Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-03-01 / 3. szám
6. oldal ERŐS VÁR Egy áldott szolgálat eredménye volt az a sok vallomás, mely mint hála-virág hullott a torontói hívek és barátok ajkáról Láng Ferenc koporsójára. Elárvult gyülekezet siratta szívéhez nőtt, hűséges lévitáját. A város magyar egyházi és egyleti vezetői tettek vallomást arról, hogy milyen nagyra értékelték ezt a tisztajellemű embert, a felekezeti jóviszony egyik jelentős oszlopát. Egy kicsiny család állott szinte megkövültén a koporsó mellett hitüknek erősítését kérve Istentől ebben a nehéz időben. Ki volt ez az ember, akit ennyien siratnak? Az Úr egyszerű, de hűséges szolgája, akit a nehéz emberi út ellenére az isteni kegyelem áldott szolgálatra használt fel. Sopronban született s magába szívta a Civitas Fidelissima egyházi és nemzeti örökségét. Egyetemei tanulmányait a 2. Világháború katonai szolgálattá váltotta át. Azután következett a hadifogság, majd a hazai börtön, bányamunka, munkanélküliség, hazátlanság, éhezés, kanadai újrakezdés ... Láng Ferenc szíve sehol sem vált önzővé és keménnyé. Nem hajtott fejet a dollár kisértéseinek, nem hagyta el hitét, nem adta fel erkölcsét, nem bújt meg a rengetegben. Munkáját az eredmények áldása kisérte. Felajánlotta szolgálatát Istennek és embertársainak, hogy eszköze lehessen egy ígéretesebb jövendő kialakulásának. Ezzel a lelkülettel bízta meg az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia, hogy mint lévita végezzen szolgálatot a torontói evangélikus magyarok között. Ezt a szolgálatot végezte olyan hittel és odaadással, hogy nyomában ércesebben hangzott a hívek éneke, melegebbé vált közösségi élete és bizakodóbbá jövőbe vetett reménysége. A gyülekezet hitéről és érzelméről tett vallomást vitéz Nyíregyházy Pál egyházfelügyelő igehirdetése a virrasztón, ott elmondott imádsága szólaljon meg mégegyszer: "Jézus Krisztusunk! Bocsásd meg örökös elégedetlenségünket. Néha az élet ellen, máskor a halál ellen lázadunk. Nélküled nem tudunk sem helyes örömmel élni, sem békés nyugalomban meghalni. Köszönjük, hogy elhunyt lévitánknak adtál tartalmas, hasznos életet s a halál utánra élő reménységet. Adj erőt, hogy míg testben járunk, mindenkor gyümölcsöző szolgálatot végezzünk. Végy ki a szivünkből minden halálfélelmet és halálvágyat, hogy józanul, hívő tanítványaid módjára készüljünk találkozásra Veled és Miattad ne rettegjünk az elmeneteltől. Ismerjük fel közelségedet Urunk, irgalmas szeretetedet, amely erősebb mindennél. Ámen." A lévita szolgálat eredményéről tett bizonyságot a református és róm. kath. egyházak lelkészi és világi vezetőinek megtisztelő jelenléte. Erről a sok virág, mely a Pine Hill-i temetőben hervad el sírján. A temetési igehirdetést Brachna Gábor, az Amerikai Magyar Ev. Konferencia főesperese végezte Luk. 10: 42/a alapján szólva az "egy szükséges dologról", mely az emberi szeretet mellett Isten örökkévaló szeretetét kínálja fel nekünk, hogy Megváltónk útján az örökkévalóságba kísérjen át. A rendkívüli nagy hideg miatt a sírnál szokásos szertartás is a templomban volt, melyet Bernhardt Béla toledói lelkész végzett. Láng Ferenc, a világ szétszórt magyarsága között a legszebb, legáldottabb és legszükségesebb szolgálatot végezte. Áldott legyen emléke. B. G. Hazai egyházi hírek • Az új ev. teológiai akadémia és teológus otthon tervei konkrét formát öltenek, s arra számítanak, hogy az 1974— 75-ös tanévben a tanítást már az új, Zuglóban felépülő intézetben végezhetik. A kb. 350 ezer dollárra rugó költségek egy részét külföldi segélyből fedezik. Azonban a kereken 40 ezer kötetes teológiai könyvtárat nem helyezik át az új épületbe, hanem változatlanul a bp.—üllői-úti közp. ev. székházban tartják. • Meghalt Szende Miklós nyug. lucfalvai, dr. Pass László nyug. debreceni ev. lelkész. • Nyugalomba vonult Matúz Pál ipolyvecei, Hódi Pál zsédenyi és Bányai Sándor érdi ev. lelkész. A böjt és a bűnbánat BÖJTBEN VAGYUNK! Az egyházi esztendő böjti időszaka — többek között — a bűnbánat ideje. Ez a bűnbánat nem egyszerűen befelé nézésből, életünk leméréséből ered. Az ilyen önvizsgálatnak is megvan a helye és szerepe az emberi életben. De a böjti bűnbánat abból fakad, hogy Krisztus keresztjével nézünk szembe. Isten egyszülött Fiának értünk való szenvedése és halála új képet ad rólunk, a bűnös emberről. Azt a képet, amelyet egyik böjti énekünk olyan megragadóan fejez ki: Én vagyok oka e nagy büntetésnek, hogy a latrok közt keresztre feszítnek; amit, Uram, te szenvedtél helyettem, én érdemeltem. Nem indokolatlanul idéztünk éppen egy éneket. Mert ez a bűnbánat végigvonul böjti énekeink gazdag során. Böjti istentiszteleteinknek hangulatát, sajátos ízét, az egész böjti időszak jellegét nagyon meghatározza az az énekkincs, amelyet az egyház örökségképpen vett át az elődöktől. Ilyenkor templomainkban az orgonaszóból és az énekekből megérint valami csendes böjti varázs, mely az esztendő más időszakaiban nem fog el bennünket. A megfeszített Krisztus bűnbánatra indító alakjából árad ez felénk. A KERESZTYÉN EMBER azonban nem torpanhat meg a bűhbánatnál. Tovább kell lépnie a bűnbocsánat öröméig. Hiányos az a kegyesség, amely állandóan bűnbánati harangok kongatásába feledkezik bele és nem tud túljutni a kétségbeesett lelkiismereten. A hívő ember a böjti időben átéli azt az örömöt is, amit a zsoltáríró tapasztalt meg: “Boldog ember az, akinek bűne megbocsáttatott, vétke elfedeztetett”. Sőt máris előrevetíti fényét húsvét hajnala: a feltámadott, élő Jézus új, megváltozott élet erőforrása. A bűnbocsánat bizonyosságában és a szeretet, a jóság cselekedeteiben lesz teljessé a bűnbánat. Ebben éri el azt a célt, amiért Isten szívünkben felébreszti. V. I.
