Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)

1970-10-01 / 8. szám

ERŐS VÁR 7. oldal gyakorlatilag öregek gondozásában, lelké­szek és egyéb egyházi munkások megélhe­tésének biztosításában mutatkozik meg. Az EVSZ évente úgy 40 ezer dollárt küld be, s ebből ifjúsági programokat bonyolí­tanak le, nyugdíjakat egészítenek ki, stb. Következőleg egy özvegy papné havi $37 nyugdíjat kap, szórványgondozó lelkészek évi $57 fizetéskiegészítéshez jutnak. ROMÁNIÁBAN a szászok (180,000) és a magyarok (35,000) ev. egyházai működ­nek. Egyik probléma az egyházi épületek karbantartása, ami nagy erőfeszítést kí­ván. Csak 1968-tól adtak engedélyt, hogy külföldi segélyt fogadhassanak el ezek az egyházak — de egyben az a feltétel, hogy új építkezésre csak akkor kerülhet sor, ha a költségek egy részét külföldi valutával fedezik. Kihasználva az alkalmat, az EVSZ 165,000 dollárt küldött az elmúlt évben, hogy lehetővé tegye gyülekezeti termek, Nagyszebenben diákotthon és Bu­karestben lelkigondozó köpont létesítését. A közép- és keleteurópai államokban élő evangélikusok lélekszáma — a vasfüg­göny mögött — jóval meghaladja a 15 milliót. 1970-ben az Ev. Világszövetségen keresztül egyházi létük fenntartásának a megkönnyítésére összesen közel 1 millió dollár segélyben részesülnek. Ez a körül­mény mindennél ékesebben bizonyítja a kommunizmus alatti nehéz helyzetüket. Imádkozzunk, hogy a nehézségeket bát­ran és erővel viseljék! LUTHERAN WORLD ACTION/bbp az egyház hírei AUSZTRÁLIA • Augusztus második felében a queens­­landi Indooroopillyben tartotta orsz. köz­gyűlését a helyi ev. egyház, melyen, mint a nyugat-ausztráliai lelkészküldöttség tag­ja, Nt. Kemény Péter magyar missziós lelkész is résztvett. NÉMETORSZÁG • Nemcsak öt észak-német, összesen 3,5 milliós lélekszámú tartományi ev. egyház tervezi egyesülését egyetlen egyháztestté, hanem azok az ún. szabad, kb. 60,000 lel­ket számláló ev. gyülekezetek is, melyek függetlenek területi határoktól. VATIKÁN • Jólértesült körökben tartja magát az a vélemény, még a “L’Osservatore Roma­no” cáfoló nyilatkozata ellenére is, hogy a Vatikán vagyona jóval meghaladja a 12 milliárd dollárt. • VI. Pál pápa ezév novemberében lá­togatást tesz a Pilippi-Szigeteken és Ausztráliában, majd jövőre a vasfüggöny mögé, Jugoszláviába készül. Egyedül Gál. 5:1—6. Kimondhatatlanul gazdaggá tette a re­formáció a világot, nemcsak azért, mert visszaadta és az ember kezébe adta az Isten akaratát kifejező igét, de azért is, mert döntés elé állította a keresztyén­­séget. A reformáció nem emberi mű, még ak­kor sem, ha a XVI. századból Luther alak ja toronymagasan emelkedik ki kortársai közül. A történelmet formáló Isten szólí­totta meg Luthert és adott megbízást, hogy mint eszköz cselekedjék. Luther nem tett mást, minthogy magasra emelte a Bibliát, széttárta s rámutatott arra a szeretetre, mely testté lett Jézusban. Pál apostol tömören fogalmaz, amikor a galáciai levélben elénk tárja a keresz­tyén ember szabadságlevelét. Luthernél ezekre a versekre nagy hangsúly esik, amikor azt mondja: mi a szabadság népe vagyunk! Ez nem álom, nem képzelődés, befejezett valóság, drága kincs, ami a mienk. Félre hát a régi szokásokkal, félre minden emberi erőlködéssel, egyedül