Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)

1969-01-01 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM 1969. JANUÁR 1. SZÁM ASBÓTH GYULA: Visszajutni Isten vonzáskörébe! Az Apollo-8 űrhajó utasai a Földtől olyan messze, a Holdhoz olyan közel kerültek, amilyenre emberi lény még eddig nem volt képes. Ebben a mesz­­szeségben és közelségben rejlett vég­zetük. Visszajutni a Hold halálos vonzásköréből a Föld vonzáskörébe! Megmaradásuknak ez jelentette egyetlen életfeltételét. Visszajutot­tak, hazaérkeztek. Isten kegyelme bátorságukat, tudásukat sikerrel ko­ronázta. Más értelemben, de hasonló módon a mai emberiséget is ilyen vonzás­köri veszély fenyegeti. Az Isten von­zásától még egy nemzedék sem sza­kadt el olyan messze, az Anyag von­zásába egyik sem szédült bele olyan mélyen, mint a mienk. A bűn az embernek Istenhez és a világhoz való viszonyát a bűneset óta szüntelenül rontja. Ezért a történe­lemnek egyetlen korszaka sem mond­ható teljesen istenesnek. A világban mindig is voltak az embereket Isten­től elszakítani törekvő anyagelvű irányzatok. Az elvilágiasodás azon­ban sohasem veszélyeztette az ember méltóságát, személyiségét, istenké­­pűségét olyan mértékben, mint ma­napság. A materiálizmus, az anyagi javak imádatának a szelleme, ma mindent eláraszt. Lankasztja, elcse­­nevészesíti a vallásnak, erkölcsnek, kultúrának az embert alakító erőit. Az élet minden területéről kiszorítja a hit befolyását. Az anyagi javak szeretete észvesztő módon befolvá­­solja a modern ember gondolkodás­­módját, életfelfogását, ember- és vi­lágértékelését. Nemzedékünk egyre kábultabban kering az Anyagnak az emberből lelket kiégető vonzásköré­ben. Ez az anyagias korszellem bi­lincsbeveri a lelket. Kiölti a szerete­­tet. A pénz, mint az anyagi javak jel­képes kifejezője, korunk legbódítóbb rögeszméje. Ebben a rögeszmés gon­dolkodásban csak az létezik, ami pénzzel mérhető. Az emberek egy­másban nem azt keresik, ami őket emberré teszi: a szeretetet, szelle­met, értelmet, tehetséget, lelket. Mindez nem érdekli őket. Csak arra kiváncsiak, mennyi pénze, milyen új kocsija van a másiknak, mennyit ke­res. Eszerint mérik meg egymás ér­tékét. Ez az emberértékelés ma vi­lágmérték. Az ilyen értékeléssel az ember elveszíti emberi méltóságát, embervoltát. Árucikké züllik. így minden eladóvá válik: hűség, becsü­let, lelkiismeret. Ez a mindent anya­gi haszna szerint becsülő gondolko­dásmód a határtalan önzésnek nyit kaput. Mivel a szeretet meghidege­­dik, s csak az egyéni érdek számít, az emberek elidegenednek egymás­tól, érdektelenné lesznek minden iránt, ami életüket lelkileg is gazda­gabbá, boldogabbá tehetné. • A technikai találmányok, a gomb­nyomásra működő gépek özönével árasztják el világunkat. Hihetetlen módon megkönnyítik az ember .kül­ső életét. Csodálatosan átalakul kö­rülöttünk a világ. Ez igaz. De ember­voltunk vesztére alakult át, mert még az a kevés kis szeretet, jóság ad­ta bensőségesség, melegség is kipusz­tul belőle, ami eddig benne volt. Soha annyi fásult lelkű, örömtelen, üres szívű ember nem élt még a föl­dön, mint korunkban. Olyanok, akik­nek mindenük megvan: kincsük, tu­dományuk, hatalmuk — unottan, boldogtalanul ődöngenek a világban. Szemléltetik a ma is örökérvényű bibliai igazságot: mit használ, ha az ember mindent megnyer, de a lelké­ben kárt vall. A világ egy óriási boldogtalanságot árasztó nyomortanyává lesz minden gazdagsága ellenére, ha az emberi­ségből kivész a lélek, elsorvadnak annak gyümölcsei: a szeretet, jóság, szelídség, békesség, béketűrés, mér­tékletesség. Ezek nélkül az emberek nem tudnak egymással megférni sem a családi, sem a társadalmi közössé­geken belül, sem a nemzetek közöt­ti viszonylataikban. Az Istentől eltávolodó, az érintke­zést vele megszüntető, az anyagimá­datban elmerülő életút pusztuláshoz vezet. Felőröl minden közösséget. Ez a gyűlölködő, széthulló mai emberi­ség katasztrófába zuhan. Ne felejt­sük el: a legjobban irányítható ra­kéták a teljesen rosszul irányított emberek kezében lehetnek. Akkor mi vár a világra? A választ nem ne­héz kitalálni. • Nincs más megoldás: visszajutni Isten vonzáskörébe. Nem térben. Úgy nem lehet. Minőségben. Ügy, hogy mindjobban hasonlítunk hoz­zá, mindjobban alkalmazkodunk akaratához, mind több és több sze­retetet veszünk fel tőle. Isten úgy szereti az embert, hogy gyűlöli az őt megrontó bűnt. Nekünk is így kell szeretnünk egymást, hogy ugyanak­kor gyűlöljük mindazt a bűnt, szere­­tetlenséget, igazságtalanságot, jogta-

Next

/
Thumbnails
Contents