Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1969-01-01 / 1. szám
2. oldal ERŐS VAR lanságot, zsarnokságot, ami az embert, az emberi társadalmat megrontja, megakadályozza abban, hogy Isten akarata szerint fejlődhessék. Az emberi életnek nemcsak testi életfeltételei vannak, hanem lelkiek is. Ezek a lelki feltételek fontosabbak, mint a többiek. A léleknek hitből fakadó, szeretettel táplált fáján mindig terem annyi és olyan egészséges gyümölcs, amely táplálja az embernek nemcsak erkölcsi, hanem anyagi jólétét is. Ez a lélek mindig megtermi azt a pénzt, amire magunknak és másoknak okvetlenül szüksége van. A pénz imádata viszont kiöli a lelket, megmérgezi az embereknek egymáshoz való viszonyát. Isten szeretetének áramkörében az anyagi javakkal tudunk majd úgy élni, hogy azok nem zsarnokaink maradnak, hanem engedelmes szolgáinkká juhászodnak. Az Apollo-8 sikeres útja volt az elmúlt év legnagyobb történelmi eseménye. Imádkozzunk, az emberiségnek Isten felé s ezáltal az ember emberebbé tevő irányváltozásáért, megtéréséért, mostani anyagimádásának a vonzásköréből való kijutásáért. Imádkozzunk azért, hogy Krisztus megváltó erejével a civakodó, gyűlölködő nemzetek a szabadságnak, igazságnak, kölcsönös megértésnek békés útján egymásra találjanak ebben az esztendőben. Adja az Űr, hogy ez az Ő szeretetének vonzáskörébe visszajutásunk lehessen ennek az esztendőnek legnagyobb áldása! NÉMETORSZÁG • A keleti zónában lévő thüringiai Ev. Egyházban tartott ifjúsági véleménykutatás eredménye szerint a 14—16 évesek számára az Istentisztelet legfontosabb eleme a prédikáció, melytől irányítást, erősítést és vigasztalást várnak. A megkérdezett fiatalok egyharmada sorrendben inkább a közös imádkozást, majd az úrvacsorázást, s magát a szertartást tartotta lényegesnek. • Dr. P. Krummacher pomerániai ev. püspök a keleti zónában uralkodó helyzetből azt a tapasztalatot vonta le, hogy a keresztyéneknek ismét meg kell tanulniok a szórványban való életet, hogy megbirkózhassanak az idegen környezet kísértő befolyásaival. EGYED ALADÁR ROVATA ÜZ IGE és ÉN 1. AZ EGYHÁZ SZOLGÁLATA A VILÁGBAN — 2 Kor. 4:1-7 — Ennek az igerésznek az üzenete az egyház felé ez: Isten szolgálatában vagy! Ez az üzenete az egyházat alkotó egyes hívek számára is: szolgálatra rendelt minket Urunk! Ezt nem szabad keserű szájízzel venni tudomásul, hanem úgy, amint az ige első verse mondja: “amikor szolgálatban vagyunk, akkor kegyelmet nyerünk”. Jézus egyszer azt mondotta tanítványainak: én olyan vagyok közietek, mint aki szolgál! Mikor az utolsó vacsora alkalmával a lábmosás szolgálatát egyetlen tanítvány sem volt hajlandó vállalni s elvégezni, akkor Jézus azt önként vállalta. Kegyelemnek tartjuk-e mi a szolgálatot magunkra nézve? Vagy csak sorsnak tekintjük, a történelmi helyzet szerencsétlen alakulásának? A mai helyzetben sokszor kérdezzük csüggedten: mi lesz velünk, nemcsak mint egyházzal, hanem mint egyes hívővel is? Mi nem csináltunk forradalmat, nemcsak azért, mert más a lelkületűnk, hanem azért sem, mert a mi Urunk nem volt forradalmár. Sorsunk hordozásának megoldása nem a szervezkedés uralomra jutása, hanem az igának alázatos vállalása. Jézus Krisztus engedte, hogy Ö kiszolgáltatott legyen a világon. A prédául odadobott Krisztus egyháza sem kívánhatja az egyház Urától azt, hogy neki más és jobb sorsa legyen, mint az Ö Mesterének. Az ige arra figyelmeztet bennünket, hogy ne csüggedjünk, mert az egyház, mindaddig, amíg egyház ezen a földön, mindig szolgálni lesz kénytelen. Nem csüggedünk el, hanem — így folytatja az ige — lemondunk a szégyen takar gat ás ár ól, mint akik nem járunk ravaszságban. Az egyház bűnbánatának őszintének kell lennie, mert csak őszinte bűnbánattal tudja békességgel hordozni a szolgálat igáját. Mi is az a szolgálat, amire kegyelemből rendeltettünk? Az 5. versben ezt olvassuk: "Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat pedig mint szolgáitokat a Jézusért.” Két prédikációról van szó ebben a versben. Az egyik a SZÓBELI IGEHIRDETÉS, a másik a SZOLGÁLATBELI BIZONYSÁGTÉTEL. A szóbeli igehirdetés nyilvánvalóan nemcsak a papoknak a szolgálata. Péter apostol világosan megmondja: “Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten saját népe vagytok...” (1. Pét 2:9) Az egyháztörténelemben az ébredési mozgalmak mind azt mutatják, hogy az ébredés mindig egy sereg úgynevezett “világi" embert mozgatott meg, akik ingyen vették és ingyen adták tovább az evangéliumot. Ezek nem valamiről, hanem mindig Valakiről beszéltek. Bizonyságot tettek Krisztusról. Mi az életnek ez a bizonyságtétele? Az erő megmutatása, hogy “Krisztussal mindenre van erőnk!” Van erőnk Krisztust szolgálni mindig és minden körülmények között is. Krisztus nem Ígérte, hogy szolgálatunk mindig eredményes lesz, de így is vállalnunk kell a szolgálatot. Pál apostol az igeszakasz 3. versében azt mondja, hogy ez a mi szolgálatunk: “leplezett”. Vagyis nem értik sokszor, nem tudnak vele mit kezdeni, csak a vállukat vonogatják, mi pedig égünk, mint a gyertya, akár látják, akár nem látják, akár leplezett, akár felfedezett a mi szolgálatunk. Mint ahogyan a világítótorony-őr gondozza a fényforrást a világítótoronyban, pedig nem lát tovább, csak pár lépésre a zúgó tengeren, sejtelme sincs arról, hogy míg ő gondozza a fényt, a sötét tengeren hány hajó találta meg e fény mellett az utat a kikötőbe. Isten minket most olyan iskolába Íratott be, úgyis mint egyházat, úgyis mint gyülekezetei, s mint keresztyén embert, amely ellen egyesek lázadoznak, van aki kegyelemnek tekinti, van, aki elcsügged, mert úgy érzi, hogy minden el fog veszni és van aki úgy néz reá: NINCS OK A CSÜGGEDÉSRE! A szolgáló Jézus lesz a diadal, aki előtt majd minden térd meghajol és minden nyelv vallja: a szolgáló Jézus Krisztus az Úr az Atya Isten dicsőségére!