hit által, Krisztus ingyen kegyelméből igazul­­liat meg az ember. Két út között kellett választani, vagy Lelkész! naplómból (Folytatás a 4. oldalról) pihenésre, óh milyen borzasztó volt hordozni ezt a titkot egyedül felesé­gemmel és később milyen nehéz volt a reménykedő édesapánknak és test­véreimnek arcáról lelopni a remény­ség pírját, hogy ők is készüljenek el az elválásra. Milyen nehéz volt szót­­lannak lenni akkor, amikor édes­anyám halálsejtelmében tőlem várta, kérte a bátorító szót. Az orvosprofesz­­szor, amikor Szegeden hirtelen rosz­­szul lett, azt tanácsolta, hogy ha Rozs­nyón akarjuk eltemetni, hősi halott fia mellé, sürgősen szállítsuk haza. Gyorsvonaton feleségem kisérte Mis­­kolcig, ahol Rozsnyóról húgom mentő­autóval várta és vitte haza meghalni, 64 éves korában. Pár hét múlva volt a temetése. Az orvosi diagnózis majd­nem napra számítva pontos volt. . . Mikor elindult Szegedről vele a vonat, befelé tomboló viharral záporozott a könnyünk. Ha reágondolok, ma is ér­zem ennek az elválásnak észbontó kínjait. Milyen nehéz volt megtanulni a legnehezebb imádságot, amelyben arra kérjük Istent, hogy szeretteinket vegye magához csendes álomban, a hit által a régi úton jár s a törvény és előírások paragrafusai között tengeti életét megkü­­tözötten, vagy Krisztus mellett dönt és a hit útjára lép. Pál nagyon komolyan fi­gyelmeztet: ne térjetek le a Krisztus út­járól. Aki a törvény mellett dönt, annak meg kell tartania az egész törvényt. Aki Krisz­tus mellett dönt, annak a számára nincs törvény, nincs érdemszerző cselekedet, an­nak elég a hit. A keresztyén szabadságban élő ember­nek szeretetben munkálkodó hite van! Szabadsága van jót cselekedni ember­társaival és segíteni a közösség érdeké­ben, minden szolgálatában. A keresztyén szabadság tehát azt jelen­ti, hogy szabad vagyok a Krisztusban, aki az Ó halála által bünbocsánatot szerzett és ingyen kegyelemből üdvözít. Szabad vagyok a jó cselekvésre embertársaim felé is. Hálaadó szívvel köszönjük meg Isten­nek a reformációt és hirdesse életünk, hogy méltó utódok vagyunk, akik tudnak élni a nekik adott szabadsággal. K. O. halál kínjai nélkül. Alig értem haza, másfél óra múlva cseng a telefon és a klinikára hívtak haldoklóhoz, úrva­csorát adni. És csodálatosan a haldok­ló nő szintén méhrákkal volt beteg. Mennyire világos volt ebben is Isten kegyelmének vigasztaló szándéka. Mi adott erőt? Az a felséges hit, hogy “mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. . .” ♦ Édesapám életének utolsó éveit Sajó­­gömörön, húgomnál töltötte, aki ott elemi iskolánk igazgatójának volt a felesége és egyben tanító-kollegája is. Amikor a hírhedt Kassai Program során összeszedték a magyarokat, reá­juk is rákerült a sor. Karácsony éjje­lén kis kézi csomaggal vitték őket a tornaijai állomásra, fűtetlen teherva­gonba rakták és Budapestre szállítot­ták. 87 éves édesapám — mire Pestre értek — tüdőgyulladást kapott. Fiam azonnal maga mellé vette és a klini­kájukon kezelte. A tüdőgyulladásból ugyan kigyógyult, de a láz megviselte öreg szívét és amint fiam írta akkor: “úgy aludt el, mint egy leégett gyer­tya ...” A hit mellett vigasztalásom ma is az, hogy unokája fogta le sze­meit az örök álomra!

Next

/
Thumbnails
Contents