Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)
1968-05-01 / 4. szám
4. oldal ERŐS VÁR ERŐS ©VÁR AMKPIKM MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LA PIA Az Amerikai Evangélikus Egyház Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre. Munkatársak: Egyed Aladár és Bernhardt Béla. “ERŐS VÁR’’ (“MIGHTY FORTRESS’’) P.O.Box 02148, Cleveland, Ohio 44102. Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued monthly October to May, bi-monthly in June/July and Aug./Sep. No. 4. (113.) Vol. XXXII. MAY, 1968 Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: "ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND. O. 44102 Az “ERŐS VÁR" előfizetési díja egy évre csak 3 dollár. Szíveskedjenek a lejárt előfizetéseket késedelem nélkül beküldeni a fenti címre. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíti:etetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-elöfizetők, késedelnRző előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “Zip Code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónában azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9029 Lorain Ave., Cleveland, O. 4410S LÁTÓ S Milyen nagy kár az, hogy amikor általában a gyülekezetről beszélünk, akkor rendszerint annak az embercsoportnak a képe jelenik meg előttünk, aki egy-egy vasárnap találkozik az Isten imádásának aktusában. Kár azért, mert mégha erőltetnénk is magunkat, kevés kivétellel nem is láthatnánk többet a gyülekezetből. Pedig a gyülekezet, mint Isten népe, nemcsak vasárnapokra rendeltetett hogy összejöjjenek az emberek, elénekeljék ismert egyházi énekeiket, elmondják megszokott imáikat, meghallgassák az "elengedhetetlen” igehirdetést, s aztán kinek kinek jónapot kívánva szétoszoljanak. A gyülekezetnek a hétköznapokban is élnie kell, élnie kell egyéb tevékenységében is, mint csupán az istentiszteleti közösségben. Az mégcsak hagyján, hogy belátjuk a vasárnapi iskola és a konfirmációi oktatás szükségét (...és belátják-e sokan az "egyháztagok” közül igazán?), de ezeken túlmenően csak valóban a lelkesebb hívekre lehet számítani, hogy létrejöjjenek kellő aktivitásban a gyülekezet különféle bizottságai, szervei és egyesületei. Pedig annak a gyülekezetnek, amelyik komolyan veszi az Isten imádásának szükségét, komolyan kell vennie az ebből származó kötelezettséget is, hogy bizonyságtevője legyen Isten sokféle kegyelmének és szolgálója legyen azoknak, akik ebben az életben annyi szükséget szenvednek. Bizony szomorú dolog az, amikor egy-egy összejövetelen, megmozduláson mindig csak ugyanazokat az arcokat látjuk — no, ezt nem nekik rójjuk fel —, s rajtuk keresztül tűnik fel, mennyien maradnak a háttérben s mindig kézenfekvő, de sohasem meggyőző kifogásokkal, hogy milyen oknál fogva nem tudnak résztvenni a gyülekezet bizonyságtevő és szolgáló munkájában. A gyülekezet minden tagján kölcsönösen nyugszik a felelősség, hogy milyen mértékben Krisztus teste a gyülekezet, mely igazodva a Fejhez, hajtja végre a tagokra jutó feladatokat. Gyakran esünk abba a hibába, hogy ZEMMEL a bizottságoktól, egyletektől s egyéb szervektől szemkápráztató eredményeket várunk és ezektől teszik sokan függővé, vájjon "érdemes-e” egyikükhöz vagy másikukhoz csatlakozni — nem tartózkodva a kívülálló kritizálástól, ha valami nem megy úgy, mint a "karikacsapás”. Végre is be kell látnia minden egyháztagnak (és az Ür jól tudja, kinek is lehetnek elfogadható okai a távolmaradásra), hogy a gyülekezet közössége túlnő az istentiszteleti együttléten, túl a gyermekek oktatásán, és akkor szökken virágba és hoz igazi gyümölcsöt saját magán belül, a környezetében, a társadalomban, ha minden tagja megtalálja helyét és sáfárkodásának alkalmát a keresztyéni együttműködésben. Egyházi értesítőink, körleveleink mindig bizakodó tervezgetéssel hirdetik meg a szolgálatnak sokféle lehetőségét mind az egyházon belül, mind azon kívül. A bizakodással arra utalunk, hogy a Kereszt és a Nyílt Sír csodájában megújult emberek megértik az Úr Krisztus hívó szavát és sietnek, igyekeznek az Ö országában, Ő alatta élni, Neki szolgálni és engedelmeskedni. Ekkor történhetik meg az, hogy a gyüleke zetről való beszélgetésünk nem csupán vasárnapi "hitgyakorlatra” öszszegyűlt embereket idéz fel, hanem Krisztus követőit, akik hitükből élnek, munkálkodnak az emberek javára, Isten dicsőségére. Keresztes Pál Imádkozó orvosok A washingtoni Tudományos Akadémián egynapos kongresszusra 125 orvos és szívsebész jött össze. Eddig 11 szívátültetést hajtottak végre, az Egyesült Államokban hatot, Dél-Afrikában kettőt és egyetegyet Indiában, Franciaországban és Japánban. Az egyik szívsebész mikor elmondotta, hogy milyen módosításokat akar a jövőben csinálni, hozzátette: “ ...és imádkozni is fogok.” A következő szívsebész így fejezte be beszámolóját: “‘Én pedig még erősebben fogok imádkozni.” (Űj Hungária)
