Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)

1973-02-01 / 2. szám

4. oldal ERŐS VÁR írja: Asbóth Gyula A „Lutheran Church in America” Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. “ERŐS VÁR” (“MIGHTY FORTRESS”) P.O. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued monthly October to May, bi-monthly in June/July and Aug./Sep. Xo. 2. (158) Vol. 39. FEBRUARY 1973 Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. FONTOST Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszin­tén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OHIO 44102 Az “ERŐS VÁR” előfizetési díja egy évre csak 3 dollár. Szívesked­jenek a lejárt előfizetéseket kése­delem nélkül beküldeni a fenti címre. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költ­ségre különösen nem-eló'fizetó'k, kése­­delmező előfizetők, vagy többéves hát­ralékban lévők esetében nehéz fedeze­tet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy min­den esetben pontosan adják meg címü­ket a “Zip Code” szám feltüntetésé­vel együtt! Az újságot “Zip Code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl.. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónában azonos nevű utcákat csak így lehet megkülön­böztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland O. 44102 TENGERBESZÓRT HAMVAK A világban ma végbemenő minden­féle változásnak egy torz jelenségét láthattuk pár hónappal ezelőtt a TV képernyőjén. Kaliforniában temettek valakit. A halottat elhamvasztották. Ezután a hamvakat a temetésrende­ző a hozzátartozókkal együtt, egy, ilyen temetések céljára készült re­pülőgépen tenger fölé röpítette s azokat ott szétszóratta. A temetkezésnek ez a szokatlan formája egyre divatosabbá válik. A halotthamvasztósban hitünk alap­ján, ha a hamvak elhelyezése kegye­­letes módon megy végbe, nem talál­hatunk kivetni valót. Hiszen, amint a balzsamozás késlelteti, úgy a ham­­vasztás sietteti az enyészetet. Bár­mennyire is húzódnak még sokan a temetkezésnek ettől a formájától, de az minden ellenkezéssel szemben, már világszerte elterjedt. A hamva­kat urnába téve sírba lehet temetni, vagy, különösen nagyobb városok­ban, a temetők kápolnájában a fal­ban erre a célra készült kis fülkék­ben elhelyezni s így megőrizni. Ma már vannak olyan templomok is, ahol a hamvakat urnába téve, a templom falában levő kis sírboltok­ban helyezik el. A hamvak ilyen mó­don történő eltemetése, megőrzése, mindenképpen kegyeletes módja a temetésnek. De a hamvak szétszórá­sa semmiképpen sem hivő emberhez méltó "végtisztességtétel”. Az ilyen temetkezési mód mögött az ember értékének semmibevevését, a min­dentől és mindenkitől elidegenedés­nek belső meghasonlást kifejező magatartását sejthetjük. Rendkívüli kényszer helyzetekben, amikor a ha­lott eltemetésének nincs más módja, elfogadhatónak tarthatjuk pl. a ha­jón meghaltak tengerbe temetését, a harctéren elesettek tömegsírba té­telét, de azt, hogy kényszer nélkül rendszeressé váljék a halottak ilyen temetéssel történő gazdátlanná téte­le, keresztyén gondolkodásunkkal nem tarthatjuk összeegyeztethető­­nek. Hittel valljuk: akár élünk, akár halunk, az Éréi vagyunk. Isten a Gazdánk, halálunkkal is neki tarto­zunk számadással. Isten iránti tisz­teletadásunk azt követeli, hogy por­hüvelyünk eltemetésében is méltó módon kifejezésre jusson, hogy az a test Isten képmását hordozta, mert emberi test volt. 70-60-50 Az egyházi esztendő során a Víz­kereszt ünnepe utáni vasárnapokat követi Hetvened (Septuagesima), Hatvanad (Sexagesima) és Ötvened (Quinquagesima) vasárnapja. Ez az időszak már a böjt és hús­vét felé tekint, a három vasárnap neve pedig a húsvéttól való időbeli távolságra utal, de nem pontosan, hanem kissé laza értelmezéssel. Ha kezünkbe vesszük a naptárt, látjuk, hogy Ötvened vasárnapja 50 nappal húsvét előtt van és ettől visszamenő­leg nevezték el a két előző vasárna­pot Hatvanad (57) és Hetvened va­sárnapnak, mely 64 nappal előzi meg húsvétot. Naptári helyük természe­tesen évről-évre változik, mert hús­vét dátumától függ. Húsvét, mint tudjuk, legkorábban március 22-én, legkésőbben pedig április 25-én le­het. (Mindig a tavaszi napéjegyenlő­séget követő holdtölte utáni első va­sárnapra esik húsvét.) A három bőjtelői vasárnap liturgi­kus színe: zöld. Közös címük a ma­gyar Ágendában: "Böjt felé igaz megtéréssel”. Hetvened vasárnap té­mája (idén február 18-ra esik): "El­bizakodottságból odaadó istentiszte­letre”; Hatvanad (febr. 25): "Süket­ségből az ige hallására"; Ötvened (márc. 4): "Vakságból isteni bölcses­ségre”. Az Egyház Éra, Jézus Krisztus áld­ja meg az igehirdetéseket és tegye gyümölcsözővé igehallgatásunkat eze­ken a vasárnapokon is! Senki se kételkedjék a bűnök bo­csánatában, hiszen azok is megtapasz­talták, akik Jézust megölték.

Next

/
Thumbnails
Contents