Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-03-01 / 3. szám
ERŐS VÁR 5. oldal PANASZKODÓ ÖREGEK Öregek ajkán mindig sok volt a panasz — mondják, akik könnyen beletörődnek mindenbe. Öregek ajkán még ma is sok a panasz — mondják az érzékenyebb fülűek, akik soha nem tartják természetesnek a rosszat vagy a szomorút. Öregek ajkán legyen mind kevesebb a panasz — mondjuk, ha szerető szívű keresztyének vagyunk, ha nemcsak felfigyelünk egyes jelenségekre, hanem jobbá és szebbé akarjuk tenni az életet. ÖREGEK ÖRÖK PANASZA Fellapozom a Szentírásban a Prédikátor Salamon könyvét (12:4-től) és ott az öregséggel kapcsolatban ma is hallható panaszokat olvashatok: "Nehezen megy a rágás, mert kihullanak a fogak. Homályossá válik a látás, romlik a hallás, rövidebb alvás is elegendő, nehezen megy dombra, emelkedőre, lépcsőre az öreg láb, bizonytalanná válik a járás, sok mindentől félni kell, s az öreg embernek többször jut eszébe, mint a fiataloknak, hogy el kell mennie innen — a por újra porrá lesz, s a lélek visszatér Teremtő Istenéhez.” Mintha csak ma mondaná valamelyik, gyöngesége miatt panaszkodó öregünk ezeket a szavakat. Lám, több ezer éve azonos tünetek, azonos okok a panaszra az öregség idején! Minden öreg még folytatni is tudná: "feledékenyebb lettem, nem jutnak eszembe nevek és évszámok, gyermekkoromra mintha jobban emlékeznék, mint arra, ami tavalyelőtt történt”. Úgy van, ahogy Montaigne írta: "az öregség jobban összeráncolja elménket, mint az arcunkat”. Meszesedik nemcsak az érrendszer (szívünk és agyunk), hanem a lelki tulajdonságok is, az öreg ember már nem rugalmas, nehezen illeszkedik, nehezen formálható. A panaszok egy másik része a veszteségekre vonat-Krisztusban Istennek a bűnöst megmenteni akaró kegyelme jelent meg. Benne Isten az embert magához akarja visszatéríteni, hogy ellene szegülőkből a Mennyei Atya hálás gyermekei legyünk. Ézsaiás 49:1-6; Máté 22:23-33. kozik öreg korban. A "veszteséglistán” első helyen a fiatalság áll, ami hihetetlenül gyorsan illant el. Világosan látják az öregek, amit Oscar Wilde művészien így fejezett ki: "az öregség tragédiája nem az, hogy az ember öreg, hanem az, hogy már nem fiatal”. A fiatalsággal együtt a szépség, erő, kacagás is eltűnt. Régi bútorok, régi munkahely, régi hírnév, régi sikeres eredmények mind a múltéi már. E szomorú veszteséglistán a legszomorúbb tételek az elvesztett életek: útitársak, akik már elmaradtak. Van, aki így panaszkodik: "több a rokonom és ismerősöm a temetőben, mint az életben”. Más meg így: "már csak fényképeim vannak, élő rokonaim sehol”. Megértjük a Prédikátort, aki az öregkort "nem szeretem" időnek nevezte (12:4). ÖREGEK MAI PANASZA Sok öregtől hallani ilyesfajta mondatokat: "Bezzeg az én időmben ... nem volt ekkora hajsza, nem volt ilyen rohanás, kisebb volt a zaj, több volt a szabad idő (öregekkel való beszélgetésre is), nem volt ennyi ideges ember, többször volt együtt a család, jobban tisztelték az öregeket, kikérték tanácsukat, nem mondták: ehhez nagymama, nagypapa nem értesz ..., bezzeg az én időmben...” A fokozott érzékenységű öregkorban az öregek vaksi szemmel is észreveszik a modem élet árnyoldalait, terheit, megoldatlan problémáit, s nemcsak könnyebben sértődnek, mint az élet harcát vívó, edzett fiatalok, hanem hajlamosak a keserűségre, a sötét megállapításra “ma minden rossz”. Fiatalok jól teszik, ha odafigyelnek az öregek jogos panaszaira, anélkül, hogy a sötétenlátást átvennék. Nem kell mindjárt zsörtölődőnek, házsártosnak mondani a panaszkodó öreget. Panaszukban az élet értékelését kell felfedezni. Bántja őket, ha nem szép, ha nem jó, ha nem emberséges az élet. Illyés Gyula kegyeletsértésnek tartja, ha valaki öreg arcokról fotót készít, de művészek öregeket mutató portréit érdekesnek és értékesnek mondja (Kharon ladikján). Tizian, Tintoretto vagy Rembrandt több tanulmányt készített öregekről. A gondrótta barázdában, az életküzdelemben kapott sebekben, a nehéz harcok nyomaiban meglátták a mondanivalót. Valahogy így kell öregek mai panaszát hallgatni, hogy szavukban az életet féltő, életet ismerő embert tiszteljük. ...HOGY KEVESEBB LEGYEN A PANASZ Kettőn áll a vásár. Öregeken is, fiatalokon is. Itt segíthet a keresztyén hit is, a keresztyén szeretet is. A hivő öreg úgy biztatja magát, mint a zsoltáros: "Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.” Hivő szívű ember szeme is észreveszi: van oka hálaadásra is. Amije volt, mindent ajándékba kapott, s talán nem csak Burns öregasszonya tudja elmondani: "volt víg napunk elég John, szép emlék két öregnek”, hanem még sokan mások is. Azt is észre kell venni, hogy az öregek kincsek birtokában vannak: több az idejük (tv, rádió, könyv, kézimunka, mind tartalmas időtöltés lehet), nagyobb a bölcsességük is, jobban értik az életet, gyakran jobban tudják beosztani kicsinyke kis pénzüket is. Sőt, talán szolgálat is akad: nagymamáknak is, nagypapáknak is (mi lett volna velünk az utolsó 20 évben nagymamák nélkül?). S az öregek talán tudják azt is már, amit fiatalok alig hisznek el: jobb adni, mint kapni. A megöregedés illemtana nemcsak abból állhat, amit Illyés Gyula ajánl: "behúzni csendben az ajtót magunk mögött", hanem hasznossá is lehet tenni magunkat még öreg korban is. A fiatalok pedig vállaljanak mind nagyobb részt abban, hogy öregjeink ajkán kevesebb legyen a panaszszó! A meghallgatás, a jó szó, a fizikai és lelki segítségnyújtás mind hozzájárulhat ahhoz, hogy öregjeink ne keserűséggel készüljenek az elköltözésre, mint akik mindenben és mindenkiben csalódtak, hanem derűsebben, megelégedetten és hálaadással. — Vegyük komolyan az öregek panaszát és tegyünk meg mindent, hogy kevesebb legyen a panaszkodó öreg gyülekezetünkben és társadalmunkban. Dr. Hafenscher Károly (Evangélikus Élet)
