Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-05-01 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 39. ÉVFOLYAM 1973. MÁJUS 5. SZÁM Négyszázötven éves a magyar evangélikus egyház A reformáció fuvallata nemsokkal Luther fellépése után a magyar határokat is megérintette. A Wittenbergbe került magyar diákok hamar hazavitték Luther 95 tételét és egyéb iratait. 1521-ben Szakmári György esztergomi érsek Magyarországon is kihirdette X. Leó pápa Luthert kiátkozó bulláját. A pápai tekintély helyett Isten igéjére támaszkodó tanítás megragadta népünk szívét. Mária királyné Luther tanaival szimpatizált (a mohácsi csata után Luther "Négy vigasztaló zsoltárt” küldött neki), de férje, II. Lajos király a főrendek nyomásának engedve 1523-ban, a budai országgyűlésen törvénycikket hagy jóvá, mely "az eretnek lutheránusok és pártfogóik fej- és jószágvesztését’' mondja ki. Az evangélium ügyét azonban a törvények nem tudták meggátolni, még a két évvel későbbi rendelkezés sem: "A lutheránusok mind kiírtandók az országból; s bárhol találtatnak, nemcsak az egyházi, hanem a világi személyek által is akadály nélkül fogattassanak el és égettessenek meg.” BUDAVÁR 1523 — BUDAVÁR 1973 Az első evangélikus-ellenes törvény évfordulóján, 1973. április 24- én a budavári templomban jubileumi országos közgyűlést tartott a Magyarországi Evangélikus Egyház, hogy Isten iránti hálaadással tekintsen vissza reformátori őseink 450 éve elkezdett munkájára. A közgyűlést megelőző ünnepi istentiszteleten D. Káldy Zoltán püspök hirdetett igét ezzel a textussal: “A szabadságra szabadított meg minket Krisztus, álljatok meg tehát, és ne engedjétek magatokat megint szolgaság igájába fogni." (Gál 5:1.) "Mi fogta meg magyar földön is a szíveket az újra felfedezett evangéliumból? Mi volt az, aminek meghamisítása ellen küzdöttek azok, akik az evangéliumot megismerték? Mi volt az, amiből nem tudtak engedni az ellenreformáció megismétlődő hullámai között sem? Egy örömhír volt ez, amelyet így fejez ki mai igénk: A szabadságra szabadított meg minket Krisztus. Azonban bármennyire drága és nélkülözhetetlen a külső, a politikai értelemben vett szabadság, hangsúlyoznunk kell, hogy Pál apostol itt a belső, a lelki szabadságról beszél. Ez a szabadság nem a mi harcunknak az eredménye, hanem Krisztus harcának a gyümölcse. Annak a harcnak a gyümölcse, amit Krisztus a nagypénteki kereszten és a húsvéti sírban vívott meg értünk. Ez a szabadság nem az ember vívmánya, hanem Isten ajándéka. Nem biztosítható intézményesen és történetileg nem örökölhető, hanem újra és újra hitben fogadható el. Ennek a szabadságnak az az alapja, hogy Krisztus halálával megfizetett bűneinkért és kiszabadított bennünket a bűnnek és halálnak rabságából. Ez a szabadság Isten szuverén királyi rendelkezésén alapszik, hogy Krisztus haláláért és feltámadásáért bennünket nagykorú fiainak fogad el. Ez a szabadság az Isten fiainak szabadsága. Ebben a szabadságban való megállásra int Pál apostol és arra, hogy ne engedjétek magatokat megint szolgaság igájába fogni." Igehirdetése további részében a püspök reámutatott arra, hogy "Isten fiai a belső szabadságuk birtokában nem állnak közönyösen a külső, a politikai szabadsággal szemben”. Népünk történetében "evangélikusok és reformátusok együtt küzdöttek a vallásszabadságért és népünk szabadságáért”. "Egyházunk 450 éves jubileumán hálát adunk Istennek szeretetéért és hűségéért. Megköszönjük, hogy egyházunkat évszázadokon keresztül vezette, evangéliummal és az Isten fiainak szabadságával megajándékozta. Amikor tovább indulunk a határkőtől, előttünk ragyog a bennünket kötelező ige: A szabadságra szabadított meg minket Krisztus, álljatok meg tehát, és ne engedjétek magato-
