Erős Vár, 1971 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1971-12-01 / 9. szám
2. oldal ERŐS VÁR Fájdalommal teli szívvel, de Isten akaratában megnyugodva értesítjük olvasóinkat és a világban szétszórt magyar testvéreinket, hogy D. TÜRÓCZY ZOLTÁN Magyarország legáldottabb evangélikus igehirdetője és evangélizátora, előbb a tiszai, majd a dunántúli, később az északi egyházkerületnek püspöke, több mint egyévi kínos szenvedés (agyérelmeszesedés) után, 1971. november 22-én, 78 éves korában az Úrhoz, mennyei Édesatyjához költözött. Halála előtt tüdőgyulladással került kórházba, de kérésére, mert szerettei körében akart meghalni, hazavitték. Pár óra múlva befejezte földi vándorútját. Győrött temették el november 26-án. Betegágyán alig beszélt. De egyik prédikációjában mindnyájunknak ezt a tanítást hagyta: “Ha majd az Úr engem maga elé állít és sok és nagy bűnöm reám olvastatik, lehajtott fejjel, zokogó szívvel hallgatom és kimondhatatlanul szégyellem magam. De mikor befejeztetik bűneim lajstroma, felemelem a fejem, reánézek Krisztusra és azt mondom: Uram, én elveszett, nyomorult és kárhozatra méltó ember vagyok és nem érdemiek semmi kegyelmet. De nézz arra, aki meghalt az én bűneimért a keresztfán és bűneim lajstroma után odaírta piros vérével: Én megfizettem érte! Légy hozzám Őérette irgalmas! Bűneimet sebeiben rejtem el, szentségtelenségemet az Ő fehér palástjával takarom be — én nem vagyok senki és semmi, csak egy bűnös ember, aki a Te ítéleted igazsága és a megérdemelt ítéleted elől apellálok a keresztre!” "EMLÉKEZZETEK MEG ELÖLJÁRÓITOKRÓL, AKIK ISTEN IGÉJÉT HIRDETTÉK NÉKTEK: FIGYELJETEK ÉLETÜK VÉGÉRE ÉS KÖVESSÉTEK HITÜKET! (Héber levél 13:7.) (Folytatás az 1. oldalról) Rettenjetek meg, akik karácsony után, nagypéntek után és húsvét után is tudtok szemrebbenés nélkül vétkezni, bűnbánat és megtérés nélkül, bűnbocsánat és Megváltó nélkül élni. Vagy azt gondoljátok, hogy lehet még mentség annak a számára, aki nem törődik ilyen nagy üdvösséggel? Rettenjetek meg, akiknek a karácsony mindig csak múló ünnep, az evangélium mindig csak pillanatnyi megenyhülés! Döbbenjetek meg mind, akiknek a szívében az Isten dicsősége összefér a világ hiúságával, a golgotái kereszt gyötrelme a saját érdemükkel, a bűnök gyakori megvallása titkos bűnök melengetésével. Megalkuvók, félszívűek, két úrnak szolgálók, a szoros kapu előtt topogó, de a keskeny útra soha rá nem lépők, remegjen meg a szívetek, mert a bűneitek bocsánatáért utolsó csepp vérét is kiontó Megváltó semmit sem útált annyira, mint a langymeleg keresztyéneket. Hitetlenek, szokáskeresztyének, álkegyesek és kihültszívű hivők, rettenjetek meg! Karácsony után is van kárhozat! Sőt karácsony után a Megváltó el nem fogadása, vagy megosztott szívvel való szolgálása miatt lesz igazán rettenetes a kárhozat! Rettenjetek meg! Törjön össze bűnös szívetek Isten dicsősége, kegyelme és ajándékozó szeretete előtt, hogy végre a ti megrettent szívetekben is legyen helye a karácsonyi evangéliumnak: “Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömöt, amely az egész népnek öröme lészen .. Csepregi Béla V MORAVEK SÁMUEL nyug. ev. lelkész hosszú betegség után, f. évi október 26-án 60 éves korában a németországi Geislingenben elhunyt. Moravek Sámuel Pozsonyban végezte a teológiát, Magyarországon káplánkodott, majd a Felvidékre került lelkésznek. Magyar, német és szlovák nyelven hirdette Isten Igéjét. Lelkészi szolgálatának utolsó állomásai Németországban voltak, ahol élete végéig nem szűnt meg egyháza és a magyarság iránt való hűsége és szeretete. Szalay István Túróczy Zoltán 1893-ban született a Borsod megyei Amóton régi lelkészcsaládból. Felavatása után Komáromban és Ózdon volt segédlelkész, Arnóton, Ózdon, Győrött és Nyíregyházán lelkész. 1939-ben lett a Tiszai Egyházkerület püspöke. A szovjet megszálláskor letartóztatták, meghurcolták, tízévi szabadságvesztésre ítélték. 1948- ban szabadlábra helyezték. Később három évig a Dunántúli Egyházkerület püspöke volt, a kerület megszüntetésével nyugdíjba kényszerült 1952-ben. 1956. nov. 3-án átvette az Északi Egyházkerület ügyvezetését, 1957. február 6-án, mint megválasztott püspököt beiktatták. A beiktatáson az állam küldöttei is résztvettek és köszöntötték őt. 1957. december elején azonban a rendszer végleg nyugdíjba kényszerítette. Egyházunk egyik legnagyobb igehirdetőjét — végrendeletében kifejezett kívánsága ellenére — nem engedték a templomból eltemetni. A temetési szertartást és igehirdetést Kovács Géza győr-nádorvárosi lelkész végezte 1 Pét 2:10 alapján. Az egyházmegye nevében Weltler Rezső esperes szolgált. A diakonissza-tömbben levő sírnál Plachy Lajos győri igazgató-lelkész végezte a szertartást. A temetésen D. Káldy Zoltán püspök képviselte az Országos Egyházat. A hatalmas gyászoló tömeg hangszórókon át hallotta a temetési szertartást és az elhunyt legkedvesebb finn énekét: Uram, ó, add, ha vándorútam Majd véget ér itt a borúban, Elérjek hozzád, 8 te fényes orcád Hadd lássam én! (J)
