Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1969-10-01 / 7. szám
EROS § Tlev Cábor Brachn 2856 Ess* Bl m104 GLEVELäHD Oft \ AMERIKAI MAGYAR EVÄN s USOK LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM 1969. OKTÓBER 7. SZÁM FOLYTATÓDÓ REFORMÁCIÓ: VAN-E SZÁMOMRA KEGYELEM ? Könyörülök azon, akin könyörülök és irgalmazok annak, akinek irgalmazok. Azért nem attól függ, aki akarja, sem attól, aki fut, hanem a könyörülő Istentől”. (Róma 9:15.16.) Amikor a kegyelem kérdése — mint a reformáció központi tanítása — áll elibénk, keserűen kérdezzük: hol vannak azok az emberek, akik számára üdvösségük volt a legfontosabb? Hol vannak evangélikus egyházunkban, Luther népe között a Luther utódok, akik számára az élet legfontosabb kérdése ez: hogyan nyerhetem el Isten kegyelmét? Pedig az üdvösség kérdése nem halasztható. Nem a halálon túl dől el, az örök élet már itt a földön kezdődik. Üdvösségem nemcsak lesz, hanem van! Mit mond az üdvösségről az Ige? Az üdvösséghez nem elég az akarat. Pál mondja: „nem azé, aki akarja”. Isten akaratán fordul meg s nem az én akaratomon. De így mit csináljunk a Biblia imperatívuszaival: „Térjetek meg”... „Kövess engem”.. stb. Ezek a parancsok mind az én akaratomat akarják mozgósítani. Miért, ha az akarás nem segít? A Biblia tanításai is meghökkentenek minket ebben a tekintetben. Pál a filippi levél második részében azt mondja: „Isten az, aki munkálja mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből”. A mi akarásunk önmagában tehetetlen, nem segít. De Isten nem az erőszak Istene, Ö nem fogja betörni szívünk ajtaját, ha elzárkózunk előle, ö csak kéri a bebocsáttatást — vagyis Isten csak az én hozzájárulásommal tud engem üdvözíteni. Az üdvösség tehát nem a mi munkánk, hanem Isten ajándéka. Kárhozatba való jutásomért azért mégis egyedül én vagyok a felelős, mert én zárkózom el az Űr elől. A futás sem elég az üdvösséghez, az sem használ semmit. Nem elégedhetünk meg a mennyei honvággyal, szentimentális ábrándozással egy olyan ország után, ahol nem lesz sí rás, fájdalom, betegség, gond. A bábel-torony, akármennyire véres verejtékkel építi is napról-napra az emberi akarat, nem ér fel az égig. Innen a földről a mennybe nem vezet az út, csak onnan felülről ide. Az akarat semmit sem ér, a futás semmit sem segít. A könyörülő Istenen fordul meg minden. Vagy kapok kegyelmet s akkor minden el van intézve, vagy nem kapok kegyelmet s akkor el van intézve a vesztem. Igen kemény igazság ez, de Pál így látja: ez az igazság. Most személyesen kérdezem: hogyan lesz a kegyelem az enyém? Mit mond az igazmondó Isten? „Könyörülök azon, akin könyörülök és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek.” Ez Isten felségjoga. Ebbe nem szólhat bele senki. Isten kegyelmét nem lehet megvásárolni. Az első oltártól kezdve, melyet az első emberpár épített, az emberiség áldozatainak a tömegét tette az oltárra, de nem segített! Ide tartozik az ember megszentelődési próbálkozása is. Istent nem lehet megajándékozni, hiszen minden az Övé. Isten kegyelme ki sem érdemelhető! A kegyelem mindig bűnbocsánat azzal szemben, akivel Isten kegyelmet gyakorol, bár az illető érdemtelen reá. Ne mondd, hogy ez egy „rettenetes Isten”... egy „kényúr”. Isten nem olyan, amilyennek mi képzeljük, hanem amilyennek kijelentette magát. Kérdésedre a feleletet ne magadban keresd, hanem a kijelentésben. Ez a szerinted „rettenetes” Isten azt is mondja: „ .. .az az Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.” (1 Tim. 2:3.) így válik világossá az, hogy Isten szabad kegyelme olyan lehetőség, amellyel eltávoztathatja fejünk felől az ítéletet: „hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örökéletet vegyen.” (János 3:15.) Ámen. • IMÁDKOZZUNK! Drága Megváltónk! Nyugtalan a szívünk üdvösségünk miatt: Hozzád futunk és térdenállva könyörgünk: mondd meg nekünk, mit cselekedjünk? Kérünk, tedd előttünk világossá, hogy Te már mindent elvégeztél érettünk és helyettünk a keresztfán, tőlünk csupán a hit háláját várod, mely mindent feláldoz azért, hogy Téged követhessen, ki vagy az út, az igazság és az élet, a mi örök életünk is. Ámen. T. Z. (Szemelvény a Ne félj! c. tervezett áhítatos könyből. Lásd az Ember tervez, Isten végez c. cikket a 2. oldalon.) !
