Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-02-01 / 2. szám
ERŐS VÁR 5. oldal A BELSŐ SZOBA Vannak a Bibliában igék, amelyeket sok magát keresztyénnek tartó ember a maga módján magyaráz, a maga életének igazolására, a maga hasznára. Milyen igaz a többi között ez is: "Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba ..(Mt 6:6.) Mi lett ebből a közismert igéből az ilyen "egyéni” magyarázatok következtében?! GYÜMÖLCSTELEN KERESZTYÉNEK BÚVÓHELYE Sokan úgy magyarázzák ezt az igét, hogy a keresztyén élet lényege, hogy zárt ajtók mögött folyik. Ezek komolyan veszik ugyan az imádkozást, de szinte féltékeny, beteges irigységgel ügyelnek arra, hogy imádkozó életük az Istennel való, olyan titokzatos, boldog közösség legyen, amelyben az Isten utáni vágyuk és a neki való szolgálatuk teljes kielégülést nyer, illetve kimerül. Ebben a zárt ajtó mögötti keresztyénségben csak kettőt lát az ember: Istent és saját magát — s nem veszi észre a felebarátját. Hányszor történik ez meg komoly keresztyénekkel is, s olyankor életük gyümölcstelenségét ezzel az igével mentegetik, s nagy képmutatással ezt a gyümölcstelen életet bizonyos "magasabbrendű” életnek állítják. MIÉRT KÜLD JÉZUS A BELSŐ SZOBÁBA? Hogy megszabadítson a képmutatástól s minden imádságunk és istentiszteletünk őszinte legyen, vagyis csak Istenért legyen, ne legyen semmi mellékcélja. Még az sem, hogy imádkozásommal példaadó tanítást adjak másnak — amint azt sokszor a farizeusok tették. Zárt ajtó mögé küld Isten, hogy egészen csak az ő tekintete, szeme elé kerüljek, s ne bújhassak tekintete elől sem az istentisztelet formái, sem az emberek dicsérete, elismerése mögé. Menj be! — hangzik a parancs, hogy egyedül állj meg Isten színe előtt, s megláthasd magadat olyannak, amilyennek Isten lát — kegyelemre szoruló bűnösnek. Menj be — Isten elé. Sokan meg sem gondolják, milyen kegyelem az, hogy Isten alászállott az én szegényes hajlékomba, szóba áll velem, árvaságom csendjében, tanácstalanságom titkos vívódásaiban. Nem kell messzire zarándokolnom, szertartásokat betanulnom, csak be kell mennem "belső szobámba” s ő ott vár. Ilyen "belső szobája" mindenkinek van, mert ez mindenütt létrejöhet, nem is négy fal határolja, hanem őszinteség, hit, kitárultság Isten akarata felé és ráhagyatkozás Krisztusra. Minden istentiszteleti élet, vallási buzgóság a belső szobának a csodálatos áldása, titokzatos erőforrása által lesz teljessé. Jézus azért küld a belső szobába, hogy azután kiküldjön onnan gyümölcsöt teremni. Óva int attól, hogy imádkozásunkat az emberek lássák, de elvárja, hogy jócselekedeteinket lássák és dicsőítsék a mi mennyei Atyánkat. (Mt 5:16.) Ezt látjuk a tanítványok életében is. A zárt ajtók mögött könyörgő tanítványokat csodálatos ajándékokkal áldotta meg, de azután kiküldte őket szolgálni az egész földkerekségre. Aki igazán imádkozik belső szobájában, az mindig vágyik a templomba, a gyülekezetbe is. Akinek elég a belső szoba, s nem kell a gyülekezet közössége, a hirdetett ige tápláléka, az a belső szobájában is elzárta szívét Istentől. Aki igazán hallgatott az Úrra, s megtapasztalta, mit jelent Istennel közösségben lenni, az tudja, hogy ez a közösség elképzelhetetlen a felebaráttal való közösség nélkül, s odafordul a világban reá váró szolgálat felé. — A keresztyén élet nem zárt ajtók mögött folyik. Minden begubódzó, önző, élvező keresztyénnek ezt parancsolja az Úr: menj ki! — a gyülekezetbe, az Istennek odaszánt szolgáló élet istentiszteletébe. A belső szoba minden ajándéka és titokzatos erőforrása: a közösség keresése és a szolgáló szeretet által valósul meg az életünkben. Isten parancsol: menj be a belső szobába — menj ki a szolgálatba, s engedelmességünkön múlik a helyes keresztyén élet egyensúlya. Joób Olivér ..EZERÍZIGT Néha napfényes ég alatt boldog emlék ébred szívemben, hogy benne visszajárjanak, akikért áld az Isten engem: múlt ködéből rámnézzenek Isten útjain járó ősök, és megfogják a kezemet, mint ismeretlen ismerősök. Vágyaik, imádságaik újra át re meg jenek rajtam. Győzelmeik és harcaik érleljék erőmet a bajban. Terveikből késő utód életében érjenek tettek! Szívem azért zengett, dalolt, mert ők szenvedtek és szerettek. Szemem rácsodálkozik az „ezerízig'' ígéretére, s míg zenél bennem az igaz, istenes ősök meleg vére, hogy hitünk hitemmé legyen, szolgálni és győzni segítsen: megáldom őket csendesen, akikért engem áld az Isten. T. E. VASÁRNAP REGGEL Uram, köszönöm e vasárnap reggel sugárzó örömét. Köszönöm, hogy szeretteid arcát együtt láthatom ma a Te orcád színe előtt. Köszönöm, hogy közöttük jelen vagy Te is. Köszönöm, hogy Te vagy a feltámadott és az élő Űr. S a Te tested — ó csodák csodája — mi vagyunk Uram!
