Erős Vár, 1971 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1971-12-01 / 9. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XXXV. ÉVFOLYAM 1971. DECEMBER 9. SZÁM RETTENJETEK MEG! EGYÁLTALÁN nem látszik karácsonyi üzenetnek. Mi ahhoz vagyunk szokva, hogy a karácsonyi prédikáció ezzel kezdődik: “Ne féljetek, mert íme hirdetek néktek nagy örömöt...” (Luk. 2:10). Éppen ezért Jézus születése ünnepén mindig valami szívet zsongító, lelket melegítő örömüzenetet várunk. Valami vigasztalót, könnyet törlőt és elérzékenyítőt. Csak azt felejtjük el, hogy az első karácsonyon az angyalok biztató szava megrettent emberekhez szólt. Amikor a betlehemi mezőn az Úrnak dicsősége vette körül a pásztorokat, akkor ők is “nagy félelemmel megfélemlének” (Luk. 2:9). A mai ember meg nem rettent szívvel hallgatja a karácsonyi evangéliumot, még a magukat keresztyéneknek nevezők is. Megszokott, évenként ismétlődő prédikációtéma ma a számukra. Programpont, ami nagyon jól beleillik az olyan család ünneplésébe is, amely az esztendő másnapjain nem igen nyitja ki a templomajtót, vagy a Bibliát. Múló ünnep, ami után épp oly örömtelen, békételen és krisztustalan az életük, mint addig. Ez nem is lehet máskép, mert szívbéli megrettenés nélkül nincsen igazi karácsony. Éppen azért ma minden szószéken a betlehemi pásztorok döbbenetét kellene prédikálni: Rettenjetek meg! Vagy téged még nem rettentett meg, hogy isteni dicsőség fényében kell szemlélned az életedet? Az első karácsonykor mennyei fény esett a földre és azóta nincs többé rejtett sarok, ahol észrevétlen meghúzódhatik a bűn. Nincs többé menthető tudatlanság, amely fedezhetné az Isten akaratának a semmibevételét. Téged még nem sújtott a földre, hogy Isten szent, igaz és dicsőséges, te pedig romlott, hazug és kárhozatos vagy? Még nem gondolkodtál el azon, hogy a betlehemi istálló jászolbölcsőjében fekvő kisgyermekké kellett lennie az Istennek, hogy tehozzád alászállhasson és téged megválthasson? Nem döbbentett meg még az, hogy Isten ilyen mélyen keres téged? Pedig akkor bizonyosan ilyen mélyen benne vagy a bűnben. Te is joggal ajkadra veheted Dávid imádságát: “ímé én vétekben fogantattam és bűnben melengetett engem az anyám” (Zsolt. 51:7). Még nem rettentett meg soha, hogy ennek a karácsonyi gyermeknek nemcsak a születése volt ennyire megalázó, hanem az egész élete üldöztetés, hontalanság és megaláztatás között telt egészen az átok fájáig, amelyre két lator közé feszítették fel. Ilyen rettenetes dolog a te bűnöd. Menthetetlen és jóvátehetetlen vétkes tartozás. Az Igaznak és a Szentnek kell bűnné lennie éretted, hogy te megszabadulhass az átok alól. (Folytatás a 2. oldalon) 5555 5=3 5555. ^ctleAetH Lukács 2:1-7 Végre, végre Betlehem házai! Nagy, nehéz út volt, szinte végtelen! Csak legyen hol fejük lehajtani! Hiszen ... talán ... ezen az éjjelen ... Mária arca halotthalavány. A kapukat sorra megzörgetik. Kinyílik és bezárul mindahány. Zár csikordul. Sehol sincs hely nekik. Légy áldott, kedves barlang, kis istálló, zizegő széna, pihenést kínáló! De jó a kínban leroskadni rád! ... S Szűz Mária már boldogan ringatja, odafekteti egyszerű jászladra a testté lett Igét, Isten Fiát. T. E.
