Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1970-04-01 / 4. szám
ERŐS VÁR 5. oldal megtanítja az ellenséget sírni, jajgatni, hanem az, hogy vallják: ennek én vagyok az oka! Elpártoltam Istentől, Isten is elpártolt tőlem. Jártam az Istentől való függetlenség útján, most azt eszem, amit főztem. Magamat siratom, mert minden a bűneimnek a következménye. így alakult át a bosszú zsoltára a bűnbánat zsoltárává. Eeájött ez a nép: nincs hazám, templomom, szabadságom, de bűnöm az van! Bűnömnek következménye, hogy szemeim előtt a templom nélkül felnőtt új nemzedék kezdi nyelvét elfelejteni, az igazi Isten helyett bálványisteneket imád s a beolvadás feltartóztathatatlan áradatában porlik-porlik, míg egyszer egészen elenyészik bennük népük múltja. Ézsaiás próféta azt hirdeti nekik: “.. . a régiek ingyen sem említtetnek, mégcsak észbe sem jutnak.” A bűnbánó népnek hirdeti Isten kegyelmét: Isten megbocsátott néktek! A megbocsátásnak következménye még nem látható, még itt vagy Babilonban, még nem tudsz, vagy nem mersz hazamenni, még nem jelent meg a királyi engedély, hogy Nehemiás összeszedheti népét, még nem épülhet meg a régi templom, még bűnben él az otthonmaradt nép is — de a kegyelem már a tiéd! Egyszer meg fogod látni az új eget és új földet, de már ma a tiéd a kegyelem, a teljes kegyelem! Nem az, amely úgy gyakorolja az amnesztiát, hogy a nyilvántartásban azért ott maradnak bűneid, csak a büntetést engedi el. Az az amnesztia a tiéd, amelyből kitörültetik a bűn. Ezékiel próféta ezt úgy fejezi ki, hogy Istennek legnagyobb kegyelme az, amikor emlékezés többé nem lészen reá. Hát nem olyan ez, aminek örülni lehet és örülni kell? Nem hiába mondja a 32. zsoltár: Boldog ember az, akinek bűne megbocsáttatott, vétke elfedeztetett, akinek az Úr többé bűnt nem tulajdonít!” ÖRÜLJÜNK ISTEN TEREMTŐ EREJÉNEK! Ez Ézsaiás szerint egy másik örömforrásunk. A 18. versben így bíztat Isten Lelke: “...örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek . ..” Tudod mit jelent az, hogy Isten teremtő Isten? Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy Ő a semmiből is tud teremteni valamit. A káoszból, zűrzavarból rendet, világot, kozmoszt teremtett és a sötétségből felragyogott a világosság. A világteremtés Isten mindenható munkája, de ez nem jelenti azt, hogy utána visszavonult a világtól s azóta a maga mennyei dicsőségében él s engedi, hogy a világ hadd forogjon keserű levében. A teremtés története azért csodálatos evangélium, mert Isten mindent azért teremtett a világra, azért folytatja teremtő munkáját: hogy nekem örömöm legyen! Én érettem, az én örömömre teremtett mindent! Ez pedig azt jelenti, hogy egyszer minden jóra fordul körülöttünk és bennünk. A régiek elmúlnak és újjá lesz minden. Új ég, új föld és rajta új ember lesz!! Hát lehet ennek nem örülni?! Ne mondd erre azt, hogy ez mind igen szép, de vájjon mikor lesz ez? Mert erre csak egy felelet van: amikor Isten majd jónak látja! ... De nékünk addig is hinnünk és remélnünk kell ezt! Újra hangsúlyozom, hogy akkor, amikor ez a prófécia elhangzott, még nem volt királyi parancs, mely megengedi a zsidók hazatérését. Akkor még nem volt templom, még üszkös volt Izráel országa, az