Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)

1973-03-01 / 3. szám

6. oldal ERŐS VÁR Egy áldott szolgálat eredménye volt az a sok vallomás, mely mint hála-virág hullott a torontói hívek és barátok ajkáról Láng Ferenc ko­porsójára. Elárvult gyülekezet sirat­ta szívéhez nőtt, hűséges lévitáját. A város magyar egyházi és egyleti vezetői tettek vallomást arról, hogy milyen nagyra értékelték ezt a tisz­tajellemű embert, a felekezeti jóvi­szony egyik jelentős oszlopát. Egy kicsiny család állott szinte megkö­vültén a koporsó mellett hitüknek erősítését kérve Istentől ebben a ne­héz időben. Ki volt ez az ember, akit ennyien siratnak? Az Úr egyszerű, de hűsé­ges szolgája, akit a nehéz emberi út ellenére az isteni kegyelem áldott szolgálatra használt fel. Sopronban született s magába szívta a Civitas Fidelissima egyházi és nemzeti örök­ségét. Egyetemei tanulmányait a 2. Világháború katonai szolgálattá vál­totta át. Azután következett a hadi­fogság, majd a hazai börtön, bánya­munka, munkanélküliség, hazátlan­­ság, éhezés, kanadai újrakezdés ... Láng Ferenc szíve sehol sem vált ön­zővé és keménnyé. Nem hajtott fejet a dollár kisértéseinek, nem hagyta el hitét, nem adta fel erkölcsét, nem bújt meg a rengetegben. Munkáját az eredmények áldása kisérte. Fel­ajánlotta szolgálatát Istennek és em­bertársainak, hogy eszköze lehessen egy ígéretesebb jövendő kialakulásá­nak. Ezzel a lelkülettel bízta meg az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia, hogy mint lévita végez­zen szolgálatot a torontói evangéli­kus magyarok között. Ezt a szolgá­latot végezte olyan hittel és odaadás­sal, hogy nyomában ércesebben hangzott a hívek éneke, melegebbé vált közösségi élete és bizakodóbbá jövőbe vetett reménysége. A gyülekezet hitéről és érzelméről tett vallomást vitéz Nyíregyházy Pál egyházfelügyelő igehirdetése a vir­rasztón, ott elmondott imádsága szó­laljon meg mégegyszer: "Jézus Krisztusunk! Bocsásd meg örökös elégedetlenségünket. Néha az élet ellen, máskor a halál ellen lá­zadunk. Nélküled nem tudunk sem helyes örömmel élni, sem békés nyu­galomban meghalni. Köszönjük, hogy elhunyt lévitánknak adtál tar­talmas, hasznos életet s a halál után­ra élő reménységet. Adj erőt, hogy míg testben járunk, mindenkor gyü­mölcsöző szolgálatot végezzünk. Végy ki a szivünkből minden halál­­félelmet és halálvágyat, hogy józa­nul, hívő tanítványaid módjára ké­szüljünk találkozásra Veled és Miat­tad ne rettegjünk az elmeneteltől. Ismerjük fel közelségedet Urunk, ir­galmas szeretetedet, amely erősebb mindennél. Ámen." A lévita szolgálat eredményéről tett bizonyságot a református és róm. kath. egyházak lelkészi és világi vezetőinek megtisztelő jelenléte. Er­ről a sok virág, mely a Pine Hill-i temetőben hervad el sírján. A temetési igehirdetést Brachna Gábor, az Amerikai Magyar Ev. Kon­ferencia főesperese végezte Luk. 10: 42/a alapján szólva az "egy szüksé­ges dologról", mely az emberi szere­tet mellett Isten örökkévaló szere­­tetét kínálja fel nekünk, hogy Meg­váltónk útján az örökkévalóságba kísérjen át. A rendkívüli nagy hideg miatt a sírnál szokásos szertartás is a temp­lomban volt, melyet Bernhardt Béla toledói lelkész végzett. Láng Ferenc, a világ szétszórt ma­gyarsága között a legszebb, legáldot­­tabb és legszükségesebb szolgálatot végezte. Áldott legyen emléke. B. G. Hazai egyházi hírek • Az új ev. teológiai akadémia és teo­lógus otthon tervei konkrét formát ölte­nek, s arra számítanak, hogy az 1974— 75-ös tanévben a tanítást már az új, Zug­lóban felépülő intézetben végezhetik. A kb. 350 ezer dollárra rugó költségek egy részét külföldi segélyből fedezik. Azon­ban a kereken 40 ezer kötetes teológiai könyvtárat nem helyezik át az új épület­be, hanem változatlanul a bp.—üllői-úti közp. ev. székházban tartják. • Meghalt Szende Miklós nyug. lucfal­­vai, dr. Pass László nyug. debreceni ev. lelkész. • Nyugalomba vonult Matúz Pál ipoly­­vecei, Hódi Pál zsédenyi és Bányai Sán­dor érdi ev. lelkész. A böjt és a bűnbánat BÖJTBEN VAGYUNK! Az egyházi esztendő böjti időszaka — többek között — a bűnbánat ideje. Ez a bűnbánat nem egyszerűen befelé né­zésből, életünk leméréséből ered. Az ilyen önvizsgálatnak is megvan a he­lye és szerepe az emberi életben. De a böjti bűnbánat abból fakad, hogy Krisztus keresztjével nézünk szembe. Isten egyszülött Fiának ér­tünk való szenvedése és halála új képet ad rólunk, a bűnös emberről. Azt a képet, amelyet egyik böjti énekünk olyan megragadóan fejez ki: Én vagyok oka e nagy büntetésnek, hogy a latrok közt keresztre feszítnek; amit, Uram, te szenvedtél helyettem, én érdemeltem. Nem indokolatlanul idéztünk ép­pen egy éneket. Mert ez a bűnbánat végigvonul böjti énekeink gazdag so­rán. Böjti istentiszteleteinknek han­gulatát, sajátos ízét, az egész böjti időszak jellegét nagyon meghatároz­za az az énekkincs, amelyet az egy­ház örökségképpen vett át az elő­döktől. Ilyenkor templomainkban az orgonaszóból és az énekekből megé­rint valami csendes böjti varázs, mely az esztendő más időszakaiban nem fog el bennünket. A megfeszí­tett Krisztus bűnbánatra indító alak­jából árad ez felénk. A KERESZTYÉN EMBER azon­ban nem torpanhat meg a bűhbá­­natnál. Tovább kell lépnie a bűnbo­csánat öröméig. Hiányos az a ke­gyesség, amely állandóan bűnbánati harangok kongatásába feledkezik bele és nem tud túljutni a kétségbe­esett lelkiismereten. A hívő ember a böjti időben átéli azt az örömöt is, amit a zsoltáríró tapasztalt meg: “Boldog ember az, akinek bűne megbocsáttatott, vétke elfedezte­­tett”. Sőt máris előrevetíti fényét húsvét hajnala: a feltámadott, élő Jézus új, megváltozott élet erőforrá­sa. A bűnbocsánat bizonyosságában és a szeretet, a jóság cselekedetei­ben lesz teljessé a bűnbánat. Ebben éri el azt a célt, amiért Isten szí­vünkben felébreszti. V. I.

Next

/
Thumbnails
Contents