Erős Vár, 1971 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1971-08-01 / 6. szám
ERŐS VAR 3. oldal Hiába, a gyermeki kíváncsiság! A kis látószögü kulcslyuknál izgultam egykor és füleltem az ajtókon, mi a helyzet odaát, a másik szobában? Gyermekkori rossz tulajdonságomat megőriztem. Ha utazom, neveletlenül hajolgatok az újságolvasók fölé. Hiába, a női kíváncsiság! Ha történik valami, vagy párbeszéd folyik, mindenhol odafigyelek — most már nagyobb látószögben: — mi a helyzet odaát a másik ember fejében? így leskelődöm és beszélgetek. EMBERSÉGÜNK KICSIBEN Ha én lelkész lennék, biztos felhasználnám igehirdetéshez a hallott történetet, amit egy anyuka mesélt el: “Születésnapom közeledett, s kisiskolás fiam váratlanul egészen meglepő kérdéssel állított elém ... bizonyára apja unszolására, mert meg kell mondanom, hogy egyébként nem egy angyal, szóval azt kérdi: — Mondd anya, mit szeretnél szünnapodra? — Egy jó kisfiút! — És velem akkor mit csinálsz? — kérdezte nagyon elcsöndesedve.” Ugye, abban az igehirdetésben csak evangéliumot lehetne hirdetni! SZÍNEK Bibliai történeteket rajzolnak a gyermekbibliaórások s én leskelődöm, miként ölt formát és színt a gondolat. Odahajolok az egyik fölé s a füzetben egy zöld hajú kislányt látok. Mondom a buzgólkodónak: — Péterkém! Láttál te már kislányt zöld hajjal? — Nem, — feleli, de hát szőke ceruzám nincs! így születnének a jövendő Csontváryk? Másik gyermekem éppen Jézust fejezi be: piros maxikabátos alak egy nagy kék fejjel. Kérdezem a mestert: — Igazán szép ez a piros kabát, de miért éppen kékre csináltad a fejét? (Abban a reményben vagyok ugyanis, hátha kibök valami előbbihez hasonló derültető megjegyzést, de ehelyett kicsit szégyenkezve odasúgja): — Ez úgy van, én se nagyon hiszem, hogy Jézusnak kék lehetett a feje, de tetszik tudni, nekem a kék a kedvenc színem. — Nekem is, — nyugtattam meg s hozzáfűzöm. — Tudod mit? Rajzoljuk le újból s fessük az egészet csupa kékre, jó? — Jó, — feleli — s rajzoljuk együtt a kék ruhájú, kék fejű Názáretit. IDEOLÓGIAI VITA — Az első emberek Ádám és Éva voltak. —■ Dehogyis, — feleli a másik felvilágosodva — az első emberek a majmok voltak! Én nem akartam beleszólni, de ahogy úgy néha elnézem!... BOLDOG EGYÜGYÜSÉG Azon a héten már többször végigutazta az utat a városközponttól a temetőig a zsúfolt autóbuszon. Ahogy leszállnak az utasok, rohamra indulnak a virágosbódék eladói. Errefelé mindenki feketében jár, nincs ráírva az emberre, hogy pap, ezért aztán megértéssel vette, amint ki tudja hányadszorra, már sorra kínálják neki a csokrokat, koszorúkat és cserepes virágokat. De gondolta, felfedi pap-voltát, ne fáradjon legközelebb újra a kínálással: — Köszönöm, nincs szükségem rá, úgy is tele vagyok virággal! A kislány értetlenül nézi a mosolygó idős embert, kinél csupán egy aktatáskát lát, s még akkor sem érti, milyen virággal lehet tele, mikor hozzáfűzi: — Szóvirággal, tudja kedvesem! Az önleleplezés nem sikerült, úgy látszik a kislány nem hallott még temetési beszédet. NYELVÚJÍTÁS Tetszenek-e tudni, mi az a háromcsöngetéses eső? Segíthetek? Főleg a régi pesti bérházak házfelügyelői szokták mondani... Még mindig nem megy? Elárulom azt is, hogy négycsöngetéses, sőt hatcsöngetéses eső is volt már. Nem, nem az eső csönget, az nem is tud csöngetni. Szóval szabad a gazda?! A háromcsöngetéses eső alatt három lakó csönget a házmesternél, hogy beázott, a négycsöngetésesnél pedig négy... és így tovább. Hja, kérem, Kazinczyék kora nem múlt még el! Már ami a nyelvújítás korát illeti, nem az épületekét. ELŐZÉKENYSÉG — Pistikém, a konfirmációi ünnepélyedet szeretném azért még megélni. — Sebaj, Nagymami, ha bármi közbejön, a te kedvedért legföljebb egy kicsit előbb megünnepeljük! HÁROM ELŐADÁS Könyvtárnyi irodalmat dolgozott fel Jubilate ("Örvendezz!") vasárnapján tartott előadásához, melynek címe a következő volt: "A keresztyén egzisztencia humorának, mint olyannak az a priori feltételei, különös tekintettel a speciális humánum hic-etnuncbeli ironizáló problematikájára.” — Maga a cím is elég volt már, hogy örvendezzek. Miután megtartotta hatalmas sikerű előadását, meg sem várva a következő előadót, eltávozott. (Ja! Előadásának témája egyébként ez volt: "Közösségünk”.) Valaki beszámolt saját megerőltető, módszeres gyülekezeti munkájáról és eredeti, egyszersmindenkori elért eredményeiről, nemazérthogymagamatdicsérjem sikereiről, de nekem egyre inkább az volt az érzésem, hogy nekrológot hallgatok ezzel a jelszóval: "Halottakról vagy jót vagy semmit” ... s ő az elsőt választotta. KÍNOS HELYZET — Képzelheted, milyen kínos helyzetbe kerültem, mikor összefutottam az öreggel s megkérdeztem tőle, miért van az, hogy mindkét kolléga, akiket ő készített elő az autósvizsgára, azóta karambolozott és kitörte a nyakát? — Hozzám mindig a hülyéket küldik, mordult egyet nyersen az öreg. Nem nagyon értem a dolgot, miért lehetett ez olyan "kííínos”, de azért nehogy azt higgye, hálátlan hallgató vagyok, megeresztek egy “He-he"-1, de aztán csak izgat az ügy lényege s rákérdezek, mi ebben a kínos!? — Miért, miért — feleli ingerülten ismerősöm — mert engem is az öreg oktatott annak idején! Hű, de “kííínos”! Most mondjam, vagy ne mondjam még egyszer, hogy “He-he"? B. Plagányi Erzsébet (Év. Élet)
