagyobb örömmel! — felelte, így került püspöki segédlelkésznek Pestre, a Deák-téri templomba. On­nét a győrmegyei Nagybarát gyüle­kezete hívta meg egyhangúlag lelké­szének, ahol több, mint negyven évig, a nyugdíjazásáig szolgált. Ezalatt szá­mos más gyülekezetben tartott ven­dég-igehirdetést s előadásokat. Továbbra is tevékeny maradt iro­dalmi téren. Konfirmációi Kátéja 5 kiadást ért meg. A megkonfirmált if­júság számára írt Jézussal egy úton c. könyvét a dunántúli egyházkerület jutalmazta és adta ki. Egy egész év­re szóló prédikációs kötete: Én és az én házam az Úrnak szolgálunk, Kapi püspök előszavával a nógrádi egyház­megye kiadásában jelent meg. Negyvenötéves magyarországi szol­gálat után 1965-ben került ki leánya családjához Amerikába, ahol a két cle­velandi gyülekezetben sokszor prédi­kált nagy örömmel, sőt vendégszolgá­latot végzett a szomszédos református egyháznál is. Kilencvenedik születésnapja küszö­bén Isten megengedte neki, hogy Il­dikó unokája esküvőjén nagyapai szí­ve boldogságával adjon útmutatást az ifjú párnak az igehirdetés szavaiban. Mikor megkérdeztük az idős, de szellemileg friss lelkipásztort: hogyan tekint vissza kilenc évtized életére és lelkészi szolgálatára, így szólt: “Isten iránti háláyal és jóleső érzéssel gon­dolok szolgálatban eltöltött életemre és az ő kegyelmének köszönöm a szol­gálatokra adott képességet!” (su-ze) Legidősebb lelkészünk kilencven éves

Next

/
Thumbnails
Contents