Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)
1968-04-01 / 3. szám
ERŐS VÁR 3. oldal HÚSVÉTI VIGASZTALÁS ”ÉI Isten az égben! Légy jó re ménységben, Meggyötrött szívem! Bár zá por módjára Hull könnyeid árja, Véd, áld Ö híven. Meglássad könnyhullásod Öszszeszedi tömlőjében — Él Isten az égben!” így vígasztal minket 396. számú énekünk. Nagy szükségünk van erre a vigasztalásra, mert évtizedek óta járunk a világ országútján, mint az emmausi vándorok. A magyar nemzet sírja ködük fel szemeink előtt, melyben nemzetünk süllyed el, mint azt a költő megálmodta. Csak abban tévedett, hogy a sírt könnyes szemmel népek veszik körül, mert sorsunkat részvétlenség, káröröm és közöny kíséri... Annyira megtöltött már sorsunk keserűséggel, hogy nem látunk mást, csak a véget. Még arról az ezeréves tapasztalatról is megfeledkezünk, hogy a történelem kereke nem a nagyhatalmak, nem is a sors kezében, hanem Isten kezében van és hogy ÉL ISTEN AZ ÉGBEN! Nincsen olyan dolog a nap alatt, ami meg ne ismétlődnék. Az éhség elől Egyiptomba menekült zsidók helyzete ugyanolyan volt, mint most hazai véreinké. Mi történt az egyiptomi zsidókkal? Mikor számuk anynyira megnövekedett, hogy kezdtek félni tőlük, elhatározták kiirtásukat. A rabságban élő nép fiú-gyermekeit még születésük előtt halálra ítélték. A bábáknak kellett a zsidó fiú-gyermekeket elpusztítani. Rettentő dolog, mikor egy népet ifjúságában ítélnek halálra. Még rettenetesebb, mikor egy nép önmagát ítéli halálra. Odahaza mindkét veszély fennáll. Nemrég véres kardként hurcolták végig őrtállóink az egész világon azt a hírt, hogy magyar ifjúságunkat tízezrével deportálják idegen vidékre a jobb megélhetés címén. Ez is egyik formája népünk kiirtásának! De az egészben az a legborzasztóbb, hogy Isten nem mozdul! Elnézi, eltűri egy nép meggyilkolásának katasztrófáját. Nemcsak azok hallgatnak, akiknek, mint a nemzet vezetőinek fel kellene rázniok a nemzet lelkiismeretét, hanem Isten is hallgat. Hát nem látja az Ür azt a lelkitesti nyomorúságot, amibe ezt a népet történelmi balsorsa belekergette?! Az Ő népe kiált felé és Ő bedugja a füleit?! Vak az Isten, hogy nem látja mindazt a szenvedést, amelyben ennek a népnek, mint iker-lángoszlopnak égnie kell a nemzetközi közöny máglyáján?! Vagy nem tekinti többé népének azokat, akiket halálra ítéltek?... Itt többről van szó, mint egy nép meggyilkolásáról. Itt ennek a népnek a HITÉT akarják meggyilkolni. Ez több, mint mikor az életet akarják elvenni! Mikor egy népnek az ügye látszólag elveszett, akkor szól bele Isten. (2. Móz 3:7-15.) A nép, amely meg fog szabadulni még nem tud róla, de Isten már elhatározta. Ezzel a kérdés el is van intézve. Isten mindent tud és lát, de Ő nem mindig látható. Vannak időszakok, mikor Isten elrejtőzik az ember elől, mintha meghalt volna. De legtöbbször nem Isten rejtőzik el az ember elől, hanem az ember az Isten elől. Isten reátalál a rejtőző emberre, de az ember magától hiába keresi, meg nem találja, csak akkor, ha Ő maga jelenti ki magát. Aki nem hisz, az maga sem látja, hogy ÉL ISTEN AZ ÉGBEN! Az csak a nyomorúságot, a rabságot, a bilincses-korbácsos zsarnokságot látja, de nem látja azt, Aki él akkor is, ha nem gondolnak reá, Aki az égből irgalommal tekint azokra is, akik nem törődnek vele. Ne féljetek hát nemzetünk jövője miatt! A húsvéti asszonyok is azt üzenik: Ne aggodalmaskodjatok, Jé zus sziklasír jánál is Isten segített nekünk angyalai által, mert a sír szájáról a nagy követ mi nem bírtuk volna elhengeríteni, angyalai hengerítették el. Isten mindig ott és akkor segít, ahol és amikor “FELETTE NEHÉZ’’ akadályok állanak a hivő emberek útjában. ÉL ISTEN AZ ÉGBEN! S ha a nép bűneit megbánva Istenéhez tér: minden nyomorúság között is megtartja. Jézus nemcsak feltámadott (hiszen ez csak történeti esemény lenne), hanem él ma is. Ő szól hozzánk az igében, az egyházi vigasztaló énekben és lapunkban, az írott igében is. Ő mutat reá arra, amit meg kellene látnunk, de nem látjuk, amit el kellene hinnünk, de nem hiszünk. Ő lép elibénk húsvétkor is és megkérdezi tőlünk: ‘‘Hiszed-e, hogy én vagyok a feltámadás és az élet? Aki hisz énbennem, ha meghal is él!” — dr — Jézus Krisztus azért halt meg a kereszten, hogy neked örök életet szerezzen !
