Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)

1970-10-01 / 8. szám

I

6. oldal___________________________________EROS VÁR__________________________________

BEPILLANTÁS A VASFÜGGÖNY IVI Ö G É

Nehéz hívő keresztyén életet élni a mai társadalmi körülmények között. De különösen nehéz így élni Közép- és Keleteurópában: a vasfüggöny mögött — állapítja meg az Evangélikus Világakció egyik, az alábbiakban részletesen ismertetett kiadványa. Azon a területen az ateizmus a hivatalos világnézet, amit

rádión, sajtóban, televízión egyaránt propagálnak. Azt tanítják az iskolákban és azon az alapon áll a hatalmat bitorló kommunista kormányzat.

Ugyan az egyes államok “alkotmánya” kimondja a vallásszabadságot és nem tiltják most el az Istentiszteletek tartását, mégis az egyes kormányok színfalak mögötti befolyással erősen korlátozzák az egyházak tevékenységét.

A vasfüggöny-mögötti evangélikus

egyházakra általában a következők jellemzőek:

1. Keletnémetország kivételével mindenütt kisebbségi sorsban élnek (a népességben számarányuk 4.5 százaléknál kevesebb) .

2. Tevékenységüket lényegében ellenséges környezetben kell végezniük.

3. Adott esetben még “idegen testnek” is számítanak, mint pl. az erdélyi szászok egyháza.

4. Hivatalos körökben valamennyiőjüket maradiaknak tartják, akiket annak ellenére tűrnek meg, hogy akadályozzák a szocialista társadalom fejlődését. Pillanatnyilag talán az egyházakat közvetlenül nem támadják, de erős ellenőrzés alatt tartják. A kordába szorított egyháznak pedig az a kötelessége, hogy fenntartás nélkül támogasson minden kormányprogramot. A hallgatást illetékes helyen gyanúsnak ítélik, hazafiatlanságnak és államhűtlenségnek bélyegzik meg.

5. A legtöbb vasfüggöny-mögötti ev. egyház MA nehezebb helyzetben van, mint volt az elmúlt néhány év során.

6. Működésük fenntartásához mindegyiknek szüksége van külföldi segélyre.

A 10-nyelvű és 13-nemzetiségű JUGOSZLÁVIÁBAN a 82,000 evangélikus három egyházhoz tartozik, melyekben tótul, magyarul, szlovénül, horvátul és németüi folyik a szolgálat. Infláció és egyéb körülmények folytán ezeknek az egyházaknak egyre növekvő mértékben kell az Ev. Világszövetség anyagi segélyére támaszkodtok. Az már megszokott dolog, hogy a legtöbb templomot télen nem tudják fűteni, de hitoktatási helyiségek fűtése ugyancsak szükséges: többen járnak el

akkor a hittanórákra. Távolságok következtében pedig meg kellene valósítani azt a tervet, hogy szórványközpontokban is épülhessenek gyülekezeti termek, stb. főleg oktatási célokra. A legnagyobb nehézség persze az, hogy nincs hazai lelkészképzés, s a valutatörvények miatt külföldön tandíjat fizetni lehetetlen. Jelenleg az EVSZ költségén 13 teológus tanul a környező országokban. A lelkészhiány következtében léviták alkalmazása magátólértetődő főként szórványgondozási területeken.

KELETNÉMETORSZÁGBAN különösen nagy a politikai nyomás, hogy a fiatalokat elidegenítsék az egyháztól ún. legényavató ceremóniával, amikor jóformán liittagadásra kell vállalkozniok. Az egyház erre akként reagált, hogy a konfirmációt későbbi évekre halasztotta, s így a résztvevők már érettebb fővel tudják vállalni

egyháztagságukat. Azok a fiatalok, akik politikailag megbízhatatlanoknak minősülnek, sokszor még érettségiig sem juthatnak el. Külföldi segély felhasználásával az egyház lelkészi pályára készülőknek olyan intézményeket tart fenn, ahol befejezhetik középiskolai tanulmányaikat és megfelelő képzettséggel jelentkezhetnek teológiára. Hiánycikkek tekintetében az egyházak mindig hátrányos elbánásban részesülnek; így a berlini Evangélikus Kiadóvállalat papírszükségletének legfeljebb csak 10 százalékát kapja meg, a többit külföldről, leginkább Finnországból juttatják el a keletnémet evangélikusok részére.

A Szovjetunió által bekebelezett ÉSZTORSZÁG, LETTORSZÁG és LITVÁNIA ev. egyházai nehéz küzdelmet folytatnak fennmaradásukért. A H. világháború folytán lélekszámúk erősen megcsappant. Sok templomuk megrongálódott, többet hatóságilag zártak be. Az egykor virágzó lelkészképzésnek sok akadályba ütköző szegényes nyoma van csak. Külföldi kapcsolatokat az EVSZ útján tartanak. Az EVSZ sokféle módon igyekszik a balti államok egyházainak helyzetén valamelyest segíteni.

A SZOVJETUNIÓ területén élő evangélikusokról hivatalos adatok nincsenek. Illetékes hatóságok mindennemű érdeklődést elutasítanak. Feltehető, hogy az Ural-mögötti területre áttelepített volgai népinémetek, valamint a “volt”, különböző nemzetiségű hadi- és politikai foglyok között a szórványgyülekezeti élet legszerényebb foka minden külső nyomás ellenére is kialakult.

A MAGYARORSZÁGI ev. egyházi életnek egyik jellemzője a kiterjedt szeretetszolgálat öregek és szellemileg vagy testileg nyomorék gyermekek között. Ezt a szolgálatot az állam még támogatja is, hiszen olyanokról való gondoskodástól szabadul így meg, akik a társadalom “haszontalan” tagjai. A költségek viselésének a jórésze mégis a hívekre hárul. Másfelől a Budapesti Teológiai Akadémia is bővítésre szorul. Az állami döntés nyomán már kétszer költöztetett intézet erősen térszűkében van. Az EVSZ 82 ezer dollár segélyt adott az egyháznak a különféle nehézségek megoldására.

A “prágai tavasz” idején CSEHSZLOVÁKIÁBAN erősen fellendült az addig elfojtott egyházi élet — azóta újra szó esik az egyházi tevékenység korlátozásán ról. Egyelőre még befejezhetőnek látszanak az 1968 elején eltervezett építkezési programok; ezekhez az EVSZ 177,700 dolláros segélyt biztosított. Közöttük van a pozsonymelletti ev. teológusotthon kibővítése is, hogy 80 hallgatót helyezhessenek el. Jelenleg csak 32 diák számára van hely egy 300 évvel ezelőtt épített papiakban. A Sziléziai Ev. Egyházban nehézségeket okoz az, hogy ipari berendezkedések címén egész falvakat telepítettek át. A Szlovákiai Ev. Egyház tagjai jobbára termelőszövetkezeti munkások és ezért az egyházfenntartásban csak igen nagy áldozatvállalással tudnak résztvenni.

LENGYELORSZÁGBAN a II. világháború előtti félmillióról 97 ezerre csökkent az ev. egyház lélekszáma. A fenyegető gettó-pszichológia megelőzésére a lengyel evangélikusok vezetőszerepet visznek a helyi ökumenikus munkában, mely