Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)

1969-02-01 / 2. szám

6. oldal ERŐS VÁR vitéz Nyíregyházy Pál Nyíregyháza. Mintha levegőjének bársonyos símogatását, méznek édes ízét érezném a számon, mikor nevét kimondom. Nyíregyháza és Nyírség. De sok rajongója, csodáló­­ja akadt. Már Bessenyey György, a délceg testőr ódát írt hozzá a bécsi udvarból. Móricz Zsigmond kötetei­ben rójja le iránta rajongását. Krú­dy Gyula a “nyíri pajkos”, udvarhá­zainak és cíviseinek krónikáját ke­rekíti ki könyveiben. Blaha Lujza de sokszor dalolt nyaralásai alatt sós­tói erdejének tölgyei alatt. Hányat, kiket említsek még hűséges barátai közül? Ennek a tájnak, homokbuckás ta­nyái és pocsogói között megbúvó vá­rosunknak volt a szülötte, szerelmese, polgára, majd polgárainak mestere vitéz Nyíregyházy Pál. Apai-anyai ágon keménykötésű, puritán gondol­­kozású, ősi lutheránus családból származik, melynek minden erénye eddigi életútján végigkíséri. Ősi templomunkkal szembeni központi iskolánkban sajátítja el a betűvetés nehéz mesterségét s amikor a pala­vesszőt tollal cseréli fel, azt a tol­lat azóta sem teszi le kezéből, fá­radhatatlanul forgatva minden, vá­rosunk kultúráját előmozdító, egy­házát segítő, történelmét megörökí­tő ügyben, s forgatja még most is, Kanadában. Kossuth apánkról elnevezett gim­náziumunkban jut el az érettségiig. Tanárai kedvence: "gyere ki felelni Pál-Pali-Palkó”. Vezetője a diákság­nak, elnöke, poétája az Önképzőkör­nek, szónoka a hazafias ünnepélyek­nek. Keményen sportol: Kassán a középiskolások versenyén rekordot javítva nyeri meg a futószámokat. A háborúban is kiválik: kitüntetései alapján tagja lesz a Vitézi Rendnek. Egyetemi évei után édesapja, a vá­rosi villanytelep igazgató-főmérnöke felviszi a Magisztrátushoz: "adjatok valami munkát a fiamnak, tudom, hogy meg lesztek vele elégedve.” Et­től nem kell jobb ajánlólevél. író­asztalt kap, megy felfelé a hivatalos létrán: fogalmazó, aljegyző, majd fő­jegyző. Hangját mindenütt hallani, beszédei sokáig visszhangoznak. Iro­dalmi társaságokat alapít és fejleszt, hírlapokban, rádióban szolgál, kör­jegyzői tanfolyamokat szervez és igazgat. Arany tollú főjegyző! Amikor régi polgármesterünk meg­hal, a város adósságokkal küzd. Ke­ménykezű ember kell ide — mond­ják a polgárok —, de olyan, aki sze­reti a várost! Megválasztják polgár­­mesternek. A spórolás nehéz évei következnek. Mégis fejlődünk las­san, egy-egy poros utcát kiköveznek, itt-ott új házak emelkednek, új szob­rok kezdik díszíteni a zöldpázsitú vadgesztenyefás, virágos tereket, de a már biztos irányban megindult fej­lődést megállítja a közeledő háború. Felsőbb parancsra hagyja el a vá­rost tisztviselőkarával együtt, sze­kérkaravánnak az élén a legutolsó órában. A családnak élnie kell vala­miből. Németországban az amerikai élelemszállító vonatoknál lesz rako­dó munkás. Az első napon alig bír hazavánszorogni, de másnap ismét folytatja. S mikor képességeit, szer­vező tehetségét a megszállók is meg­ismerik, rövidesen ismét íróasztal mellett ül: listázza, ellenőrzi a szál­lításokat. A kivándorlás is lassan megindul és Kanadába vándorol ki. Azóta is ott él feleségével, férjes le­ányával, unokáival együtt, fia pedig Dániában lett keresett mérnök. Egyházát itt is hűséggel szolgálta, mint a torontói gyülekezetünk több évig volt gondnoka. 75 kemény, sokszor keserves esz­tendő morzsolódott már le. Vénü­lünk. A régi kedves emlékek a szem­mel együtt homályosodnak. De Nyír­egyházy kezében újra ott a toll és vé­di vele Magyarország minden tiszta emlékét, igazát és hirdeti jövendőjét. Cikkeit ma is ezrek olvassák s aki olvasni kezdi, nem tudja abbahagy­ni. S ha a 75. születésnap olyan ke­veseknek megadatott fordulóján leg­jobb kívánságainkat itt is, az ERŐS VÁR hasábjain a régi szeretettel igyekszünk tolmácsolni, kívánhat­nánk-e neki, de barátainak, olvasói­nak is jobbat, szebbet: Pálunk, so­káig, de nagyon sokáig ne engedd még ezt a tollat kihullani a kezed­ből! Volt munkatársad Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia torontói közgyűlésén résztvett lelkészek és delegátusok egy csoportja. Állnak: Bernhardt Béla, Deteky Ágoston, Bell Bajos, Hefty László, Asbóth Gyula, Juhász Imre, Láng Ferenc. Ülnek: Weisz Jenó', Markovits Pál, Brachna Gábor, Ormai János és Sőregi Rezső.

Next

/
Thumbnails
Contents