Erős Vár, 1971 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1971-08-01 / 6. szám
2. oldal ERŐS VÁR KIS TÖRTÉNETEK gó képsorozata. Hanem olyan, mint a munkában eltörődött édesanya, aki hajnalban elsőnek kél és este utoljára tér pihenőre, aki családja minden terhét viseli, aki nem ér rá pihenni, vagy önmagával foglalkozni, mert a szíve tele van övéinek problémáival. Hát még ha azt a Bibliámat kaptam volna meg, melynek első oldalára apám felírta, hogy Pali fia mikor született: Papnak készültem, de jogász lettem. Mikor a nyolcadik gimnáziumban megkérdezték tőlem, hogy milyen pályát választok, teológiát diktáltam be. Így olvasható az 1912-es gimnáziumi értesítőben. Most mégis sutba dobhatom a Corpus Jurist, és magyarázhatom fennhangon a Bibliát. Mert én még hiszem, hogy Isten él. (Részlet a Kanadai Magyarságban megjelent cikkből.) A GYÜLEKEZETEK SAJTÓVASÁRNAPI ADOMÁNYAI Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia 1970-es közgyűlési határozata értelmében gyülekezeteink minden évben a Szentháromság utáni utolsó vasárnapon az EROS VAR javára sajtóvasámapot tartanak. Az 1970. november 22-i sajtóvasárnap nyomán beküldött adományokat az ERŐS VAR köszönettel nyugtázza: Chicago $21.00 Cleveland Első 31.00 Cleveland Nyugat 86.50 Detroit 78.00 New Brunswick 16.00 Toronto 58.00 Az itt kimutatott összegek nem foglalják magukba a sajtóvasárnapok alkalmával befolyt előfizetéseket, melyeket mindig a címszalagon — a lejárati dátum megváltoztatásával — nyugtázunk! AZ IDÉN A SAJTÓVASÁRNAP NOVEMBER 21-ÉN LESZ. Szeresd a mát! Szeresd a mát! Mert ez az élet: az élet élete. A tegnap álom, A holnap sejtelem, mint suhanó szellő lehelete. De ha a mát jól éled, boldog álommá lesz a tegnapod, édes reménységgé a holnapod. Szeresd a mát! S köszöntsd békével a lenyugvó napot! Németből ford.: Túrmezei Erzsébet. KI A FILLÉRT NEM BECSÜLI... Egész fiatalon lettem “dékán”, vagyis körlelkész, az egyik alföldi körzetben. Ez volt az első állomás az egyházmegyei ranglistán. E tisztség azzal járt, hogy a “dékán” elnökölt az év végi vizsgákon a templomban. Első alkalommal indultam el körutamra s így természetes, nem is tudhattam, mi a kötelességem, mi a feladatom. Az egyházi iskolások vizsgáján kellett elnökölnöm. A templom zsúfolásig megtelt, mert mindenki hallani akarta gyermekének, vagy unokájának csodálatosan szép feleletét. Az oltár előtti téren, hosszú asztal körül foglalt helyet az elnökség és egy öblös karosszék volt fenntartva számomra. Váltig biztattam az igazgató lelkészt, hogy üljön bele, mert én ehhez nem vagyok szokva, a szék nagysága az ő testi méreteinek felel meg, én elveszek benne. Végül is engedtem az erőszaknak. Később már olyan jól éreztem magam a nagy karosszékben, mintha más széken sose ültem volna. A vizsgák fárasztóak voltak, de én mindig úgy tettem, mintha figyelnék. Számtan vizsga következett. Többjegyft számokat adtak össze. Ehhez hasonló példa került a táblára: 3243 Pengő 20 f +2324 Pengő 60 f 5567 Pengő 80 f A felelő gondosan összeadta a számokat és hangosan olvasta az eredményt, 5567 Pengő és .. . itt elvágtam a felelés fonalát mondva: — Jól van fiam, igen ügyes gyerek vagy, hagyd a filléreket. A gyerek pördült egyet a tábla előtt és így szólt hozzám “ki a fillért nem becsüli, Pengőt nem érdemli.” Ezután még sokszor voltam vizsgaelnök, de soha többet nem szóltam közbe. • MOZIBAN Ötödikes gimnázista voltam, termetre alacsony, ha sorakozó volt, sose kellett keresnem, hol a helyem, mert mindig az utolsó hely volt az enyém. Többször változtattam iskolát, de mindig ez volt a helyzet. Egyik alföldi gimnáziumba kerültem, ahol minden tanár megkérdezte, honnan jöttem, hányasom volt és csak intettek, ez a gimnázium fiam nem szanatórium, itt csak akkor fogsz boldogulni, ha sokat tanulsz. Az első intöosztáskor egy nagy csokorravalót kaptam. Esténként a lépcsőházban, amint felfelé mentünk az emeletre, a senior cipővizitet tartott. A lépcsőházban hangzott el időnként az igazgató “mennyei szózata”, elismerés azoknak, akik szépen megállták helyüket és dörgedelem azoknak, akik nem kellő eredményt értek el. Mi tagadás sokunkról beszélt az igazgató, valahogy így: “Vannak akikért nagy áldozatokat hoznak szüleik, akkorát, hogy annak árán két lovat is vehetnének és itt csak egy szamarat tartanak”. Nem tudom, hogy az igazgató és apám egy iskolába jártak-e, de a véleményük teljesen egyforma volt. Aki intőt kapott, nem vehetett ré3zt semmiféle rendezvényen, nem járhatott moziba, azzal az indoklással: tessék minden időt kihasználva tanulni. Társaim közül valaki azt mondta, egy csodálatosan szép és izgalmas film jön, ezt meg kell nézni. Az egész intézetet mozgásba hozta a film címe: Rin-Tin-Tin. Lehetetlen, hogy ne lássam. Szereztem jegyet és amikor az előadás már megkezdődött, a sötétben besurrantam és a vászontól a harmadik sorba egy barátom mellé iparkodtam. Mégse ülhettem mellé, mert egy kis köpcös ember nem akart arrébb menni, hiába kértem. Nagyon tetszett a film, egyvalamire azonban nem számítottam, hogy amikor felgyújtják a villanyt, felismerhetnek, arra még kevésbé, hogy a mellettem ülő köpcös ember, az osztályfőnököm. Nyomban felírta a nevem. Én egész úton hazafelé azon tűnődtem, hogy akinek van pénze, miért ül olyan közel a vászonhoz, az eszembe sem jutott, hogy rövidlátó. Sajnos nem is volt az, mert engem meglátott. Kronosz * • FINNORSZÁG • Február végén a skandináviai egyházakat felölelően evangélikus—ortodox felekezetközi megbeszélést tartottak Turkuban. A megbeszélésen a romániai ev. és ortodox egyházak részéről megfigyelők vettek részt.
