Erős Vár, 1971 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1971-10-01 / 7. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XXXV. ÉVFOLYAM 1971. OKTÓBER 7. SZÁM 65 éves a Clevelandi Első Egyház f Lelkész elődeim, Rúzsa István, Rúzsa László, dr. Leffler Andor és családjuk, valamint a gyülekezet hűséges népéről, szolgálatáról emlékezünk október 3-án, a 65. évforduló napján. Csak a jó Isten a megmondhatója, hogy kinek-kinek engedelmességét és hűségét hol használta fel szolgálattá és áldássá a hivek egyéni és közösségi életében. Mint a gyüle-OKTÓBER 31 UTÁN Vitára senki sem jelentkezik. De a tételek világgá repülnek, mint -fészekhagyó madarak. Már nyomtatott lapon suhannak, most még latinul, holnap németül, azután mindenféle nyelven. S a wittenbergi szerzetes, teológia tudós doktora, döbbenve nézi röptűket. “Istenem, Istenem! Ha Te játékot akarsz kezdeni szegény szolgáddal, énvelem, Temagadért cselekedd egyedül! S oltalmazz, bele ne keverjem tulajdon bölcsességemet!" A tételmadarak suhanó röptét megállítani többé nem lehet. Luther lázasan írni kezdi hát tételeinek magyarázatát: “Az egyház reformációra szorul. És az nemcsak a pápák dolga, hanem az egész nagyvilágé, s méginkább magáé az Istené. Mikor jön el, ő tudja egyedül.” És mélyet sóhajt: Bár ma kezdené! Bár ma virradna boldog hajnala! Nem sejti még, hogy amit várva vár, Isten már el is kezdte •— általa. T. E. kezet mostani lelkésze látom a magam példáján két bibliai tanításnak a beteljesedését. Az egyik így szól: "más a vető, más az arató" — "hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen”. (Ján. 4:37, 36.) A másik igében pedig így szól: "a kegyelmi ajándékokban pedig különbség van... de mindezeket ugyanaz a Lélek cselekszi". (1 Kor. 12:4-11.) Mindannyian jól tudjuk, hogy az ilyen jubileumi alkalmak a kér. gyülekezetben, nem az ember dicsőítését szolgálják. A mi célunk is az, hogy Istennek adjunk hálát minden megtapasztalt kegyelemért, amit ez a 65 esztendő hozott a Clevelandi Első Magyar Evangélikus Gyülekezet részére. Isten azonban embereket választ magának eszközül, akiknek élete és munkája mutatja, hogy kik voltak az Ő formáló kezében. Gyülekezetünk történetének ma már elég jó ismerője vagyok és ez talán feljogosít arra, hogy felértékeljem egy-két mondatban elődeim szolgálatát. Bátran mondhatom, hogy mind a Rúzsa testvérek, István és László, mind dr. Leffler Andor hivatásuk magaslatán állottak és méltó szolgái voltak Istennek. Rúzsa István lelkesedését, fajszeretetét, önzetlenségét és buzgalmát csak csodálattal lehet követni. Az út járatlan és ismeretlen volt. Ő azonban felfedezte a magyar élet apró fészkeit, amint elszórva élték a maguk elhagyatott életét és ez őt az aranyásók lázával úgy felvillanyozta, hogy megállás nélkül futott utánuk, ahol csak tudomást szerzett róluk. Clevelandon kívül más államokban is alapított gyülekezeteket. A legalaposabb munkát azonban itt, a most ünneplő gyülekezetnél végezte. Az őt követő Rúzsa László munkája azokra az időkre esik, amikor a "múzsák hallgatnak”. A háború pusztító vihara és a meghökkent, hitükben megingott emberek között hirdette a reménység Krisztusát, nehéz körülmények között és gyenge egészséggel testében. Mégis eszköz volt abban, hogy az akkor Pozsonyból Budapestre menekült Ev. Teológiát nem kellett bezárni, mivel hivei az egy évi fenntartási költségekre 300.000 koronát küldtek három részletben egy éven belül. Leffler Andor, későbben az angol nyelv doktora, rendkívüli energiával, nagy gyakorlati érzékkel vezette népét az alkotások útján — új templom és egy Kossuth névre nevezett nevelési központ felépítésével. Híveink emlékében ennek a lendületnek ma is jó visszhangja van. A magam szolgálata is már közeledik a két évtized határához. Az itt átélt évek az élet minden skálájából nyújtottak ízelítőt. Isten azonban sohasem ejtett ki irgalmas kezéből és sokszor mutatta meg egy-egy búzakalászban az előttem járók áldott magvetését. Sok ember életéért és szolgálatért mondottam hálát az Egyház Urának. A pásztorok áldott munkája mindig a nyáj életében él és jelentkezik, mint a kertész munkája a kertjében. A kert és kertész egymás nélkül értelmetlen valami. Pásztor nélküli gyülekezet éppen úgy ellentmondás, mint gyülekezet nélküli lelkipásztor. Ezek együtt képesek csak betölteni Isten parancsát, mely magánéletükben és a gyülekezetben hozza meg az aratás bőségét vagy szűkesztendejét. Egyike a nehéz lelkipásztori szol-
