Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)

1969-01-01 / 1. szám

ERŐS VÁR 5. oldal tana”, "Egyháztörténete”, nemkülön­ben Fizély “Bibliatörténete” mind lehetővé tették, hogy magyar ev. gyermekeink ne jegyzetekből, ha­nem tankönyvekből anyanyelven ta­nulják hitük igazságait. Az iskolapolitikánál meg kell em­lékeznem lelkészeink olyan kultúr­­munkájáról, amit az iskolán kívüli nemzeti nevelés szolgálatában végez­tek. Szövetségünk belmissziói tevékeny­sége egyre élénkebbé, tágabbkörűvé lett. Ennek a célnak szolgálatába ál­lítottuk az ORGONASZÓ c. népla­punkat Endreffy János szerkeszté­sében és az EVANGÉLIKUS NAP­TÁRT Egyed Aladár szerkesztésé­ben. Idetartoznak az öreg Endreffy bibliai színdarabjai is. A Kosztolányi család tízezer koronás adománya pe­dig lehetővé tette, hogy hazai éne­keskönyvünket is kinyomassuk. Magam templomi hangversenyeket rendeztem minden nagyobb magyar evangélikus egyházunkban, amelyen orgona-triónk (Kudlák-Flégel-Egyed) is sok szolgálatot végzett el. Brünn­­ben, Pozsonyban, Prágában magyar evangélikus egyetemi hallgatóink ré­szére magyar nyelvű istentisztelete­ket, ifjúsági összejöveteleket tartot­tunk és felekezetközi úton diákmen­zákat állítottunk fel. Dr. Szilassy Béláné vezetésével szerveztük be le­ányegyesületekbe evangélikus leá­nyainkat és sok áldásos konferenci­át, evangélizációs összejövetelt ren­deztünk számukra. Közben a tornaijai hősöknapi em­léktábla felszentelésénél mondott be­szédem miatt izgatás címén perbe fogtak. Két református, két római katolikus lelkész, egy rabbi és Tor­naija város főjegyzője volt a tanúm, hogy a feljelentés hamis. Majd a feljelentő maga bevallotta a táblai bíró előtt (saját kezdeményezésére), hogy megbízás folytán hazudott. Minden hiába volt, a három hónapot le kellett ülnöm a rimaszombati fog­házban. De amivel ellenségeim rosz­­szat akartak, Isten azt jóra fordí­totta. A fogházban olvashattam a szegedi evangélikus egyház értesíté­sét, hogy egyhangúlag meghívott lel­készének. Egy hétre rá pedig a deb­receni ev. egyház másodfelügyelője levelét olvashattam, amelyben meg­kérdezi, hogy egy vasúti szerencsét­lenség következtében elhalt lelké­szük után, ha egyhangúlag meghív­nak, elfogadnám-e a debreceni lelké­­szi meghívást? A koronát pedig a tornaijai főszolgabíró (nácselnik) tette rá, amikor útlevelemért jelent­kezve belső irodájában a következő szavakkal búcsúzott el tőlem: "Tisztelendő úr! Nekem semmi ré­szem nincsen mindabban, ami önnel igazságtalanul történt, de én min­dig tiszteltem tiszta harcát fajtájá­ért. Adná az Isten, hogy szlovák egy­házainknak minél több ilyen, fajtá­ját védő és szerető papja lenne. En­gedje meg, hogy búcsúzóul megszo­ríthassam a kezét.” Istennek kegyelme és ennek a szlo­vák hivatalnoknak búcsúnyilatkoza­ta igazolt így és mindenért kárpó­tolt engem! Egyed Aladár Ma ! Erődet egy napra kérem. Uram, ma áldd meg életem, de csak azt add meg énnekem, amire ma van szükségem! Minden napnak más a terhe. Új gondot hoz minden új nap, s ma nem tudhatom, hogy holnap mit mérsz, Atyám, gyermekedre. De egyben bizonyos vagyok: megújuló hűségedben. Ma is az hordozott engem, s holnap is rátalálhatok. Ma légy velem Szentlelkeddel, hogy a kötelék, mely veled összeköti életemet, holnapig se szakadjon el! Hiszen irgalmas, hű kezed új meg új szabadítással szövi szüntelenül által napjaimat, életemet. Lépésről lépésre vezet. Minden gondom rávethetem, amíg egyszer megtehetem legutolsó lépésemet. *7unnteyei Sínedet vesi&ei Utam és holnapom Mögöttem semmi sincs. Előttem hóvihar. Előttem holt mező. Csontujjú néma fák. Mégis: nincs visszaút. Mögöttem semmi sincs, Mögöttem semmi sincs. Előttem ott megy Ö. Havas, nagy éjen át Nyomába léphetek Havas, nagy éjen át Nyomában járhatok. Ö utam, holnapom. Tűnik a félelem: Hiszen, ha Ö az út, Ha nyomát láthatom, A hova nem titok. Mögöttem semmi sincs. Mögöttem semmi sincs. Előttem ott megy Ö: Utam és holnapom. r Meditáció Bonhoeffer FOrgácS néhány során írod, hogy életünk ma nem lesz nagy-egész. Töredék marad. De megvillantod a vigasztaló remény-sugarat: Senki töredék-sorsát panaszra oknak ne tekintse ... Lehet a töredék szemétrevaló, semmitérő, de lehet századoknak drága kincse. Szavadat megpecsételte szíved vére. Hányán nézünk szent áhítattal vértanú életek csonka, mégis egész töredékére! # S esztendő elején most nézem az enyém. Hajszolt idő ez, zúgó sebes forgás! És szétforgácsolódunk. És nem lesz nagy-egész. Talán még töredék se ... csak forgács. De tudok Valakit, Aki a morzsát, dirib-darabot se hagyta veszni, földre ejteni. És én hiszem ... hogy Ö ... a forgáccsal is ... tud mit kezdeni!

Next

/
Thumbnails
Contents