Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)
1968-04-01 / 3. szám
4. oldal ERŐS VÁR FöLd-ReNgés EROS ©VÁR •VMÉB1KM MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Az Amerikai Evangélikus Egyház Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre. Munkatársak: Egyed Aladár és Bernhardt Béla. “ERŐS VÁR” (“MIGHTY FORTRESS”) P. O. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102. Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued monthly October to May, bi-monthly in June/July and Aug./Sep. No. 3. (112.) Vol. XXXII. APRIL, 1968 Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: "ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND. O. 44102 Az "ERŐS VÁR" előfizetési díja egy évre csak 3 dollár. Szíveskedjenek a lejárt előfizetéseket késedelem nélkül beküldeni a fenti címre. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthet°tlen úiságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hát ralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. EzéH; kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “Zip Code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónában azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation I 9029 Lorain Ave., Cleveland, O. 44102 “Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájáról?” (Mk. 16:3.) A hét első napján már pirkadatkor kihajtotta kecskéit Abdi a Hinnon völgye fölé. Alig derengett, mikor kiindultak a városból. Hirtelen szökött fel a nap a föld peremére. Bíbor arcával reácsodálkozott a há zak fatáblás ablakaira és megnézte magát a Kidron patakjában. Abdi gyönyörködve nézte a naptámadatot. Pára szállt fel a földről, szikrázva fénylett a harmat a fűszálakon. A nyáj felfelé kapaszkodott az Olajfák hegyén. A vezérbak már megtalálta a maga bokrát, felágaskodva nyújtogatta szakállas pofáját a bokor gyenge hajtásai felé. De szinte ugyanazzal a lendülettel visszaszökött. Elrúgta magát a bokortól és a többi kecske közé vágtatott. Pillanatok alatt riadtan összebújtak az állatok. Vonítva ugrott a kutya Abdihoz. — Mi történt ezekkel? Kígyót...? Még be sem fejezhette a mondatát Abdi, máris megjött a hatalmas felelet a mélyből. Tompa morajjal közeledett a föld méhéből kiszabadult erő és egy olyant rengett alatta a föld, mintha ez lenne az utolsó szívdobbanása.-— Isten! Földre vetette magát a megrémült ember. Valahol a hegyoldalban megindult egy nagy szikla és dübörögve hengeredett a mélybe. Zúgva söpört végig a szél a hegyoldalon. Aztán nagy csönd lett. Percek múltak el, míg Abdi felemelte fejét a földről. Sápadt volt az arca, reszketett a lába, nem tudott felállni. Szétnézett a kecskék után. Mind megvolt. Az egyik fejőskecske már legelészett. Szívdobogása megcsendesült. Mélyet lélegzett a friss levegőből. Felállt és lenézett a völgybe. Alatta zöldéit az Arimátiai kertje. Madár csicsergett a dúslombú gyümölcsfákon olyan ujjongó csiviteléssel, mintha a nagyszerű továbbélést köszöntené. Amott, a kert aljában magasan felhozott a por. A kövekből rakott kerítés kidőlt az útra, mert egy nagy kerek kő nekigördült a kert felső végéből. — A sírkamra záróköve! Abdi borzadva nézte a kő után maradt barázdát. Két fát kitört, egy cserjét a földhöz lapított. De más pusztítást sehol sem tett a földrengés. Mintha csak ez az egy munkája lett volna, hogy a követ lehengerítse a magasból. Elég munka lesz majd újra felvontatni. Lassan megnyugodott. Az állatok már szétszéledtek a hegyoldalon, mohón harapdálták a friss füvet és leveleket. Abdi ledőlt a bokor aljába. Lenézett a városra, ami a legszebb város lehet a földön, mert benne van a Felséges egyetlen földi temploma. A templom előtti tér most teljesen üres volt. Tegnap még roppant tömeg hullámzott a templom előtt. Ezrével jöttek az emberek vidékről a Páska ünnepére. Hálát adni Adonáj Istennek az egykori Szabadulásért. Lustán legeltette szemét a Városon. De szép is volt tegnap a feldíszített templom! Egész nap szállt az ég felé az áldozat füstje. Díszes templomi ruhában vezette a Főpap az ünneplő sokaság élén a papok menetét fel az Úr házába. Kedvét lelhette népe áhítatában Izrael Istene! Odébb nézett. A városfalon kívül kopáran dísztelenkedett a Golgota dombja. — A három kereszt! Két gyilkost, meg egy felforgatót végeztek ki azokon a rómaiak az ünnep előtt. Azt mondta a főpap szolgája az esti itatáskor, hogy a felforgató Názáreti a templomot akarta lerombolni. — Isten Fiának mondta magát — mosolyodott el Abdi fejcsóválva — micsoda, micsoda... Elnyomta a buzgóság. Először csak szuszogott, aztán horkolva fújt a levelekre. Percekig aludt vagy órákig? Sikoltásra, kiabálásra ébredt. Riadtan szökött fel a helyéről. Lent az Arimátiai kertjében öt asszony jajveszékelt a sírkamra előtt. Nincsen itt, nincsen itt! — Hová lett?! — Ki vitte el? Abdi lebukott a bokor mögé. Mit keresnek ezek az asszonyok? Hiszen a sírkamra üres még. Él még a sírbolt gazdája, az Arimátiai! — Ellopták! Abdi már-már leszólt. Innen nem vittek el semmit, hiszen azóta itt van, mióta a földrengés lehengerítette a sírbolt elől a követ. Felnézett az égre. A nap egy arasznyira volt még a föld szélétől. Néhány percet szunnyadhatott mindössze. Egy asszony a többiek közül kiválva, a fának dőlve zokogott.
