Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)
1968-04-01 / 3. szám
2. oldal ERŐS VÁR A RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKI SZINÓDUS egy hónapig ülésezett, hogy a II. vatikáni zsinat szellemében próbálja teljesíteni feladatát. “Érdekes viták feszültsége jellemezte a tanácskozásokat” — írja egyik amerikai róm. kát. újság. A vegyesházasság kérdésében is döntött ilyen határozattal: "Az Egyház a jövőben is ellenzi a vegyesházasságokat és csak az esetben ad felmentést, ha a katolikus fél hitét biztosíthatja.” Ez a döntés nem más, mint lelki terror. A szinódus lelke rajta. Egyetlen mondat ígérne reménységet, ha nem lenne képmutató arca: “A vegyesházasságot kár lenne úgy feltüntetni, mint az ökumenikus törekvések őszinteségének próbakövét.” Mert igenis, ez a próbaköve! Ez a határozat világosan mutatja, hogy a r. k. püspöki kar még nem érett meg az ökumenicitásra. A keresztyén egység akadályai között a protestánsok nagy része a következő háromra fordította figyelmét: a hagyományokra, a Mária kultuszra és a vegyesházasságokkal kapcsolatos kérdésekre. A hagyományok tekintetében katolikus testvéreink félreértik álláspontunkat. Mi nem általában a hagyományok ellen tiltakozunk, hiszen minden, ami történik, a következő percben már hagyomány lesz s a történelemben a mi hitünk szerint is benne van Isten keze. Mi csak a biblián túlmenő hagyományoknak isteni kijelentés-tekintélyét tagadjuk. Ebből következik, hogy nálunk a szabad kutatás sem jelenti a hittételekben való szabadságot, hanem csupán a jogot, hogy a bibliát nemcsak hagyományosan magyarázhatjuk, hanem a bibliában megtalált új látás megdöntheti a hagyományt. A bibliai könyvek összeállításának (kánon) emberi munkáját nem lehet összekapcsolni a szabad kutatás ellenzésével. A kánon is a szabad kutatásnak Isten által hitelesített eredménye. A Mária-kultusz virágzását sem ítélgetem, csak sajnálom, hogy ezzel is kényszerítik a protestantizmust arra, hogy még jobban hallgasson a Mária kérdésről. Pedig, ha Isten a világ női között éppen Máriát tartotta alkalmasnak arra, hogy Jézusnak anyja legyen, Máriának minden bizonnyal számunkra is van mondanivalója. Egészen máskép állunk azonban a vegyesházasság kérdésével. Római katolikus testvéreink három okkal szokták indokolni ebben a tekintetben gyakorolt merevségüket. Először azzal, hogy a reverzális kérdésnek dogmatikai háttere van. Másodszor azzal, hogy a protestánsok a válást engedélyezik és elvált embereket esketnek össze újra. Harmadszor pedig azzal, hogy nálunk a házasság nem szentség. Lapunkban már többször bebizonyítottuk, hogy a büntető szankcióknak semmi köze sincsen a dogmákhoz, mert azok nem mások, mint kegyetlen egyházfegyelmi parancsok. Elválások a római katolikus egyházban is divatban vannak. Ez nem protestáns betegség. Mi ugyanolyan erővel, felelősséggel és ugyanolyan reménytelenséggel küzdünk az elválások ellen, mint katolikus testvéreink, akik nem beszélnek a házasság felbontásáról, de lehetségesnek Néhány hete vatikáni körökben az a hír terjedt el, hogy a római katolikus egyház tagjait — különösen az Egyesült Államokban és Nagybritanniában — többé nem fogják automatikusan kiközösíteni, ha belépnek egy szabadkőműves páholyba. Legújabban (március 18-án) a Vatikán kijelentette, hogy a szabadkőművesség elleni tilalmakat "nem szándékoznak mélyrehatóan megváltoztatni”. Csupán arról van szó, hogy az Egyházi Törvénykönyv most folyó revideálása során újból osztályozzák és minősítik a szabadkőművesség különböző ágait s ennek nyomán sor kerülhet az egyház álláspontjának némi módosítására. Az amerikai evangélikus egyházak szintén teológiai okoknál fogva kifogásolják a szabadkőművességet. Legszigorúbb e téren a "Lutheran Church Missouri Synod”, amely kifejezetten tiltja, hogy tagjai bármitartják a megkötött házasság megsemmisítését. Tudok olyan esetről, mikor Róma azzal az indokolással semmisített meg egy évek óta fennállott házasságot, hogy a férj római katolikus, a feleség pedig református volt s így annak idején nem jött létre "szentségi házasság”, csak “ágyasság”, ez pedig — szerintük — nem akadálya egy újabb házasságnak. Én nem kicsinylem azokat a lépéseket, melyeket a római zsinat az ökumenicitás érdekében tett, s amelyekben engedett. Hála Istennek szép számmal vannak olyan római katolikus és protestáns papok és laikusok, akik a rész szerint való emberi ismeret tudatában mernek tanulni egymástól és keresni azt a szeretet-egységet, melyért Jézus főpapi imájában könyörgött. De úgy érzem, hogy a Püspöki Szinódusnak ez a döntése — hatalmi szempontok miatt — "trükkös" lett és sok időnek kell eltelnie, sok közösen szenvedett megpróbáltatásnak kell eljönnie, míg a római katolikus papi közvélemény is elérkezettnek látja majd az időt az egyenlő lelkületű és feltételű testvéri tárgyalásra! Egyed Aladár lyen szabadkőműves páholyba belépjenek. A mi Országos Egyházunk, a "Lutheran Church in America” alkotmánya szerint “senkit sem szentelnek lelkésszé, aki valamely szabadkőműves páholynak tagja”. (JI) VIRÁGVASÁRNAP Áldott, aki jő az Ürnak nevében!” “Hozsánna a Dávid Fiának!” Szabadkőművesség és a Vatikán
