Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1969-10-01 / 7. szám
2. oldal ERŐS VÁR tenvefy, Az emberi élet nem a lélekzet vétele, hanem szakadatlan tervezés és munka, abban a reményben, hogy terveinket Isten valóra is váltja. Ezért pedig állandóan imádkoznunk és dolgoznunk kell. Lapunk szerkesztőjével együtt legközelebbi tervünk az, hogy az amerikai magyar evangélikusok kezébe Istenhez vezető ÁHITATOS KÖNYVET adjunk. A magyar igehirdetők közül a legáldottabb munkát Túróczy Zoltán győri lelkész, majd tiszakerületi püspök, később pedig mint a dunántúli egyházkerület püspöke végezte. Titkárának 1950 március 8-án kelt, hozzám intézett levele így ír ezekről az evangélizációs összejövetelekről: „Nem vagyok az egyház lelki ellágyulásának az embere, mint te sem. A történelmi egyház történéseinek, a való életnek az embere vagyok, mint te is. De nem tudom meghatottság nélkül nézni és élni, ami most közöttünk és velünk történik. Szeptember óta járja Zoltánunk szombat— vasárnap a gyülekezeteket, evangélizációs napokat tartva, az Igét hirdetve. Már kevés a vasárnap és hétköznapra is tesznek összejöveteleket. Le vannak építve a külsőségek, a régi fények, de annál jobban ragyog az emberek szíve és lelkűk éhes az Igére. Minden kiszállás nagy lelki élmény számomra s mindenki számára.” Ugyanakkor Túróczy Zoltán ezt írta nekem: „Csak csodálkozva tudjuk mondogatni és elmélkedve szemlélgetni, hogy mily nagy dolgokat cselekszik az Úr! Nagy öröm számunkra az, hogy az ébredés szele átcsapott a férfiak területére is. Az elmúlt hónapban három konferenciát tartottam a dunántúli egyházkerület területén a presbiterek és laikus munkások számára. Ezeken a konferenciákon nem volt semmi egyházpolitika. Még az egyház anyagi kérdései sem kerültek elő s a presbiterek ideálját és kötelességeit sem feszegették. Három napon keresztül nem csináltunk egyebet, mint Isten igéjét tanulmányoztuk. Az egyiken kétszázharmincan voltunk, a másik kettőn 110—125 hallgató volt. Amikor annyi férfitorok elkezdte zengeni énekeinket, megremegett bennem a szív, s mindig ez az ige zsongott bennem: „ .. .olyan, mint a nagy vizek zúgása”. Tudom, hogy te sem tudtad volna másképpen hallgatni”. Hála legyen Istennek, hogy Túróczy Zoltán, mostmár nyugalmazott püspök kérésemre beleegyezett abba, hogy összegyűjtött igehirdetései nyomán egy áhítatos könyvet adjunk ki, az általa megszabott formai feltételek mellett. Ezeket az igehirdetéseket — a szerzővel egyetértésben — rövidített alakban hozzuk, mégis a lényeges tanítás, T. Z. „ízével” bennük van. Az áhítatos könyv címe: NE FÉLJ! Ára: 3 dollár. Isten után olvasóink kezébe van letéve a megjelenés lehetősége. A kérdés: ezer olvasónk közül akad-e legalább 400 olyan, aki hajlandó a könyvet megrendelni. Csakis így sikerül a könyv kiadása. Arra kérjük olvasóinkat, hogy az alábbi szelvényt legyenek szívesek pontosan és olvashatóan kitöltve az ERŐS VÁR szerkesztősége címére beküldeni! Egyed Aladár Kivágandó és beküldendő: ERŐS VÁR P. O. Box 02148 CLEVELAND OH 44102 A NE FÉLJ! e. áhítatos könyvet megren delem. Mellékelem a könyv árát: 3 dollárt. Tudomásul veszem, hogy kevés számú meg rendelő esetén a könyv nem jelenhet meg és beküldött pénzemet visszakapom. Név: .......................................................................................................... Utca: .......................................................................................................... Város: ..................................Állam..........................Zip Code............ OKTÓBER 6. "DIES IR AE,DIES ILLA" — a haragnak, bosszúnak napja... Mert valóban az volt. Egy szörnyű tragédiának borzalmas kezdete. Egy szép, dicső kornak — mint rövidéletű üstökös felvillanó fényének — gyászos záróköve. Egy válságos, szenvedésekkel telt időszaknak vérrel borított küszöbe. Ez volt a százhúsz év előtti, 1849. október hatodika. Ez ismétlődött meg oly végzetszerűen 1956-ban! A nemzeti gyásznak és megrendítő katasztrófának feledhetetlen emléknapja — mindamellett is az áldozatkészségnek és a honszerelemnek felséges apotheozisa: ez most nekünk s ez marad örökkön örökké október hatodika. Történelmünk évkönyveiben féltékenyen őrizzük azt a fekete lapot, melyen október 6-ának szomorú eseményei vannak feljegyezve, mint a legszentebb, legdrágább ereklyét. Az a sötét lap a kegyetlen megtorlásnak, az aradi tizenhárom szörnyű megaláztatásának a tragédiáját beszéli el. Az a piros vér — honfi vér az — a haza szeretetének a legmagasztosabb megnyilvánulásáról tanúskodik. Azért kellett annak a tizenháromnak megaláztatni, hogy bennük és általuk az Eszme felmagasztaltassék: ez október hatodikának és minden nemzeti gyásznapunknak a jelentősége! Kiss Samu Luther diadaléneke Fortuna Santini (+ 1862) Bach és Haendel egyházi műveinek olasz szövegfordítója egyik szerzetes barátjának ezt mondotta: Luther Erős vár című diadal-énekénél nem ismerek hatalmasabb, megragadóbb éneket. Úgy szól, mint a mennyből jövő harsona. Mikor barátja így dorgálta: „Római katolikus létedre, hogy beszélhetsz így?...”, Fortunata ezt válaszolta: „Az egyház csak addig választhat el bennünket, amíg a földön élünk. Ha odaát a mennyben Luthert meglátom, szívből kezet szorítok vele, mert ott már nem lesz válaszfal közöttünk.”
