Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)

1969-02-01 / 2. szám

5. oldal ERŐS VÁR EGYED ALADÁR ROVATA Az IGE és ÉN 2. AZ ÉLET KENYERE — János 6:30—40 — Az igerész egy beszélgetést jegy­zett jel a kapernaumi zsinagógából. A kenyércsoda után, amikor Jézust királlyá akarta választani a nép, Jé­zus elrejtőzködött a hegyen, estefelé pedig tanítványaival átment Kaper­­naumba, ahol a tömeg rátalált és folytatta az előző napi témát: Uram, add nekünk mindennap ezt a kenye­ret! Jézus itt a kenyérről való be­szélgetést átviszi a lélek síkjára s azt mondja nékik: Én vagyok az élet­nek kenyere . . . aki hisz bennem, meg nem szomjühozik soha.” Mit jelent ez a kép, hogy Jézus Krisztus az életnek kenyere és itala akar len­ni? Azt, hogy Jézus Krisztus a leg­főbb, legfontosabb életszükséglet! Az ember sok mindenről gondolja azt, hogy nélkülözhetetlen az élet számára. A létminimum azonban a kenyér és a víz. Itt Jézus a kenyér és a víz képében arról akarja meggyőzni hallgatósá­gát: én vagyok a legnélkülözhetetle­nebb életszükséglet, mert ezen a vilá­gon lehet élni civilizáció nélkül, kul­túra nélkül, ünnepi lakoma nélkül is, de Jézus nélkül nem lehet élni. Ő az egy szükséges! Sokan vannak, akik ezt az állítást megkérdőjelezik s hi­vatkoznak arra, hogy hány ember van a világon, aki nincs megkeresz­telve Jézus nevére s ha meg is ke­resztelték, vígan éli életét Jézus nél­kül. A tévedés azonban ott van, hogy nem minden halálos azonnal, ami az életre veszedelmes. Sok minden húzódik el nagyon sokáig, míg egy­szer nyilvánossá lesz, hogy Jézus Krisztus nélkül nincsen élet. Egy na­pon — kedves olvasónk — nyilván­való lesz számodra is, hogy Krisz­tus nélkül nincsen élet. Egyiknél már itt e földön, másiknál fenn az örök Bíró előtt. Miért várod, hogy Isten neked szemléltető oktatást ad­jon arról, hogy kenyér és víz nélkül a test, Krisztus nélkül pedig az em­beri lélek elpusztul? Ebben a képben az Ür Jézus azt is mondja, hogy ö ura akar lenni a hétköznapoknak is. A kenyér és a víz a hétköznapok asztalának elede­le és itala: ez nem azt jelenti, hogy a hétköznap asztala kevésbé fontos, mint az ünnepi asztal, azonban van mégis közöttük különbség. Jézus Krisztus számára végtelenül szomorú az, hogy Ő igen sokszor csak egy díszítő elem, csak ünnepi lakoma. Nagyon sok embernek csak ünnepi Jézus Kisztusa van, mintha hétköznapon semmi közük sem len­ne hozzá. Jézus pedig kenyér és víz; a hétköznap Ura is akar lenni. Mert az a Jézus Krisztus, akihez csak idő­szaki szeretettel fordulunk, vagy akit csak ünnepi érdeklődéssel aján­dékozunk meg, nem tud rajtunk se­gíteni, nem tud életet adni nekünk. Jézus belső viszonyba akar kerül­ni velünk. A kenyér nem a polcra, a víz nem a kútba való. A rajtunk kívül lévő Krisztus nem tud segíte­ni rajtunk. Csak a belénk költöző, bennünk élő és dolgozó, energiává váló Jézus Krisztus segít! Mint ahogyan nem segít az éhes embe-SVÁJC • Fennáll annak a lehetősége, hogy a r. k. egyház tagjává lesz a felekezetközi világkonferenciának. Ebben a testületben csak az egyes felekezetek globális szer­vei találhatnak tagságra. Ezidőszerint ti­zenegy felekezet vesz részt a konferencia munkájában, 500 millió keresztyént képvi­selve. • Barth Károly bázeli professzor halál­híre emlékezetünkbe idézi, hogy az ö ta­nácsára találtak Magyarországon “teoló­giai” megoldást a protestáns egyházak a kommunista államhatalommal való egyez­kedésre. A kialakult viszonyok hatására Barth Károly szerette volna tanácsát sem­misnek tudni, de akkor már késő volt. . . NÉMETORSZÁG • Az egyre erősödött politikai nyomás­nak engedve a kommunista fennhatóság alatt lévő ev. tartományi egyházak elsza­kadtak az össznémet Evangélikus Egyház­­szövetségtől ős önálló egyházszövetségben tömörültek. • Evangélikus és református egyházi ki­küldöttek tárgyalási sorozatba kezdtek egyházaik jövőbeni kapcsolata tekinteté­ben. ren a kenyér, csak ha megeszi és a víz, csak ha megissza. Azért va­gyunk sokan olyan erőtelenek, bá­gyadtak, mert van ugyan Krisztu­sunk, de az rajtunk kívül van. Ő pe­dig azt akarja, hogy költözzék be­lénk, mint kenyér és a víz s legyen belőle életformáló erő életünkben. Jézus Krisztusnak ez a beszélgeté­se mindnyájunktól megkérdezi: váj­jon Öt tartjuk-e legnélkülözhetetle­nebbnek, legfontosabb életszükség­letnek, olyan fontosnak, hogy sen­kiért és semmiért nem vagyunk haj­landók feláldozni Őt? Vagy csak olyan szükségletnek tekintjük öt, akit fel lehet áldozni szerintünk fon­tosabb életszükségletekért? Vájjon Krisztusnak van-e valami köze a hét­köznapjainkhoz, vájjon meghallgat­juk-e, amikor így szólalt meg szí­vünk ajtaja előtt: “Imé, az ajtó előtt állok, ha valaki meghallja az én szó­mat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz..."? Óh, bárcsak lehetne a mi Urunk számunkra kenyér és víz életforrá­sává! • Dr. Hanns Lilje hannoveri ev. püspök, az Ev. Világszöv. volt elnöke, tuberku­­lotikus megbetegedéssel szorul kórházi ápolásra. • A Thüringiai Ev. Egyház zsinata jó­váhagyta lelkésznők szolgálatba való ál­­líthatását. IZRAEL • Az Ev. Világszövetség tulajdonában lévő birtokon, melyen az Auguszta Vik­toria kórház is áll, az Olajfák-hegyén, iz­raeli hatóságok katonai védelmi berende­zések építését kezdték meg. Az önkényes kisajátítás nyomán megindult tárgyalások eddig nem vezettek eredményhez. NORVÉGIA • Az új, borgi egyházkerület püspökévé Dr. Per Lonning esperest nevezték ki — szokatlanul bár, de az alkotmányos rend szerint, mivel a jelöltek közül ő kapta a legkevesebb szavazatot. Dr. Lonning az EVT uppsalai nagygyűlésén azon kevesek közé tartozott, akik megkísérelték az ame­­rikaellenes politikai határozatok élét tom­pítani. Összeállította: Bernhardt Béla AZ EGYHÁZ HÍREI

Next

/
Thumbnails
Contents