Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)

1970-03-01 / 3. szám

XXXIV. ÉVFOLYAM 1970. MÁRCIUS 3. SZÁM HÚSVÉT ÜNNEPÉN Én vagyok az Élő, pedig halott voltam, és íme élek örökkön-örökké, és nálam van­nak a halálnak és a pokolnak kulcsai. Jel 1:18. A Húsvét az az ünnep a keresztyén ember életében, amikor a legtöbb fény világítja meg az arcát. Valaki egyszer azt mondotta, hogy a Kará­csony a szeretet ünnepe, Nagypéntek a megváltás ünnepe, Pünkösd a Lé­lek ünnepe, de mindezeknek gyö­nyörű forrása Húsvét ünnepe — az élet ünnepe! A Húsvét a hívőnek az örökéletről beszél, de ez a beszéd betölti egész földi életét. A Húsvét az örökélet örömét adja a hívőnek, de ez az öröm már itt ezen a földön boldogan dobogtatja meg a szívét. A Húsvét az örökélet és az üdvösség reménységének az ünnepe, mégis az a csodálatos, hogy ez a reménység itt, ezen a földön teszi a hivő embert jó emberré, igaz emberré, az életet és a világot szerető és érte munkál­kodó boldog emberré. A Húsvét napfényében először is ez a szó világít: reménység! A hit mindig hordoz magával valamit ab­ból a nagyszerű ajándékból, amit úgy hívnak, hogy reménység. Hús­vét ünnepén a hivő ember ezzel a reménységgel néz a feltámadt és élő Jézusra, hogy Benne és Vele van üd­vössége■ Az örökéletnek ez a re­ménysége úgy be tudja tölteni a ke­resztyén embert, hogy földi napjai, földi útjai, otthona és munkahelye is egyszeribe megtelik a reménység szépségével. A Húsvét napfényében másodszor ez a szó világít: öröm! A hivő ember mindig örvendező ember. Örvendező azért, mert az élő Jézus Krisztussal járva mindig és mindenütt megta­lálja és meglátja az élete értelmét, szépségét, a feladatát, a szolgálat­nak szerepét. A húsvéti ember min­dig örvendező ember. Olyan ember, akit éppen erről lehet megismerni, hogy nyugodt, megelégedett, vidá­man előre néző, másokat is megvilá­gító, örvendező ember. A Húsvét napfényében harmad­szor ez a szó világít: lendület! Aki egyszer nyugodtan végigolvassa Jé­zus élete történetét, annak meg kell látnia, hogy Jézus élete mindig tele volt mozgással, haladással, munká­val, az élet soha meg nem álló, lob­banó lendületével. Valahányszor em­berek kerültek a közelébe, Ö mindig ezt mondta nékik: menjetek és így cselekedjetek! Gyógyító és szolgáló élete nem tétlen ténfergésre tanítot­ta a tanítványokat, hanem sürgető feladatokra, szolgálatokra, munkára, szóval mindarra, ami az életet előbb­re viszi, megszépíti, értelmessé és többé teszi. Húsvét ünnepe így teszi az embert élővé — az élő Jézus mellett! —h —s FELTÁMADÁSI ZSOLTÁR (16. zsoltár) Dávid költeménye Őrizz meg engem, Istenem: nálad keresek menedéket, így szóltam az ŰRhoz: te vagy Uram, egyedül te vagy minden javam! A földi “szentekben”, a “felségesek­ben” semmi örömöm nem lelem. Megszaporodnak azok fájdalmai, akik más isten után futnak — nem áldozok nekik vér-áldozatot, nem veszem ajkamra nevüket. Osztályrészem az ÜR és poharam: te tartod kézben sorsomat. Kedvezett a mérőkötél: ugyan szép örökség jutott nékem. Áldom az ÜRat, aki tanácsolt — még éjjel is oktat engem bensőm. Szemem az ÜRon: előttem áll, jobbomon ö van: meg nem rendülök. Ujjong ezért szívem, lelkem örvende­zik, bizton élek én, mert nem vetsz oda engem az alvi­lágnak, nem hagyod, hogy híved rothadást lásson. Te tanítasz engem az élet ösvényére, túlárad az öröm, ahol te vagy, jobbodon örök a gyönyörűség. Fordította: Bodrog Miklós NiNcseH m mew redvQnA&an A FELTÁMADOTT KRISZTUSBA VETETT HITTEL BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPLÉST KÍVÁN A SZERKESZTŐSÉG

Next

/
Thumbnails
Contents