Erős Vár, 1971 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1971-01-01 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XXXV ÉVFOLYAM 1971. JANUÁR—FEBRUÁR 1. SZÁM BÍZZATOK! Irta: Asbóth Gyula Újesztendőnk kapuján az Igének ez a fényírása ragyog: BÍZZATOK! A jövő bizonytalanságainak fellegei mögül Isten atyai szeme tekint fe­lénk, vigyázóan és biztatóan. Ezt az arcot meglátni, szemünket róla soha le nem venni, Isten szeretetét fel­tétel nélkül elfogadni: ez a bizalom. Erre van ma mindennél nagyobb szükségünk. Az emberi természetnek velejárója az aggodalmaskodás. Sokféle ideges­kedés a holnap miatt egész életün­ket károsan befolyásolja. Az aggo­dalmaskodás terveinkben töprengést, döntéseinkben tétovázást, cselekede­teinkben határozatlanságot idéz elő. Sokszor beteggé is tehet. Az orvosok többségének véleménye szerint a testi betegségeknek majdnem 50%-át aggodalmaskodás okozza. A holnap bizonytalansága szülte szorongó ér­zéseknek az elfojtását az ember mes­terséges úton hiába próbálja elém. Hiába próbálja ezeket a félelmeket szórakozásokban, italozásban felol­dani. Nem sikerül. Valami ember­­feletti erőforrásra van szükség ahhoz, hogy az ember ezekből a belső nyug­talanságokból megcsöndesedjék. Kü­lönösen a mai korforduló zűrzavarai­ban élő nemzedék szorul arra, hogy a belső békesség forrására rátalál­jon. Korunkban az aggodalmaskodás, gyötrődés nagy mértékben vált úrrá a lelkeken. Ennek egyik fő oka: a világhelyzet bizonytalansága. Nem tudjuk, hogy mi lesz ebben az év­ben, csak sejtjük: a jelenlegi feszült­ség még fokozódik. A lelkeken ural­kodó nyugtalanságnak másik oka: a tömegek a TV, rádió, újságok szaka­datlan izgató híreinek hatása alatt élnek. A hírközlő eszközök betörnek otthonunkba, s a világ eseményei ott játszódnak le szobánkban a rádión keresztül fülünk hallatára s a TV- ben a szemünk előtt. Minden rossz hír gyorsan elérkezik hozzánk, nem hagy bennünket nyugodni, felborzol­ja lelkünket. A hírmagyarázatok sok­szor különböző érdekekből úgy be­folyásolják a tömegeket, hogy a rossz hírek túlhangsúlyozásával rém­látást, jövőtől való félelmet kelte­nek. így alakulhat ki az emberek­ben ez a meggyőződés: a mai világ az ördögi erők tehetetlen martaléka. Valami kis reménysugarat is vetí­tenek politikai érdekből az emberek felé, különösen elnökválasztás előtt. Majd jön egy másik párt adminisz­trációja, sejtetik — s az kivezeti az országot a jelenlegi zsákutcából. Vagy, ahogy a földalatti forradalmi mozgalmak sajtótermékei hirdetik: vége lesz ennek a társadalmi, gazda­sági rendnek s vele együtt a mostani zűrzavaros állapotoknak, mert a be­következő forradalom valamiféle dik­tatúra vastörvényeinek hatalma alá veti az ország népét. Próbálják féle­lem keltéssel a megadás szellemét uralkodóvá tenni a lelkekben. Az Ige nem áltat bennünket. Meg­mondja a valóságot: “E világon nyo­morúságtok lészen.” A nyomorúság hozzátartozik világunk alkatához. Abból ebben az évben is így, vagy úgy, ki kell venni részünket. Ez el­len nem biztosíthatjuk be magunkat. De belső békességünk, nyugalmunk nem a bekövetkező megpróbáltatá­sok súlyától, mennyiségétől, hanem Istenbe vetett bizalmunk mértékétől függ. Aggodalmaskodásaink, félelmeink, idegeskedéseink igazi oka: nem bí­zunk Istenben. Bizalmatlanságunk Isten iránt, bizalmatlanná tesz az em­berek iránt is. Amíg nem bízunk Is­tenben, nem tudunk egymásban sem bízni. Nem tudunk egymással szere­­tetben, békességben élni. Félünk egy­mástól, félünk önmagunktól. A biza­lom hiánya miatt hullanak szét az emberi közösségek: családok, társa­dalmak, nemzetek. Amíg nem bízunk feltétlen odaadással Istenben, addig a bizalmatlanság, a gyanakvás, az aggodalmaskodás életpusztító légkö­rében élünk. Istenben lehet bízni, mert ő drága áron megváltott, Krisztus áldozatát elfogadta. Krisztus keresztjéért le­het benne bízni. Krisztus vezet visz­­sza bennünket Isten atyai hajlékába. Krisztus által tudhatjuk, hogy Isten csupa jóság, örök kegyelem. Istenben bízva nyugodtak vagyunk, mert tudjuk: van Ura a világnak. Nem magára hagyott világban élünk. Uralkodik Istenünk. Erős kézzel kor­mányozza a világtörténelmet éppen úgy, mint a magunk kis életének sor­sát. Nem vagyunk tehetetlen kiszol­­(Folytatás a 6. oldalon) OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Az ERŐS VÁR szerkesztő-ki­adójának hosszantartó súlyos betegsége miatt késett lapunk megjelenése s ugyancsak ez az oka annak, hogy a januári és februári számot összevonva nyomattuk. Bízunk abban, hogy Olvasóink megértik helyzetün­ket.

Next

/
Thumbnails
Contents