Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)
1968-11-01 / 8. szám
4. oldal ERÖSSVÁR AMERIKAI MAGYAR. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Az Amerikai Evangélikus Egyház Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre. Pőmunkatárs: Egyed Aladár “ERŐS VÁR” (“MIGHTY FORTRESS”) P.O.Box 02148, Cleveland, Ohio 44102. Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued monthly October to May, bi monthly in June/July and Aug./Sep. No. 8. (117) Vol. XXXII. NOVEMBER, 1968 Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: "ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 _____CLEVELAND. O. 44102_ Az "ERŐS VÁR" előfizetési díja egy évre csak 3 dollár. Szíveskedjenek a lejárt előfizetéseket késedelem nélkül beküldeni a fenti címre. _______ Ea nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetntlen úiságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelm»ző előfizetők, vagy többéves hát ralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezé't kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “Zip Code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónában azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9029 Lorain Ave., Cleveland, O. 44102 ERŐS VÁR Az Amerikai Egyházak Országos Tanácsa (NCC) sokmindenbe üti bele az orrát. Emiatt számosán vádolják ezt a szervezetet “rózsaszínű” elhajlással. Legutóbb két döntést is hozott egyazon ülésszakban. Az egyik lényegében az, hogy sztrájkra bíztatják a kaliforniai szőlőmunkásokat, mert meg kell büntetni a “szociális igazságtalanságok” oldalán álló, kevés munkabért fizető szőlőbirtokosokat. A másik döntésben elítélték ugyan a csehszlovákiai szovjet megszállást, de egyben felszólították az amerikai kormányt, hogy növelje a gazdasági forgalmat a vasfüggöny mögötti államokkal, leginkább a Szovjetunióval (vagyis: jutalmazza meg azokat, akik szociális igazságtalanságok brutális eszközeivel nyomják el a népmilliókat). Márcsak az a kérdés, hogy az a rózsaszín nem játszik-e inkább pirosast? Az Ausztriai Magy. Ev. Lelkigondozói Szolgálat vezetősége körlevélben adta a világ tudomására, hogy a hazai ev. egyházi vezetőség magatartását a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatosan élesen elítéli és ezért egyelőre nem tartja alkalmasnak az időt, hogy személyes találkozás jöjjön közöttük létre. Kár, hogy nines valami átfogóbb magyar ev. szerv a nyugati világban, hogy fontos kérdésekben egymás felelősségét támogassuk. De talán az Amerikai Magyar Ev. Konferencia határozata a magyarhoni ev. egyházzal való kapcsolatok tekintetében, mely Csehszlovákia megszállásának előestéjén született meg, méltó társa ausztriai testvéreink állásfoglalásának .. .? Mi mindent elárul egy zárójelbe tett felkiáltójel! A nemrég Auszt iában járt magyarhoni ev. egyházi küldöttség beszámolójában megemlítették, hogy “19 (!)” menetes szavazás útján választották meg az Osztrák Ev. Egyház új püspökét. A felkiáltójel bizonyára arra mutat, hogy a magyarországi püspök-“választás” módja más: az egyetlen jelöltet az állam jóváhagyása után egyszeriben egyhangúlag választják meg ... Minek is ilyen fontos kérdésben teketóriázni? A Mclntire—Hanson-féle párbeszédet a hírközlők igyekeztek félremagyarázni. (Lásd a legutóbbi számunkban az UPI jelentést.) Dr. C. Mclntire, az Egyházak Nemzetközi Tanácsának az elnöke megvádolta mind az Egyházak Világtanácsát, mind az Evangélikus Világszövetséget azzal, hogy vezetőségükben, bizottságaikban megtűrnek olyan személyeket, akik világosan felismerhetők a kommunizmus szószólóiként, ugyan egyházi köntösben. Dr. Mclntire nem tette kérdés tárgyává a vasfüggönymögötti keresztyének hitének a minőségét. Dr. P. Hansen, aki a Budapesti Ev. Teológiától kapott díszdoktorátust, mint az Ev. Világszövetségben a kisebbségi egyházak ügyeinek titkára Dr. Mclntire kijelentéseit azzal igyekezte megcáfolni, hogy őt mindenféle jelzőkkel illette és azt bizonygatta, hogy a vasfüggönymögötti keresztyéneknek is van legalább olyan hitük, mint a “nyugatiaknak”. Arról azonban mit sem szólt, hogy a kommunista kormányok mennyire megtanították kesztyűbe dudálni az egyes egyházak vezetőségét, pedig legutóbbi keleti utazásairól kiadott jelentései nem nagyon Ígéretesek az egyházak helyzetére nézve — s amúgyis csak azokról beszélhetett, amelyeket engedéllyel meglátogat hatott. Talán a budapesti “Evangélikus Élet” c. hetilapban elsiették, hogy Dr. Mclntire elnököt “értelmetlen keresztesvitéznek” titulálták? Dr. Hanson titkárra jobban illett volna ez a megbélyegzés .. . Tavaly egyetlen teológusból sem lett lelkész a hazai ev. egyházban. Idén a Teológiára nyolc jelentkezőből csak hármat vettek fel. Az 1967 elején életbelépett új egyházi törvény bevezette a társgyülekezeti rendszert, hogy függetlenségük feladása nélkül egymáshoz közeli gyülekezetek “előnyösebben hasznosítsák” egy-egy lelkész szolgálatát. Ezévben hat lelkész megy nyugalomba és eddig kilencen haltak meg. A “Lelkipásztor” c. ev. folyóiratból kitűnik, hogy a hazai ev. lelkészi kar átlagos életkora “idősebb”. Illetékes egyházi vezetőség mindezek ellenére azt hangoztatja, hogy odahaza nincs hiány ev. lelkészekben. így is lehet számolni ... Sajnálattal olvassuk az Ev. Világszövetség hírközlönyeiből azt a megkülönböztetést, amellyel akarva-akaratlanul bizonyos helységnevek inkább magyarok hátrányára kerülnek megemlítésre. Bratislava meg Pressburg, Sibiu meg Hermannstadt, Cluj, stb. “magátőlértetődőek”, de Pozsony, Nagyszeben, Kolozsvár mégcsak véletlenül sem fordul elő. Vájjon miért? El kell talán feledtetni a világgal, hogy ezek a városok és a velük összefüggő területrészek ezer éven át a Magyar Birodalomhoz tartoztak? Bernhardt Béla SZÉLJEGYZETEK
