Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)

1973-04-01 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 39. ÉVFOLYAM 1973. ÁPRILIS 4. SZÁM Mi történt a nagyhéten? VIRÁGVASÁRNAP. Máté 21:1—11, 15—17. Húsvét ünnepe közeledett. Az or­szág minden részéről útnak indultak az emberek, hogy együtt ünnepelje­nek a jeruzsálemi templomban. Krisztus Urunk is elindult tanítvá­nyaival. A város közelébe érve sza­márra ült és így vonult be Jeruzsá­lembe. A sokaság, amint meglátta, hogy közeledik Jézus, hangos ün­neplésbe kezdett. Egyesek ruhájukat terítették az útra, mások virágokat téptek és azt szórták elébe. Az em­berekkel együtt a természet is ün­nepelt. Az útra hintett virágok mintha ezt mondták volna: "Názá­reti Jézus, mi nagyon szeretünk té­ged!” Hangos énekszó is hangzott. Zsoltárt énekeltek: "Hozsánna a Dá­vid Fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében!” A gyermekek sem ma­radtak ki az ünneplésből. Amikor Krisztus Urunk bement a templom­ba, ők is hangos énekszóba kezd­tek: "Hozsánna a Dávid Fiának!” Mutasd meg ezen a napon te is, hogy szereted Jézust, hiszen te már többet tudsz róla, mint a jeruzsá­lemi gyermekek. Énekelj neki víg szívvel ezen az ünnepen! HÉTFŐ. Márk 11:12—19. Az éjszakát Betániában töltötte Krisztus Urunk. Reggel visszament megint Jeruzsálembe. Útközben, mi­vel éhes volt, egy fügefán keresett gyümölcsöt. De levélnél egyebet nem talált rajta. Megátkozta ezért a füge­fát. így mutatta meg, hogy arra az emberre, akinek gyümölcstelen az élete, aki sem Istennek, sem ember­nek nem szolgál, arra ítélet vár. Je­ruzsálembe érkezve az első útja a templomba vezetett. Megmutatta, hogy nem tűri a bűnt még a temp­lomban sem. Kezében korbács csat­togott, kiűzte azokat, akik nem imádságos lélekkel lépték át Isten házának küszöbét. Te nem feledkez­tél el még soha arról a templomban, hogy az Isten háza, az imádság há­za? Ezen a napon ezt kell megta­nulnunk, hogy Jézus Krisztus akkor is szeret, amikor megmutatja bűne­inket és szigorúan megdorgál. KEDD. Márk 11:20—21, 27—33. János 12:20—37. Máté 26:3—5. Reggel ismét Jeruzsálembe indult Urunk tanítványaival. A fügefát, amit előző napon megátkozott, ki­száradva találták. A tanítványoknak rá kellett ismét döbbenni arra, hogy Jézus szavában erő van. Ezt már el­lenségei is tudták ekkor. Amikor megérkezett a templomba, számon­­kérték tőle, hogy micsoda hatalom­mal cselekszik rendkívüli dolgokat. Ezen a napon az is kiderült, hogy nemcsak ellenségei vannak, hanem olyanok is, akiknek szívében hit éb­redt. Messze földről görögök jöttek, hogy láthassák őt. Te kívánod-e lát­ni Őt? Földbe vetett gabona mag sorsához hasonlította életét. Való­színűleg ennek a napnak éjszakáján szőttek ellenségei tervet arról, hogy mimódon veszejthetik el őt. Este Urunk megint elhagyta a várost. SZERDA. Máté 26:6—16. Csendesen telt el ez a nap Betá­niában. Krisztus Urunk nem ment be Jeruzsálembe. Este a poklos Si­mon házában volt vacsorán. Vacso­ra közben egy asszony jelent meg. Kezében drága alabástrom szelencét tartott, amiben olaj volt. Szótlanul törte össze a kis edényt és tartal­mát Urunkra öntötte. így akarta megmutatni szeretetét és hódolatát. Féltett kincsét adta oda hálája jelé­ül. Bizony nem értették ezt a tanít­ványok. Krisztus Urunk azonban vé­delmébe vette az asszonyt. Iskarió­­tes Júdás a vacsora közben eltávo­zott. Harminc ezüst pénzért — egy rabszolga vételáráért — eladta Jé­zust. Ez a nap azt mutatja, hogy Jézus közelében kétféleképpen lehet viselkedni. Júdás elárulta Őt, az asz-NiNcstN m meRT flu, AZ ÉLŐ KRISZTUSBAN ÁLDOTT HÚSVÉTOT KÍVÁN a Szerkesztőség

Next

/
Thumbnails
Contents