Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)
1968-08-01 / 6. szám
ERŐS VÁR 3. oldal NÉMETORSZÁGI ii. A Németországi Magyar Reformá tus és Evangélikus Lelkigondozói Szolgálat keretében protestáns istentiszteleteink — sajátos evangélikus liturgiánk mellőzésével — jobban hasonlítottak a református istentisztelethez, mint a miénkhez. Evangélikus híveink egyre jobban kezdték először hiányolni, majd követelni az evangélikus liturgiát, s így az evangélikus istentiszteletek bevezetésével Asbóth Gyulával és Belopotoczky Lajossal egyre többet foglalkoztunk. Ekkor kezdődtek meg a belső el lentétek is, melyeknek részint politikai, részint személyi hátterük volt. Ezekről írta Nagy Sándor vezető-lelkészünk 1947. évi munkajelentésében: "Az 1947. esztendő a mindenirányú erjedések és forrongások éve volt a Németországban élő magyarság egész szervezetében és annak minden részében. Ezt látva Egyed Aladár főesperes-f elügyelő lelkészünk felhívással fordult az illetékesekhez, személyes tárgyalást javasolva és az ellentétek áthidalását kérve. Az így megindult tárgyalások folyamán Egyed Aladárral együtt kísérletet tettünk arra, hogy a Németországban élő magyarság politikamentes .egységes vezetését és gondozását biztosítsuk. Ez egyidőben sikerült is, ám az eredményt a politikai erőszakoskodás ismét meghiúsította.” Szolgálatunk politikamentességét nemcsak szolgálatunk lényege, hivatása és méltósága követelte meg, hanem a minden munkánkat elismerő, engedélyező és támogató katonai megszálló, világi és egyházi hatóság is. Újra csak vezető lelkészünk jelentéséből idézek: ‘“Ezeknek a belső küzdelmeknek a ténye és módja miatt munkaközösségünk evangélikus lelkész-csoportjának vezetői ismételt lemondásukkal kihangsúlyozták, hogy csak az eddigi békés egyetértés és alapelvek mellett tudnak tovább velünk együtt dolgozni...” Nehéz helyzetünkben üzent az Ür, dr. Howard Hong, a LVSZ megbízottja útján, aki arról értesített min-LELKIGONDOZÁS két, hogy raktárai csak akkor nyílhatnak meg számunkra, ha azt, mint Németországi Magyar Evangélikus Missziói Egyház kérjük. Akkor is csak Bajorország területére adhatnak segélyt. Mivel a hazai püspöki kar — melynek minden hónapban jelentést küldtünk munkánkról — ezt a megoldást helyesnek tartotta, most 20 éve megszerveztük a Németországi Magyar Evangélikus Missziói Egyházat. Asbóth Gyulát, kinek erre a munkára, velem együtt, hazai püspöki megbizatása volt, felkértem az elnöki tiszt betöltésére, Belopotoczky Lajost központi irodánk vezetésére és Szalay Istvánt a világi elnök teendőinek ellátására. Magam pedig hozzáfogtam a segélyezés munkájának megszervezéséhez. Raktárnokunk dr. H. Heinzelmann Imre lett, aki feleségével együtt végezte az irodai és raktárnoki munkákat. Dr. Hong, feleségével együtt teljes szívvel karolta fel segélyezési ügyünket és fél év múlva már Isten iránti hálával jelenthettem, hogy Bajorországban híveink között 271 élelmiszercsomagot, 258 ruha-csomagot és 632 DM készpénz-segélyt oszthattunk szét a reászorulóknak. Megkezdtük az evangélikus istentiszteletek tartását is. Bajorországban Egyed Aladár, Baden-Hessen-Württenberg tartományban és a francia zónában Asbóth Gyula, az angol zónában pedig Károlyfalvi Béla. Több más helyen Lőcsey László és Kozlay Kálmán. Az egész munkaterületen konfirmandus gyermekeink oktatását és konfirmálását magunk végeztük. Különben minden evangélikus lelkész megmaradt a maga helyén s eddigi körzeteiben végezte tovább a közös protestáns lelkigondozást is. Szeretném beszámolómban megörökíteni mindazoknak a nevét, akik ebben a fontos munkában részt vettek. De nincs módunkban egy teljes, kifogástalan névsort adni. Azért, ha valaki kimarad, előre is bocsánatot kérünk és hisszük, hogy nevét utólag közli velünk, s mi azzal egy későbbi lapszámunkban kiegészítjük névsorunkat, amely a következő: Lelkészek: Asbóth Gyula, Belopotoczky (Bell) Lajos, Egyed Aladár, Károlyfalvi Béla, Kótsch Lajos, Kozlay Kálmán, Lőcsey László, Nagy József. Diakónusok: Juhász Imre és Bernhardt Béla (szigorló teológusok), valamint Borsiczky Imre, akik később külföldön végezték el a teológiai tanulmányokat, s itt szentelték fel őket lelkésznek. Világiak: Bertalan Kálmán, Szalontai András, Szepesik György, Rupprecht Pál, Tolnai János, dr. Hegedűs István. Felügyelőnk mindvégig Szalay István volt. Jogtanácsos: dr. Porkoláb János, aki egy értékes énekeskönnyvel is meglepte testvéreit. Kisegítő hitoktató: br. Schönberger Ernőné. Missziói gyülekezetünk kapott külön lapot is "Ébresztő” címen. Dr. Hong pedig kinyomatta az "Amit minden evangélikusnak tudnia kell” című valláskönyvet, amelyben benne volt a konfirmandus anyag is. Hasznos olvasmány lett felnőtt híveink számára is. A hazai új "Keresztyén Énekeskönyvünket” is ki akarta nyomatni dr. Hong, lerövidített kéziratát öszsze is állítottam, de nem jutott reá anyagi fedezet. Ezek mellett a munkák mellett rendeztem Bajorországban és máshol is sok orgona- és templomi-hangversenyt művészgárdámmal, többször és huzamos ideig voltam orgonistája római katolikus testvéreinknek is. Evangélizációkat és diakónusképző tanfolyamokat is tartottunk (Folytatás a 5. oldalon) MI MARADT MEG A PRÉDIKÁCIÓBÓL Férj: Voltak ma sokan a templomban? Feleség: Igen, sokan voltak. Férj: Milyen volt a prédikáció? Feleség: Nagyon szép! Férj: Miről szólt ? Feleség: Arról szólt. .. igen . . . no, miről is szólt? Férj: A Kováesné ott volt? Feleség: Igen, ott volt. Férj: Milyen ruhában volt? Feleség: Üj, sötét vörös ruha volt rajta, vékony fekete szegéllyel, a kihajtója ferdén spicces volt. Sötétkék gyöngysort viselt, amit a férje hozott Olaszországból. Hátán a varrás sveifolva húzott, ami annál jobban kiemelte a szoknya bőségét, kalapja. .. Férj: Köszönöm, elég. Nem csodálom, ha elfelejtetted a prédikációt.