otthonmaradt nép elegy-belegy népség volt, de egyszer mégis hazamehetett a nép, hozzáláthatott országa építéséhez és eljött a nagy ünnep is, amikor mindenki örülhetett Isten teremtő hatalmának, kegyelmes szeretetének. Hogy mikor? Jézus mondotta: “Nem a ti dolgotok tudni az időket és alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyezett” (Csel. 1:7). Ránk csak az tartozik, ami van. Miénk a hit, hogy ez így lesz. Hogy mind jó amit Isten tészen, még akkor is, ha nem látjuk, majd csak 1945-1970 ÚRISTEN, aki magyarnak teremtettél bennünket és belelátsz szívünkbe, megérted milyen érzések vannak a lelkűnkben, amikor keserűen panaszoljuk, hogy nemzetünket 25 éve tartja rabláncra fűzve az idegen elnyomó erőszak. A költő szavaival elismerjük, hogy “bűneink miatt gyúlt harag kebledben”, mégis, mi hazátlan magyarok letiport népünk milliói nevében könyörgünk: hallgasd meg segélykiáltásunkat, vond vissza ostorozó ELVESZETT ISKOLÁINK A Magyarországi Evangélikus Egyház 1941-ben (az ideiglenesen visszatért országrészeket Í3 beleértve) 807 nevelő intézménnyel rendelkezett. Ezek között volt: 7 óvoda, 474 elemi iskola, 287 általános továbbképző iskola, 13 gazdasági továbbképző, 3 polgári, 1 kereskedelmi, 14 gimnázium, 3 líceum, 4 tanítóképző és 1 jogakadémia. Az 1948-as Egyezmény egyházi iskoláinkat elvette, államosította, illetve megszüntette. egyszer, mikor a hit látássá válik s beigazolódik, hogy a hívőnek volt igaza, akinek hitét Isten igazolja! Örülj hát annak, hogy van hited, örülj, hogy van reménységed Jézus Krisztus által. Hiszen Pál is azt mondotta: “A reménységben örvendezők legyetek!” Hol vagyunk mi még attól, hogy a fogságból kiszabaduljon a lelkünk?! Hol vagyunk attól, hogy új ég és új föld legyen körülöttünk, bennünk és új emberré legyünk az új földön magunk is?! Egyszer majd eljön, addig pedig gazdagok vagyunk, mert miénk a hit, a reménység, elvelietetleuül a miénk! Ennek örüljünk! (dr) ELTÉVEDT EMBER Korunk emberére az összezavarodottság őrzése jellemző. Értelmi erejében naggyá nőtt, szívében mégis reszkető gyermek. Nagy tudományával eltévedt a világ útvesztőiben. Ijedten várja, mit hoz a holnap. Örökségképpen jutott ebbe a helyzetbe, amikor elhagyta az Istent, vagy meglazította a hozzá fűződő kapcsolatát. Életét csak a Krisztushoz való visszatéréssel teheti rendbe. — A világ zűrzavarában ma is boldog az Urat félő és neki engedelmeskedő ember. (Vatai László: A 20. század második felében.) ÁPRI LIS 4 kezedet, elégeld meg a büntetést, szabadíts meg a szolgaságból. De, hogy ez meglehessen, azt is tudjuk, hogy nemzeti bűnbánatot kell tartanunk. Azután irgalmadból formálj bennünket át, teremts újjá a Jézus Krisztus által, hogy igazán a Te néped legyünk és végre minden magyar egyedül a Te Szent Fiadban találja meg Megváltóját. Hallgasd meg könyörgésünket az Ő érdeméért! Ámen. NINCS IDŐNK? — Sohasem a leginkább elfoglalt emberek azok, akiknek nincs idejük. — Ha kevés csomagolni valóm van egy utazás előtt, akkor sok értéktelen dolgot is beteszek a kofferba. — így van sokszor azokkal is, akik azt állítják, hogy soha sincs idejük, egész napjuk elfoglalt. — Vizsgáljuk csak meg, nem értéktelen terhek okozzák-e, hogv “nincs időnk”. (tí)
